2009. április 29., szerda

Szelíd úthengeresek .

Mi motíválta vajon Föld-védőinket a névválasztásban? Merthogy a Greenpeace elnevezés fél-totális melléfogás. Ha a green helytálló is, a peace bizony nem. Esetleg a Greenwar, Greenforce elnevezés jobban megragadná a lényeget. Persze akkor nem lehet álszenteskedni, kard ki kard! A deklarált részcélok így is lehetnek megfontolandók, csak az álarc kerülne kukába. Tudom, egy háborúban (sehogy se sikerül beszuszakolni a peacét) minden megengedett. A megtévesztés is.
Mégiscsak volt egy diszkrét bája a honi aktivisták akciójának, mikor úthengerrel tiporták el a megújuló energiaforrásokat kihasználó eszközöket jelképező elnagyolt maketteket. Mindezt tették a honi villamosenergia termelési kapacitást növelő paksi atomerőmű bővítése elleni tiltakozásul. Legfőbb érv, mint modern korunkban megszoktuk, anyagi. Ebből a pénzből (amibe a bővítés kerül) ugyanakkora kapacitás építhető az megújuló enrgiahordózokból, állítják.
A diszkrét bájat mindenesetre az úthenger képviselte. Nem napelemes, nem szélkerekes úthenger volt, sőt ha a gázpedált leszámítjuk, még csak pedálos sem. Füstölgő dízelolaj meghajtású (kb. 260 liter /100 km fogyasztású, euronorm -17 besorolású, katalizátor nélküli) úthengerrel estek a maketteknek. Számomra ez azt jelképezi, hogy az olajlobby-t meglovagolva (kihasználva?) küzdenek e búsképű lovagok.
Számok persze nincsenek, csak a végső, vitathatalan megállapítások. A sok lelkes fiatalt látva repes a szívem, hogy ifjúságunk ily korán mily szakképzett. Szakmabeli nagy öregek nem tudnak ilyen ripsz-ropsz egyhangú megállapodásra jutni.
Tessék? Hogy csak indulatok, fél- és dezinformációk mozgatják az ifjú titánokat? Estleg lehetne energiapolitikai egyeztetéseket végezni, esetleg a sok megoldási elgondolásból egy jobb koncepciót összegyúrni? Hol? Ki? Ez itt nem szokás.
Hogy ne essek hasonló hibába, javaslom a tisztelt mozgalmároknak (akik bálnavédő tagozatát nagyon is tisztelem), hogy ne valami ellen küzdjenek elsősorban, hanem valami (a megújulók elterjedése) mellett. Jobban halad még az úthenger is, ha egyfelé húzzák...

2009. április 22., szerda

Annyira savas, hogy az már lúg

Nem mondom melyik média volt a közreadó, lényeg az, hogy nem egészségügyi, de szaksajtóban jelent meg, bár inkább bulvárhírként szerepelt.
"Az elsődleges eredmények arra utalnak, hogy az idős nő által fogyasztott víz hipószármazékot tartalmazott. A szakigazgatási hivatal központi laborjában készült ellenőrzés adatai szerint a folyadék erősen lúgos kémhatású volt, pH-értéke elérte a megengedett érték kétszeresét, azaz 5,5 helyett 11 volt."
Pénzügyér cikkírónk teljesen helyesen idéz, majd összeturmixolja egy kis háztartási logikával. A 11-es pH érték valóban erősen lúgos kémhatású, a 7-es pH semleges, az ennél kisebb savas. (A pH definitíve a hidroxoniumion-koncentráció tízes alapú logaritmusának mínusz egyszeresével egyenlő). Tehát ami itt "kétszeres", az nagyságrendi koncentráció különbséget rejt. Nem is lenne baj ennek nem tudása, bár még azt sem mondhatjuk, hogy életünkben a logaritmus ritka, mint a fehér holló. Rengeteg természeti jelenség, élettani folyamat frappánsan a logaritmus (igaz az "e"-alapú logaritmus) segítségével írható le.
Eme folyadék savassága már annyira savas volt tehát, hogy az már lúgnak is szép. Gyermekkoromban hallottam, hogy ez már annyira ronda, hogy már-már szép.
Csak fohászkodhatunk, hogy a pénzügyi elemzések, (amihez szintén nem értünk) helytállóak legyenek. De van remény, ha ez a logika működik, hisz 'Ez akkora butaság, hogy az már tudományos tény!'

2009. április 8., szerda

Szunyega ante portas! .

Pánik. Kisemberek előtt titkolt eseményektől fél az államelnöktől kezdve a MOL vezérigazgatón keresztül minden vezető. Mi lehet ez a titok? Talán az, hogy nem tiszta, ki a Szurgutnyeftyegaz tulajdonosa? Már ez is probléma? Ha a magyar bank felé nem tisztázza (immár sokadszor) az ügyfél a számla valódi tulajdonosának kilétét, a számlát zárolhatják. Úgy tűnik, kis lakat van raktáron, mert kis pénzűek számlája zárolható. Másfél milliárd eurós számlához nincs lakat, az nem zárolható. Csaknem ennyit fizetett ugyanis a titokzatos vevő a MOL valamivel több, mint egy ötödéért. Ha nyugdíjpénztárak birtokolnák a részvényeket, mindenki nyugodtan szundizna, most, hogy szakmai befektető jött, nagy a pánik, mit is akarhat? Valójában azon folyik a töprengés, mily egyéb 'galádságra' készül a profit zsebre tételén kívül.
2007 óta megszokhattuk, hogy üzletben nincs barátság, legalábbis az olajüzletben. Akkor az ÖMV volt a csúf, most a Szunyega. Eszerint a sz.. is ízetlen. Ha nem tévedek, mi választottuk ezt a rendszert, ahol ember embernek, vállalat vállalatnak farkasa, bár a klasszikusok még a halak táplálkozási láncával példálództak. A nagyhal azóta is eszi a kishalat, s a kishalban fel sem merül tán - bár mit tudom én? - hogy a nagyot mint ellenséget vádolja, és bíróságért, védelemért kiabáljon.
Lehet, hogy előbb kellett volna átgondolni úgy a rendszerváltást, mint az új rendszerben az állami szerepeket. Meg sok mást is. Hogy klasszikust idézzek: 'Tetszettek volna forradalmat csinálni!' Ha meg nem, hát nem. A medve betette a mancsát az ajtón, nehéz lesz kitenni. A mai vezetőség ahhoz kér segítséget tőled, tőlem, hogy megvédje a MIÉNKET. Aztán ha sikerül, elégedetten hátradől az Ő VÁLLALATA igazgatói, tulajdonosi székében.
Akik tanultak történelmet tudják, hogy a mohácsi csatavesztés egyik oka (a szokásos máig is fennmaradt széthúzáson kívül) az volt, hogy a Dózsa-féle parasztfelkelés miatt nem mertek a talpasok kezébe fegyvert adni. A tábornokok pedig kevesek a csatanyeréshez, pláne ha nem katona-szakmai, hanem csak hitképzettek.
Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó be tudja helyettesíteni a példa mai szereplőit...
TudÁkos