2010. november 20., szombat

Xerxész örökösei .

Olybá tűnik I. Dareiosz fiának szellemi örökösei ma is köztünk élnek. Talán emlékszünk még sokan az ókori történelem érdekességei közül arra a bugyutának tűnő sztorira, miszerint fent említett perzsa uralkodó a tengert okolván a hellének elleni háború egy vesztes mozzanatáért büntetésből megkorbácsoltatta azt. (Adót, pénzbüntetést nem tudott ugyanis kiróni rá)

Már februárban hallottuk a média csatornáin a gaz szálló por okozta fenyegetésről. No nem azt hallottuk, hogy ennek egészségre káros határértékét mi alapján határozták meg, hanem azt, hogy évi 35 poros nap után az ország komoly pénzbüntetésre számíthat.

Vajh mi értelmes gondolat vezérelhette a tisztelt EU törvényhozókat, mikor ezt megálmodták?

1. A pénzbünti elnyomja a port vajon?
2. A beszedett sarcot erre a célra fordítják országunk helyett?
3. Arra inspirálja ez a kisembert, hogy ne üljön porkeverő eszközbe, nehogy hőn szeretett hazája fizetni kényszerüljön?

Á, dehogy!

Azt akarják jelezni, ideje szélvédő falakat felállítani az ország körül és benn is, mert szélcsendben kevesebb a felkavart por.
Hallottam olyan megfejtést is, hogy ebből képeznek alapot az országok lebetonozásához vagy leaszfaltozásához, mert akkor is kevesebb lesz a szél által felragadható por.
Esetlen innovációs intézetet finanszíroznak belőle, amely kikutatja hogyan lehetne megkorbácsolni a bitang szelet, hogy tanuljon belőle. Már a neve megvan: Xerxes Institute-nak fogják hívni.

Nem akarok Góg és Demagóg fia lenni, de ez a szitu olyan, mintha szerencsétlen kolontáriakat nem kártalanításban, de legalább kárenyhítésben részesítenék, hanem kirónának rájuk egy megabírságot, mert tönkrement a földjük, házuk, életük.

Az sem vigasztal, hogy London is hasonló poros cipőben jár, s a többiek talán azért nem, mert esetleg kevésbé becsületesen mérnek.

Esetleg kérjük meg a nyuszit, húzzon le a halállistáról. Vagy legalább az önsorsrontó törvényeken kezdjük a deregulációt.

Használjuk ki, hogy Perzsia úgysem része (még) az EU-nak...

2010. november 6., szombat

Csak a kezemet figyelje !

Jövőre lenne 100 éves Rodolfó (született Gács Rezső), az itthon méltán híres, és talán sokunk számára ég emlékezetes Bűvész. Mester volt, aki tisztelte közönségét.
Ha a trükköket el is feledtette az idő, a szinte refrénszerűen felhangzó mondatok mélyen beivódtak a memóriánkba. Kedvenc mondása volt: „Vigyázat, csalok!” S hogy önmaga leleplezésében segítsen, gyakran kiszólt a publikumnak: „Csak a kezemet figyelje!”

Világos volt az üzenet, az számít, mit csinál, nem az a szöveg, amit közben hallottunk.

Hogy is jön Rodolfó egy tech-blogba?

Analógiaként. Ahogyan miss Marple-nak a valóság kiderítéséhez legtöbbször egy-egy analógia segít, így derülhet fény a valóságra az energetikai és egyéb különadók hatása tekintetében. Ha aggódott volna valaki, hogy csökkennek a beruházások ennek hatására, már jöttek a cégek csúcsvezetői szájából vett idézetek, :..a beruházási tevékenységet a különadó nem fogja vissza.

Huh. Ez megnyugtató.

De van ám más is a spájzban. A gazdasági megtérülés, az EU energiagazdálkodási tervei, a környezetvédelmi szempontok felülírják a korábbi (négy éve kezdődött) elképzeléseket. Leáll tehát a Mátrai Erőmű Zrt. 300 milliárd forintosra tervezett kapacitás bővítése. A beruházók (MVM Zrt., RWE Hungária) az indoklásban nem is rejtették véka alá, csak betagolták a többi, korábban is létező megoldandó kérdés és nehézség közé a jelenlegi pénzpiaci folyamatokat, s a beruházás pénzügyi instabilitását.

Ismervén a mechanizmust, biztos vagyok benne, hogy bármilyen fejlesztési folyamatot minden fázisában folyamatosan elemezni kell. Előfordulhat, hogy a legjobb döntés veszni hagyni az eddig befektetett energiát pénzt. Olcsóbb, mint eszetlenül végigvinni egy programot és a végén szembesülni avval, mekkora marhaságot tettünk. Azonban az öndicséret sem feledtetheti az addig elköltött pénzügyi veszteséget.

Nem tudom milyen súllyal szerepelt a végső döntésben az energetikai cégeket sújtó nemrégiben bejelentett adó.

Én csak a kezeket figyeltem.

(Miss Marple a képzelet szüleménye, a valósághoz való hasonlítás a véletlen műve)