Kármentés .

Itt az ideje, hogy feltárjam a banki hitel károsultak egy részének túlélésére vonatkozó javaslatomat.

A riasztó adatok (forrás: PSZÁF, Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete): 105.000- olyan ingatlan létezik Magyarországon, amelynek a tulajdonosa már több mint 90 napja elmaradt a részletek fizetésével, százezer szerződés már korábban bedőlt, és a harminc napon túli késők is százezren vannak. Tegyük fel, a számok igazak, és tényleg 3-400 ezer ingatlan tulajdonosát fenyegeti egzisztenciális csőd.

Ez a szám akkor is óriási, ha tudjuk, hogy minden statisztika bizonyos értelemben rossz. Milyen értelemben? Tegyük fel egyszer megcsúsztam 32 nappal, tehát egy hónap kvázi ’kiesett’ a törlesztésből. Ha a továbbiakban minden hónapban be is fizetem a tartozásom havi részletét, akkor is 30 napon túli betegnek számítok. Értelemszerűen a dolog extrapolálható 90 napra is.

Más vetületből, elég az elmaradáshoz 1 forint hiány is, más késő vagyok, tehát az üzlet banki részről felmondható. A maceratúra elindításához nem kell többhavi abszolút zéró befizetésnek fennforognia, fillérekkel kezdhető.

Hiába pampogok, hogy ez azért akárhonnan nézzük, jó erkölcsbe ütköző, hogy kótyavetyére kerül a többmilliós hitel, és ezzel anullálódik az eddigi tetemes befizetésem is, sajnos a szerződést már eleve erőfölényből kötötték, én/te a megtámadási egy évből nagy valószínűséggel kicsúsztunk. Ugyan senki nem tartott az adós fejéhez puskát (majd megteszi most ő maga), hogy vegye fel a lakáshitelt, de a veszélyekre való figyelmeztetés is kimerült abban, hogy „Még nagyon megbánhatod ám, mégis akarod?”

Mivel ezek polgárjogi szerződések, nem lehet a bankokat méltányos magatartásra kényszeríteni. Egyedüli megoldás a szerződések kölcsönös módosítása. (Hogy a kölcsönösségben partnerek legyenek, a színfalak mögött győzködni kell őket).

Ha az adós csak a kamatot törleszti, a bankot kár már nem éri! A tőkét úgyis újra be kéne fektetnie, az új hitelt el kéne bírálnia, újabb kockázatot kell futnia. A haszna a kamatból megvan, (a szivattyú működik, hogy klasszikust idézzek), nyaralhat kényelmesen. A mai számítástechnikával ez nulla forint többletköltséggel megoldható.
Az sem jelent bármely banki érintett kijelentésével ellentétben többletköltséget, ha néha-néha egy-két(ezer) forint többletet csenget a pógár,és azzal és annyival a tőkerész csökken attól a pillanattól.
Ha az eddigi riasztási érték helyett, ami ugye 1 forint*hónap, - bár ezt a dimenziót csak a bank ismerte eddig, - hanem a tartozás és a futamidő szorzatára vetített valamely (nem milliomod százaléknyi!) arány, máris szabadabban lélegezhetnénk.

Bizony, így akár élete végéig is adós maradhat valaki. Ez tény. Az is tény, hogy nincs annyi híd hazánkban, aminek az aljában elférne ez a rengeteg (sokszor kisgyermekes) család.

Sajnos az is tény, hogy vannak, akiknek ez a módszer sem segít. Ott cizelláltabb megoldásra van szükség, valódi áldozathozatalra. Hogy minek mutatunk be áldozatot? Az aranyborjúnak.

Kelt: egy keresztény országban, több ezer évvel az aranyborjú (így csupa kisbetűvel) után.