2010. április 29., csütörtök

Csak tudatosan! .

Úgy tűnik, gondolkodásunk a rendszerváltás óta egyre inkább jó irányba fejlődik. A közlekedési morál ugyan kissé romlott, de ez a minőségi útjainknak és azok folyamatos toldozás-foldozásos munkálatai miatti lezárásoknak, vagyis a dugóknak köszönhetők. A munkába járás máig legfontosabb eszköze az autó pedig egyre nagyobb szerephez jut a válság ellenére is.

Az autópálya matrica eladásokból is jól látszik, hogy az emelkedő üzemanyag árak ellenére is szívesen használjuk járműveinket. A családok kezdenek tudatosan gondolkodni autóvásárlás terén. Megfigyelhető ugyanis, hogy a família a tagok száma szerint vesz járművet, és egyre jobban odafigyelnek a fenntarthatóság és a fogyasztás problémájára is. A még gyermekáldásnak nem örvendett fiatalok ráébredtek, hogy nem csak a száz kilométeren húsz literes fogyasztású benzinfaló szörnyetegekkel lehet eljutni A-ból B-be, hanem van ennek egy lényegesen pénztárcabarátabb módja is.

A statisztikák alapján egyre többet veszünk kisautót. Főleg a városi emberek a munkába való bejáráshoz használják őket. Tudatában vannak, hogy itthon és sok más országban is még mindig csak 130km/h az autópályán megengedett maximális sebesség, és az átlépésekor kiszabott bírságok nem a mi pénztárcánkhoz vannak méretezve. És akkor még nem említettem a vagyonadót és a teljesítményadót, ami az erősebb járműveknél akár csillagászati összegekre is rúghat. Aki persze az utcán akar száguldozni, annak ilyen kocsit kell vennie. Ám a fiatalok is kezdenek rájönni, hogy kisebb összeg ellenében autóikat az egyre többször hirdetett versenyeken is kipróbálhatják. Márpedig aki egyszer ráérzett az ízére, az később már csak ott fog gyorsan hajtani.

A másik dolog az egy autóban egy ember probléma megoldása lenne. Sokan felismerték, hogy az útjukba eső kollégákkal közösködve az üzemanyagon jóval olcsóbb a bejárás, és a jármű is jobban ki van használva. Kis családnak kis autót érdemes venni, mindig a kihasználtsági szempontokat kell figyelembe venni. Persze lehet, hogy például építkezéshez szükséges egy kombi vagy egy kisbusz, de itt most a már egzisztenciával rendelkező famíliákra gondolok. Szerencsére vagy sem, az autópiac most nagyon mélyponton van.

A kisebb kategóriájú használt és új autók ára is csökkent. Akinek tehát volt egy kis pénze félretéve ínségesebb időkre, az most kedvére csemegézhet a bőséges kínálatban. De az is, aki kényelemre vágyik – tegyük fel, sokat ingázik külföldre-, hiszen a luxusadó miatt a nagyköbcentis járművek ára iszonyatosat zuhant.

A nemsokára forgalomba kerülő elektromos autóknak is várhatóan nagy sikerük lesz, hiszen ezek még –fejlettségükhöz mérten- inkább csak a városi közlekedésre alkalmasak. A nagyobb cégek is megmutathatják a világnak és a versenytársaknak, mennyire élen járnak a környezetvédelemben, és az időszakos járműpark cserénél már a „zöld” autókat részesíthetik előnyben. Ha pedig egy folyamat egyszer beindul…
Sch.L.

2010. április 24., szombat

A kritizálhatatlan massza .

Megint eldugul a főváros, ezúttal nem a gépkocsiktól, hanem a felvonuló kerékpárosoktól. A szervezők szerint „A tavaszi Critical Mass legfőbb célja, hogy még többen válasszák közlekedési eszközként a kerékpárt.” (idézet a magyar honlapról)
Szerintem a szervezők ezt a meggyőzést túlbonyolították. Minekutána elzárják a forgalmat a gépkocsik elől, magyarán megtiltják az adott területen a használatát, naivan rákérdeznek: Miért nem kerékpározol?

Nem választási lehetőséget kínálnak, kikényszerítenek egy döntést: gyalogolsz, vagy bringázol. (Persze otthon is maradhatsz). Nem baj ha öreg vagy, szédülsz a bringán, netán nem is tudsz. (hát ember az ilyen, minek él egyáltalán?) Az sem baj ha nem praktikus rajta bevásárlószatyrot vinni, az se baj ha nem akarod a sokadikat ellopatni, sokadszor feljelentést tenni, majd értesülni a nyomozás eredménytelen lezárásáról. Az sem baj, ha a hirtelen záportól elázol, netán a munkahelyeden nem tudsz átöltözni. (Ismerek ez alól kivételt)

Mérnök szemmel ez számomra diktátum, nem meggyőzés. A diktátumnak pedig zsigerből mindenki ellenszegül. Ki erőszakosan, ki destruktívan. Egy biztos: a szimpatizánsok száma nem nő, csak csökken ezzel az akcióval. Mondhatnám kampánnyal, de hát kampánycsend van.

Nem akarok érveket sorolni a városi bringázás mellett, sem pedig ellene.
Tudvalevő, hogy egy várospolitikus sem mer ellentmondani egy ilyen szervezet követelésének, mert ráragasztanak valami embertelenségre utaló jelzőt. Inkább vigyorogva engedélyezik, s kényszer-mosolyognak a kameráknak: Látjátok milyen trendi vagyok?

Javaslom azonban minden újkori misszionáriusnak, hogy ne mások akadályozásával, nehézségek támasztásával végezzék hittérítő tevékenységüket. Próbálják meg elfogadnia többiek döntését.

Mert még a végén megeszik őket a kannibálok…

2010. április 15., csütörtök

A Föld sötét órája .

Március utolsó szombatján a sötét oldal hatalma tovább terjedt. 20 óra 30-kor sötétbe borult a világ; a setét minden fizikai tényt megcáfolva az ötletgazdák fejétől kiindulva több száz városra kiterjesztette uralmát.

A felhívásban, mely eme tettre buzdított az szerepel, hogy tegyünk a klímaváltozás ellen. Nem globális felmelegedést emleget, klímaváltozást, ami lehet lehűlés is. Döntsd el Te!

A megoldás erre is, arra is ugyanaz, kapcsold ki az elektromos fogyasztóidat!
Nem kell dicsfényt a katedrálisoknak, nem kell díszfény a hidaknak, az Eiffel toronynak.

Igaz is: ki volt az a szarvasmarha, aki a villany kitalálta, hogy aztán jól befűtsön vele a Földnek?
Minek díszvilágítunk egyáltalán? S ha már az üzlet ilyen szépen beindul – pár év alatt ezernél több megszédített város – miért kapcsoljuk vissza egy óra múlva?

A'propos! Ha egy óra áramszünet segít a Földnek kettő, három, négy stb. még többet segít, vagy nem?

Miért is készítünk szobrokat, miért díszítjük az lábos oldalát, miért hordunk gyűrűt, aranyláncot? Csupa pazarlás idővel, anyaggal, energiával.
Ha a lelkiismeret furdalását akarja elhallgattatni a szervező, akkor előbb gondolkozzon el a követendő irányon, s aztán menjen egyértelműen arra.
Az igaz, elgondolkozni sötétben is lehet…

2010. április 7., szerda

Hát egyenek kalácsot!

Állítólag Marie Antoinette, francia királyné, értesülvén a nép nyomoráról, s hogy sokaknak kenyérre sem futja, a fenti korszakalkotó javaslattal gondolta kezelni a problémát.

Most már biztos vagyok benne, hogy van reinkarnáció, s az ötletdús királyné újjászületett. Újjászületett azok közül valakiben, akik 22 milliárd forint támogatást ítéltek meg a kecskeméti Mercédesz gyárnak. Nincs pénzünk a sárgamatricás – állítólag, de nem bizonyítottan környezetszennyező – öregecske autóinkat katalizálni, helyette kitiltjuk a városból, de luxusautógyárat megtámogatunk! Félő, hogy különben bedől. Populista akarok lenni, (nem vagyok álszerény), de ebből a pénzből 10000, lassan írom, t í z e z e r! munkahely teremtéshez lehetne fejenként k é t m i l l i ó s! támogatást adni.

Gondolom másnak is lenne ötlete, hol és hogyan lehetne közérdekű módon ezt a pénzt hasznosítani.

De az is lehet, hogy a Daimler önként vállalt 185 millió dolláros bánatpénzébe szállunk be ( cirka 60%-a) ily módon, amit holmi kormányzati – hazai is - megvesztegetések miatti önkéntes penitenciaként vállalt a fedhetetlen óriás.

A francia királyné sorsát megénekelte Batsányi János (1763 Tapolca -1845 Linz) is a ’A franciaországi változásokra’ című jövendölésében:

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri,
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párisra vessétek!

Azért bízom benne, hogy az újjászületett sorsa nem úgy végződik, mint a szépasszonyé…