Klíma-mumus

Sokan koppantak Koppenhágában. Valami átütő erejű kötelezettség vállalásra számítottak, erre született egy dokumentum, ami még a papírt sem nagyon éri meg amire kinyomtatták. A résztvevők többet tettek volna a felmelegedés ellen, ha otthon maradnak, s nem kell fűteni a konferencia termeket, nem kell annyi röpcsi az utazásaikhoz.

De vajon tényleg ilyen ijesztő a klímaváltozás, vagy megint egy gigaüzlet csőbehúzásának vagyunk áldozatai?
Az átlaghőmérséklet az ismert Föld-történetben mindig is változott. A változás üteme az ember számára kevéssé érzékelhető, mert az egyed amortizációs ideje rövid ezekhez a változásokhoz képest. A rendszeres meteorológiai feljegyzések sem ölelnek át irdatlan időket.

Azt tudjuk, hogy Európában a XV. század körül mini jégkorszak volt, jött és ment, majd a ’930-as évek táján melegrekordokat mértek, (a nagy gazdasági visszaesés idején), melyeket csak mai napság sikerült űberelni.
Minap -25°C-t mértek Szécsényben. Nem szólt senki az ottani időjárásnak, hogy globális felmelegedés van?

Nagyfokú önteltség részünkről azt hinni, hogy mi okozzuk a klímaváltozást. Legfeljebb oly mértékben, ahogy a kisegér részt vesz a dübörgés létrehozásában, mikor átsétál az elefánttal a hídon. A Szent Helen vulkán kitörése becslések szerint több felmelegedést okozó port és üvegház hatású gázt lökött a légtérbe, mint amennyit az emberiség az ókortól napjainkig produkált. A Krakatoa robbanásáról ne is beszéljünk. Mégsem fogunk vulkándugók kifejlesztésébe, inkább kínos pedantériával kapcsolgatjuk ki készenléti állapotú elektromos berendezéseinket. Majd kocsiba ülünk, és a dugóban elvárakozunk két évnyi készenléti energia megtermeléséhez elegendő benzint.

Nem gúnyolódni akarok a javító szándékon. Testem lelkem tiltakozik a pazarlás ellen, az inert gázok elfáklyázása ellen. De a hangsúlyt nem a lelkiismeret nyugtalanítására tenném, pláne nem orbitális csúsztatások árán. Az élet minőségét nem feltétlenül a termékek fogyasztásának növelése jelenti. A termelési lehetőségeink megugrásával még mindig gyermekkorát éli az emberiség, örül, hogy mennyi mindent megengedhet magának. Aztán ott romlik rá a sok ünnepi kajamaradék, gyomrát elrontotta, s nem tudja már hova kivinni a szemetet.

Fő erőforrásainkat az alkalmazkodásra kell fordítani, ha tetszik a védekezésre nem pedig az álszent siránkozásra. S azt lehet konferencia nélkül is.

Pánik-Skála .

Veszélyes, nem veszélyes? Mennyire veszélyes? Kicsit, nagyon? Mihez képest? Klasszikusok szerint a Vasedényhez képest, de sokan már azt sem tudják, mi volt a Vasedény. Hallom, hogy az új influenza veszélyes, máshonnan hallom, hogy az oltás az. Van már pandemiás szakértőnk, eddig járványügyi szakértőnk sem volt, pedig azt a szót legalább ismernénk.
Röpködnek a jelzők, hol irodalmiak, a fennebb stílnek megfelelők, hol alpáriak, semminek meg nem felelően.
Csakhogy mérnökembernek a szám szebben beszél. Szeretünk skálázni. Nem hangszeren – bár sokan azon is – de az adatokat rendszerezve, összehasonlítható módon vizsgálni mindenképpen. Szeretnénk mérhető adatokkal dolgozni, százalékokkal, arányokkal, nem pedig az értelmezhetetlen magában álló „gyors, veszélyes, súlyos stb” jelzőket találgatni.
Megítélni valamit a mérnök így tud.
Mint ahogyan az is csúsztatás számára, ha kimutatják egy-egy sajnálatosan elhunyt hazánkfiáról, hogy szervezetében ott volt az új kórokozó IS(!). Világért sem bagatellizálni akarok, de ha a korokozó jelenléte és az elhalálozás oka közti összefüggés bizonyítása nélkül akár a tömött fogakkal is rémisztgethetünk, hiszen az is volt szegényeknek.
Kérném tehát, hogy a fenyegetődzés helyett tessenek észérvekkel megtámogatni a mondanivalót. A számok ugyanis később is számok maradnak, abból lehet skálát építeni, skála alapján lehet mérni. Addig csak olyan szinten folyik a vita, hogy vajh a türkiz kék e vagy zöld.
A skála lehet utólagosan értékelt eredmények alapján kalibrált is mint pl a földrengéseké, de akkor is van már miről beszélni. Így csak nagyokat mondunk.
Ja, hogy mondjam meg milyen nagyokat?! Nagyon nagyokat…

Ezopusz élt, él, élni fog!

Történt pedig, kezdi tanmeséjét a nagy példabeszélő, hogy a skorpió át akart kelni a vízfolyáson. Megkérte a békát, ússzon át, miközben ő a hátára kapaszkodik.
- Nem teszem, - mondá a béka, mert megcsípsz.
- Á, dehogy, hisz akkor belefúlok a vízbe magam is – győzködte az álnok.
Ésszerűnek tűnt az ellenérv, nekivágtak az útnak. Már csaknem átértek, midőn a skorpió beleszúrta fullánkját a békába. A halódó kétéltű csodálkozó kérdésére, hogy miért tette, a válasz egyértelmű volt:
- Nem tehettem mást, ilyen a természetem.

A GE elbocsát 2570 dolgozót a következő két évben magyar gyáraiból. Annyiban különbözik a skorpiótól, hogy ő maga nem fog belefúlni a folyóba. Épphogy lejárt az elbocsátási moratórium ideje, már lépett is. (A dolgozók nem léptek, őket rúgják. Ki.) Még állami támogatást is kapott, amit már nem kell visszafizetnie.
Tungsramnak annyi, Váci Izzó kaputt. Most is piac kellett, a gyárak mennek tovább Kínába. Mi kis békák pedig újabb ígéretnek fogunk bedőlni. Segít állást szerezni, meg igyekszenek egy családból csak egy embert kirúgni. Hát nem szobrot érdemel az ilyen humanista?
Vasárnap rendeljünk külön imát nekik, esetleg becsomagolva párszáz milliós újabb segélybe, hogy Jeffrey R. Immelt GE főskorpió vehessen még egy szigetet a Bahamákon.
Sajnos az országot ellepte a skorpió invázió, de ellenmérget csak a h1n1-re kapunk. A baj csak az, hogy a címkét levakarva lehet, hogy alatt is csak azt látjuk: Made in Republic Scorpio.

Tudd meg most!!!

Kíváncsi vagy, bűncselekmény e a TV-ben szélhámoskodni?? Tudd meg most!! Hívd a Nemzeti Nyomozó Irodát (1062 Budapest, Aradi u. 21-23., telefon: 06-80-201-303.) Ingyenesen hívható szám!
Kíváncsi vagy milyen gazdasági szolgáltatást rejt a 17634?? Tudd meg most!! Hívd nem emeltdíjas tarifával a Gazdasági Verseny Hivatalt (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., telefon: 432-8900)!
Becsapott és lenyúlta a pénzedet a 17634?? Tudd meg most!! Kérdd ki a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (1088 Budapest, József krt. 6.) véleményét!! Hívd a szintén alapdíjas 459-4800 számot!
Vajon meddig tűri ezt a néphülyítést az ORTT?? Ne hívj senkit, úgysem mondják meg neked! A butaság vámszedői nagyon ügyesen kicsúsznak az esetleges felelősségre vonás törvényi betűi alól. De a szelleme, a törvény szelleme itt kéne legyen köztünk, és a bíróságon. A két csatorna (a Kirráály és a Rádió Tévé Lü...knek Klub), amelyen a hirdetések folyamatosan irritálják a gyanútlan nézőt „csak” közvetíti a hirdetést. A tulajdonosi szerkezet lenyomozhatatlan off-shore cégekbe torkollik, de a hirdető és a közvetítő valahol részben-egészében közös.
Persze nem ez az első akció, ami miatt logikusan gondolkodó emberek undorodva fordulnak el. Mindenki tudja, kivéve a telefonálókat(?), hogy csak lenyúlás zajlik, a hiszékenység vámszedői mégis gondtalanul robognak azon a soksávos autópályán, aminek szomszéd sávjain boldogan integetnek a parkolások zsebre-dolgozó cégei, s egyéb, hébe-hóba közbotrányokozók.
A televízióknak kötelességük lenne a lakosság szellemi színvonalának folyamatos emelése. Ez az elvárás nincs ugyan se bebetonozva, se kőbe vésve, se törvénybe foglalva, joguk viszont bálaszám van, mindenhez joguk van, ami nincs konkrétice tiltólistán.
Épp ideje, hogy ez a szellemi szemét oda kerüljön, rosszhiszemű gazdáival együtt.

Sötétben bujkáló .

Hallom minap, hogy az egészségügy vezetője zéró toleranciát gyakorolván rémhír terjesztéséért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, büntetni kívánván mindazokat, akik ki merik fejezni szkepszisüket az új, kellően rémisztőnek beharangozott, ám annál ’hál Isten sokkal „gyengébben” muzsikáló influenzavírus ellen kifejlesztett oltóanyag, hovatovább a védőoltások ellen, en bloc (amblokk).
Nosza fel is buzdultam és elképzeltem magamban a szép új világot, midőn az ipari (egyéb sallangokat elhagyva) miniszter ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz például az „elektroszmogot” ötödik lovasként feltüntető – bár az elektromágneses jelenségekre alapuló masinákat vígan használó – népekre gondolva.
Az is felsejlett, hogy a világ szabadalmi hivatalai esetleg közös fellépéssel tiltsák be mindazok hiábavaló mesterkedését, akik a jelenlegiektől eltérő energiaátalakító berendezésekkel – kvázi örökmozgóval – bombázzák őket. Minimum életfogytot a gaz reménytkeltőknek! Hiszen már a XIX. században kimondta a francia Tudományos Akadémia, hogy ilyen dolgokkal ne is zaklassák, mert az nem lehet. (Valószínűleg csak adaptálták nagy törvénykező királyunk felvilágosult mondását: „Boszorkányokról pedig, mivel azok nincsenek, többet szó ne essék”. Többen ugyan még ma is kétlik Könyves Kálmán igazát – némely rokonukra gondolva – de arról akkor sem volt szó, hogy aki nem hiszi, az kerül máglyára.)
Megfigyelhető, hogy az akadémiai verdikt azt nem mondta ki, hogy más energia fajták nem kutathatók, és annak átalakítása, hasznosítása, esetleg eme lehetőségről való csevely letöltendővel jár.
Arról már nem is beszélek, hogy nem jár rémhír-terjesztési Nobel-díj a politikai pártoknak, pedig…
Megfelelő józansággal nemcsak a mérnökök, de bárki egészséges óvatossággal vizsgál minden harsány propagandát. Tudjuk, hogy nem öncélúan jelennek meg az atomerőműveket közellenségnek kikiáltó tanulmányok, és nem a fosszilisokkal riogató társaik. Hasonlóan az elrémisztőnek szánt libatömési videókkal, az üzleti érdekek akarják manipulálni a fogyasztót. De ha tudjuk? Mi tudjuk. A nagy többség azonban félresöpörheti a szakmaiságot. (Mondhatnám stílszerűen „elsodorja”, mint a bős-nagymarosi erőművet). Erre játszanak, de az ellenvéleménynek nem rendőri, bírói erővel esnek neki, noha lehet, hogy ábrándoznak róla. Ábrándozni szabad.

Valahol…Európában? .

Nem, nem írtam rosszul, bár a hasonlóság nem a véletlen műve. Időszerű lenne a filmet többször játszani itthon, ötlött eszembe, mikor tudomásomra jutott, hogy több közéleti személy nyílt levelet írt a sukorói beruházás kapcsán. Legfőképp a tehetetlenség érzése fogott meg, ahogy egy ország belső ellenőrzését köpik szembe pont azok, akiknek sűrű hamu-fejrehintés közepette kéne helyrehozni a helyrehozhatót, miközben folyamatos bocsánatért esedezés hangzik ajkaikról. A filmben elhangzik egy ötlet: „..Gyerekeek, könyörgőőm, akasszuk fel!”. Az óhaj azonban akkor és ott rossz célszemély felé irányul, de híven tükrözi a csak magára számítható, védtelen gyerekek elkeseredett küzdelmét.
A második világháború közben játszódó MAFIRT filmben szereplő árván, otthontalanul kóborló gyerekek úgy tartják el magukat, ahogy tudják. Ők szerencséjükre, találnak egy védelmet nyújtó várat (állítólag vagyonadó nélkülit), melynek lakója, Simon Péter egykori karmester. A gyermekek rendbehozzák a várat, és megkedvelik a „trógert”, akinek eleinte hurkot akartak a nyakába kötni. Nem fogom magyarázni az analógiákat, de a mi várunknak is van egy védőbástyája, Állami Számvevőszéknek hívják.
Sajnos ma is igaz, amit Dobó István üzent Egerből Gárdonyi regényében: „a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”. Bár lehet, hogy már ezt is átírták, hátha szegény mai gyerekek nem értik. Nyugodjanak meg, értik. És mi, mai gyerekek is értjük az ÁSZ figyelmen kívül hagyását. Amit nem értünk az az, hogy miért tartjuk akkor fenn? Milyen nagy költségcsökkentő lépés lenne megszűntetni, persze szigorúan végkielégítés nélkül. A tanácsért járó sokmilliós honort azért kérem az ovimnak eljuttatni szíveskedjenek.

Az a fránya ákác, az!!

Bocsássanak meg, ha nem pontosan idézek klasszikust, de Hofi találó kommentje jut eszembe a kórházi főkapcsoló meghibásodása kapcsán. Ifjabbak kedvéért elmondom, hogy ebben a paródiájában Hofi egy futballcsapat magyarázkodásának parodizálásán keresztül – miszerint a kapufa gömbölyű volta miatt a labda nem befelé, hanem kifelé pattant, és ezért nem lett gól, elúszott a győzelem és ezzel minden további földi jó – gúnyolta azokat, akik sosem magukban keresik a hibát, mindig valaki más az oka szenvedéseiknek.
No, a kórházi főkapcsoló meghibásodása is a médiában azzal a megnyugtató kísérő szöveggel kommentáltatott, hogy vizsgálat indul kívül-belül, alul-felül, kinek a galád szabotázsa tör a betegek életére. Mert bűnös az mindig van! A mai szótárból kikopott a véletlen, a balszerencse, a balsors, az anyaghiba fogalma.
Nyilván a hatos csavart is át lehet ereszteni röntgenvizsgálaton, ki lehet próbálni nyújtógépen, de talán nem kéne minden egyes darabot megmustrálni, mert akkor nem 3,60 lesz az ára, legalábbis nem forintban, hanem esetleg angol fontban. Ki tudjuk fizetni?
Ja, és minden csavarhoz természetesen rendelendő egy kísérő nyilvántartás, miszerint 6 év múlva is tudni fogjuk, ki végezte a mérést, és aznap mikor kelt a Hold. Mondjuk egy DVD lemezre sok csavar adata ráfér, persze előtte a DVD-t is szigorúan minőség ellenőriztetni köll. A tartalék nyilvántartásra alapuljon közhivatal, melynek vezetőjét a pártok delegálják, az adatfeltöltést közbeszerzési eljárás keretében kell meghirdetni, majd a kiosztott vezetői prémiumok visszaperlésével szórakoztathatjuk a felelős kereső publikumot.
Az, hogy szerelők hada lepte el a kapcsoló helységet, és 12 óra múlva minden ment, talán még zavaró tényező is egy felajzó hírben. Aki látott már ilyen berendezést, az megemeli a kalapját a gyors munka előtt. Nem minden mögött gazságot keresni, mert esetleg eljő egy új „sötét” középkor. A fejekben.

Paradicsomi örömök?

Gazdasági válság ide vagy oda, éhező 800 milliók kiálló bordája, mind feledhető a Bunoliban augusztus végén szokásosan megrendezett Tomatina fesztiválon. Nagyszüleink még azt tanították, hogy aki ételt pocsékol, az egyéb gazemberségre is képes. Méricskélhetjük itt collstokkal, mérőléccel, bármivel a szénlábnyomunkat, ha utána ékesen demonstráljuk, mennyire nem gondoljuk komolyan.
Karsai urat is megszólták anno, hogy nem szégyell búzát égetni, pedig ő „csak” pelyvát, ocsút égetett, de akkor is…
Ha ilyen hagyományokat tartunk követendőnek, ne is csodálkozzunk az ocsmány graffitiken, a vandál rongálásokon, hiszen miért pont azoknak a járműveknek, épületeknek lenne értéke? Természetesen „rokonszakma” a roncsolásos technikai sportok tömege is. Ott műszaki cikkeket tesztelnek próba-szerencse (semmiképpen sem elméleti) alapon, meddig bírja.
Úgy tűnik, a világ azon felén túl nagy a jólét. Paradicsomi állapotok uralkodnak, mégse cserélnék velük. Leginkább fejet nem.

Akiért a sziréna szól…

Az esküvők java részét szombatra teszik a párok, hiszen vasárnap kipihenheti magát a násznép, esetleg megkerül az elragadott mennyasszony. Most szombaton, augusztus 8-a kora délutánján az Árpád híd legbelső sávján átszáguldó esküvői konvoj tagjai úgy vélhették, hogy a ritkán előforduló menyasszony-rablás szirénázó rendőrjárművek igénybevételével akadályozzák meg. Mivel a KRESZ szerint "a megkülönböztető jelzéseket adó berendezés akkor használható, ha az adott feladat
— sürgős ellátása vagy
— személy- élet és vagyonbiztonság veszélye vagy
— védett személyek és kíséretük biztonsága érdekében SZÜKSÉGES és a forgalmi viszonyok azt indokolttá teszik", csak a védés marad a vijjogó használatát indokolni.
Kicsit gyötör ugyan a kétség, hogy az elöl haladó rendőrautó, valamint a menetet záró szintén szirénázó és villogó kék-vörös jelzéssel suhanó rendőrségi kisbusz benne a kedélyes (és egyenruhás) ’Szolgálunk és Védünk’ gárdistákkal nem hivatalos utat tett, hanem egy megkésett legénybúcsú-félének lehettünk tanúi, de hát mit tegyenek, ha ez volt nekik kéznél? Nem kétlem azt sem, hogy eleget tettek a fiúk a 33/2000. BM rendeletnek is: ’A megkülönböztető jelzést adó készülék használatának kezdetét és végét haladéktalanul kötelesek bejelenteni saját ügyeletükre, ennek hiányában a kiindulás szerinti rendőrkapitányság ügyeletére’ (részletes szabályozást lásd 33/2000. BM rendelet 7. §).
Most felejtsük el azokat a rettentő populista gondolatokat is, hogy ezt az energiát talán bűnüldözésre és közbiztonság fokozására is lehetne használni, hiszen tegyük fel szabadidejükben áldoztak eme vigasságnak. De akkor miért szolgálati kocsiban? A mi adóforintjainkból?
Undorító ez a moralizálás, ott egye meg a fene azt a pár ezer forintnyi benzint.
DE! Ezek után nem biztos, hogy töröm magam szabad utat hagynia megkülönböztetett jelzést használó rendőrautónak. Hátha csak késésben van a havi sörözős buliról, vagy bekapcsolva hagyta az elektromos szúnyogirtót, esetleg sürgősen sétálni viszi a papagáját. A bizalomnak oda. S nem csak a szirénahasználat ügyében.

A reptérigazgatót lelövik, ugye?

Kínában aztán nem viccelnek. Semmi mellébeszélés üvegzsebről, fólia-pénztárcáról, erkölcsről és közmorálról. Helyette totális, abszolút zéró tolerancia.
Vesztegetést bizonyítottak a reptér igazgatójára, aki a felelősségre vonás elől nem ült fel az első bécsi gépre, hogy hosszas kiadatási procedúra után visszakísérjék Pekingbe, majd 6 év pereskedés, előzetes és házi örzés-védés után 6 és fél juan büntetéssel békés családi körben élvezze az édes életet.
Igaz, Kína is emelte már a tétet. Pár évvel, évtizeddel ezelőtt pár tucat sertés szabotázzsal történő elpusztítása is hasonló következményekkel járt, de az indoklás más erkölcsi alapokon nyugodott. A globalizáció jegyében ma fontosabb ott is a pénz, mint az országépítő dolgozók elleni aknamunka. Mivel takarékos nemzet, nem akarják 150 évig (ahogy egyes álszent ítéletek titulálják az életfogytot) a börtönkosztot sem fizetni.
Nem tisztem megítélni egyes kultúrák emberi élethez való hozzáállását, de nem is tudom magam távoltartani. Mint ahogy politikai meggyőződés miatt sem szabadna embert büntetni, pénz miatt sem szabadna életet kiontani. A vagyonelkobzás, a jóvátétel megkísérlése, a következő megkísértéstől való távoltartás számomra szimpatikusabb.
Persze lehet, hogy megint a mérnöki szemlélet az oka, de számomra úgy tűnik, az a pénz nem veszett el. Bekerült a gazdaságba, értéket „teremtett”, forgott tovább. Még akkor is, ha rosszabb sorsúak számára ez a forgás elérhetetlen magasságban történt és luxuscikkek élvezetében öltött testet. Nevezhetjük a „pénzmegmaradás törvényének” is. (Most nem nyitok vitát a pénznyomdák és a bankkölcsönök nulla hátterű természetéről vitát).
Félreértés ne essék, nem bagatellizálni akarom a tettet. De: annak ellenére, hogy az elkövetési érték nőhet az egekig, a retorziónak nem kötelező egyenes arányban lenni ezzel.
Egy konklúzió marad: a repülőgép veszélyes üzem. Odafent is, idelent is.

A mindent elfedő fedlap .

A gyermek meghalt, a ’bűnösöket’ a cég vezetése megtalálta, azonnali hatállyal kirúgta. A bőrpapírok rendben vannak, nyilatkozta a fürdő vezetősége. Kezek leporolva, minden elrendezve. Az a ….szerelő, az a …..karbantartó! Ők voltak az okai a nem kidobolt, de megtörtént csaknem mindennapos baleseteknek, meg ők bíztak meg gyorstalpalós tanfolyamon végzettet elsősegély üzemeltetéssel is. (Csúnya dolog, de rossznyelvek ezt beszélik)
Bőven a rendszerváltás előtti történet: Akkoriban a mozikban a nagyfilm előtt híradót vetítettek. Egy alkalommal láttam, - ma már merész ellenzékinek nevezhető – alkotótól egy riportot. A filmecske egy közintézmény felújítása során bekövetkezett hibákat mutatta be. Az első jelenetben kiderült, hogy a statikai vizsgálatot végző intézet tévedése kb. 60 millió forintos kárt okozott, mivel a salakbeton épületet nem lehetett renoválni. A riporter kérdésére, hogy fizetett ezért a szakértő kártérítést, annyi volt a válasz: tévedés történt..
A másik jelenetben ugyanezen építkezés targoncását faggatták, aki nekitolatott a kerítésnek. Az okozott kár 30 ezer forintra lett taksálva. A szaki büntetése az akkori törvényes maximum, fél évnyi fizetése volt…
Hát nem sok változott 20-30 év alatt.
Anno még tanítgattak vállalatvezetési ismereteket nekem. Akkoriban azt mondták, hogy a legfelső vezető felelős mindenért. Az értetlenséget látva – miszerint nem lehet mindenütt – kifejtették, hogy a delegálási rendszer, és a delegáltak arányos ellenőrzése a módszer arra, hogy a vezető mintegy megsokszorozva önmagát, mindenért felelős lehessen. Arra azonban még ez a módszer is alkalmatlan, hogy a vezetők által elrendelt belső vizsgálat objektivitását és így mindenre kiterjedőségét biztosítsák. Ez csak arra alkalmas, hogy a targoncásokat kirúgjuk.

Jegyezz áramjegyet! .

Békekölcsön, Nemzeti (Színház) téglajegy… Volt néhány soha vissza nem kapott „önként adott” áldozata a dolgozóknak, amit legalább az akkori gyűjtők igyekeztek nemes szándékba csomagolni. Volt bennük annyi tisztesség, hogy előbb célt adtak, aztán gyűjtötték be a manit.
Most is megvan a ’nemes cél’, a krízisalap feltöltése, de most nagyjaink biztosra mentek. Előbb a szabályozáson keresztül az áramszolgáltatókkal beszedették a pénzt, majd jöttek Ács Feriék és einstandoltak; köll az alapba! Akarsz e adni, nem akarsz, nem kapsz mást. Ügyes.
Legalább jegyeztettek vón áramjegyet, akkor tudjuk, hogy támogatást adunk. De így vesz, ragad! (Látszik, azér a víz az úr…)
Hallom a válság felülír sok mindent. Furcsa módon mindig abba az irányba, hogy sokan károsodjanak magatartástól függetlenül.
Az 1991-ben létrehozott HÉRA Alapítványt az MVM adományaiból (szintén áramhaszon) működtették. (2004-ben még létezett) Nagycsaládosok kaptak belőle, egészségügyi szponzorációt végzett, biztos mást is. De nem a másét csoportosította át. Kopik az eszköztár, durvul a stílus.
Kreativitás, legyint rá ismerősöm. Én pár betűt cserélnék: kretenitás. De lehet, hogy barátomnak van igaza. Valószínűleg sose derül ki.
Egy dolog vígasztal: az áramszámla nem lesz bonyolultabb. Biztos, hogy nem fog rajta ez a tétel szerepelni.

Lehidaltak .

Mindenkit érhet baleset. Ezt megértem. Még egy hídépítőt is. Bármikor félbetörhet egy hídelem, magával ránthatja szomszédját, megsértheti másik oldaltársát. Oszt a forgalmi dugó kialakul egy fertályóra alatt még hajnali ötkor is. Igaz, hogy valószínűleg kevesen álltak reggel ötkor startra készen Gödöllőnél, hogy az aznap még szűz autópályán tovasuhanjanak, de hát megint jőnek, még szerencse, hogy nem koppannak.
Ez a fránya telefonpenetráció persze az oka, hogy nem lehetett riasztani rendőröket abból az irgalmas célból, hogy a felhajtóknál akadályozzák meg újabb és újabb áldozatok dugóba ragadását. Az építők valószínűleg nem ismerik a számot, sőt számot adni sem tudtak a hiba okáról.
Mi volt a gikszer oka? Gondolom, ’az a fránya akác!’ ahogy Hofi mondta. De ha nem is tudni a hiba okát első blikkre, az azért elvárható lett volna legalább a nyilatkozó vezérigazgatótól, hogy elnézést kérjen. Ez egy híradásban el nem hangzott. Anyaghibától kedve a napszél hatásáig volt itt minden, de egy ’bocsi’ kimaradt. Megvárják, hogy a feldühödött autósok bepereljék őket?
Visszatérve az elterelésre. Ebben az országban oly kifinomult művelői vagyunk az elterelésnek, nem is rendőrök kellettek volna a fel- és lehajtókhoz, hanem politikusok. Zökkenőmentes elterelést lehetett volna végrehajtani. Aztán a beragadtak egyesével megfordulnak és elhagyják a tetthelyet. Igaz el kell mondani nehányszor ugyanazt a szöveget, hát Istenem.
Majd’ elfelejtettem! Ezek után még rá mer valaki menni arra a felüljáróra?

Vakulj Paraszt! .

Kiadatott az OEP új jelszava, bár ez még csak munkaközi elnevezés. A lényeg, hogy +/- 6 dioptria még nem a világ, öregem, ezt oldd meg magad. Ha nagyobb/kisebb az érték (-7 kisebb mint -6), akkor beszélhetünk némi támogatásról. Jaj, ne gyere már megint avval, hogy évtizedekig fizetted tb-t, hiszen úgy sincs nyoma több százezer esetben, még ha igaz is. Tartsd közelebb/távolabb a könyvet, légy kreatív! Hogy ez a közlekedésben nem segít? Legalább a sejhajodon maradsz otthon, kevesebb közlekedési dugót okozol, csökken a balesetveszély. Fellendül a nagyképernyős tévék forgalma is, azt legalább látod. Micsoda gazdaságélénkítő hatás! Fejleszd többi érzékszerved, hisz családod nem fog megdicsérni, ha elsózod a tejberizst, vagy megcukrozod a húslevest.
Különbest is! A mínuszosoknak csak pár évtizedet kell várni, akkor úgyis „javul” a szemük. A pluszosoknak még nincs ötletünk, de már tendereztetjük a kérdést, vezetőink férje/felesége kiváló tanácsadó cégeket vezet.
Gyermekkoromban többször tört el a szemüvegem az átlagnál, mivel akkoriban ugyi még csak üvegből voltak a lencsék, és a sporttagozat tesi órái gyakorta amortizálták eme video berendezést. Mivel egy, csak egy legény volt talpon a vidéken (OFOTÉRT-nak hívták), s 3-4 hétre vállalta a javítást, lehetőségem volt kipróbálni, milyen lett volna életem párszáz évvel ezelőtt. Pár hét után, (minden alkalommal) isten uccse, mintha enyhén javult volna a szemem, amit aztán az új szemcsi rögvest visszarontott! Lehet, hogy hasonló tapasztalat vezeti az OEP döntéshozókat?
No de ha mégsem telik szemüvegre, ne bánkódj, ezt a világot sokszor nem is érdemes látni.
Azért én gyanítom, hogy vagyunk néhányan, akik mazohista módon mégis szeretnék nézni. (Saját pénzünkért azt nézünk, amit akarunk, jő a válasz)
Bizom benne, hogy dohogásom nem talál süket fülekre, bár nagyon nem reménykedem. Ugyanis a hallókészülékeket sem fogja támogatni az OEP… (s ez nem csattanó a végén).

Szende TV .

Vajh mitől retteg az elmúlt két napban az összes hírcsatorna? Hetek óta szinte név szerint felsorolják az N1H1 vírus újabb és újabb külföldi áldozatait, azt is megtudhatjuk, hogy a honi fertőzőgóc az Árpád híd pesti hídfőjénél lévő ifjú irodaházban van, és hogy egy ebben székelő külföldi cég alkalmazottai illetve rokonaik a fertőzöttek 80 százaléka. Mitől lett kimondhatatlan az Exxon név? Sajtópertől rettegnek? Más esetben skrupulusok nélkül könyvelnek el tényként be nem bizonyított állításokat, most a cégnév is tabu. Prejudikálni persze nem szép dolog, és a rosszmájúság sem a legszebb dolog. Bennem mégiscsak motoszkál a kisördög, és azt súgja, hogy könnyebb a globalizáció ellen vaktában puffogni, mint egy globális cégre konkrétan csak egy árnyékmorzsát vető hírt közzéadni. Pláne ha az a cég még hírdető is lehet...

Haláldélelőtt…

Nem akarom Ernest Hemingway babérjait krumlifőzelékbe főzni, csak az ő írása, a Haláldélután jutott eszembe a ma reggel felöklelt és a kórházban elhunyt fiatalember balesetéről.
A pamplonai eseményt bikafuttatásnak nevezzük itthon (helyileg encierro). Mivel javarészt fiatalemberek futják a versenyt, (bár egyre több mára a hölgy is) nem tiszta, hogy eme ifjak a futtatott bikák, vagy az őket üldöző marhák.
Na ebbe bele is zavarodhatok, hiszen kétséges, hogy a marhák elöl futnak, vagy hátul. A küzdősportoktól kezdve a gépesített száguldásig, a kakasviadaltól bandzsadzsampingig (nem kell feltétlen neki magyar név), a vérre – szigorúan más vérére – vágyó körömrágós izgalom persze sok pénzt vonz. Hamlet kommentárja szerint „Őrültség, de van benne rendszer”. Hát van, és ezért félelmetes. A tömeges népirtásban is az a legszörnyűbb, ahogy az indulatot félretéve technicizáltan irt. Nincs harag, nincs dük, se személyes és konkrét bosszú, csak egy rendszer – most épp a turisztika pénzszerző rendszerének – kiszolgálása. A bikákat futtatjuk. Fogyóanyag. Fussatok ti is marhák!
The show must run on!

Validity

Kiterelés, beterelés, orosz nyelv. Rosszmájúak szerint ez kellett anno 20-25 éve a juhász szakvizsgához. Mostani, két éven belül bevezetni kívánt elképzelés szerint, a ’papírhoz’ kötött állások megszerzése elől elhárulhat egy adminisztratív akadály. Mindegy honnan tudsz valami ügyeset, okosat, bemégy vizsgázni, megkapod papírod, oszt jónapot! Ma ugyan még kevés sokszor az isiseknek is a vizsgaidőpont, szorul is sokaknak emiatt a féléve, de két év nagy idő, addig több vizsgaidőpont is beszuszakolható.
Nem csak a tanári diploma megszerzése lehet könnyebb mondjuk öt év képesítés nélküli tanítással, de szakmunkás végzettségek is szerezhetők, ha jókor voltunk jó helyen. (S persze a vizsga is sikerült.)
Jó ez, rossz? Ilyen esetben mindig Tevje, a tejesember jut eszembe a Hegedűs a háztetőn c. musicalből, aki dialektikusan tudta értelmezni az elékerülő problémákat.
Egyrészről jó, hogy felemelkedési lehetőséget ad hátrányos helyzetű fiataloknak, akik pl. a szalamiszi csata nem időpontját nem bírták megjegyezni (csak konkrét példa mondok), ezért ítéltettek bukásra, netán különféle disz-eket bírnak magukénak (diszlexia, diszcalculia), ezért sorolják az ostobák közé és nehezül életük.
Másrészről nem érzem biztosnak azt a tudást, amiről oklevelet egy vizsga alapján állítunk ki. Hol van itt (s most főleg a felsőfokú végzettséget igazoló papír megszerzésére gondolok) a hivatásra alkalmasságról való meggyőződés?
Jó ez az oktatóknak? Elékerül egy ismeretlen autószerelő-jelölt és ítélje meg? (Remélem sebész oklevelet nem szerezhet idegenlégiós jártassággal senki.)
Persze eszembe jutott egy helyeslő érv is: írok még néhány blog-bejegyzést és megyek a bölcsészkarra újságíró papírért...

Egy „furcsa” ember halála kapcsán

A mai napon elhunyt egy igazán furcsa ember. Robert Strange McNamara talán az élet művészeti oldalát kivéve jelképe mindannak, amit a múlt század fontos területeinek érzünk. Megérdemelne egy kis időt élettörténetének a tanulmányozása, mert Bögel György (valamint Dobó Mátyás, Szekfű Balázs, Pintér Róbert, Damjanovich Nebojsa, Szántó Balázs, Pécsi Ferenc) által írt blog-világ (kisbetűvel) című könyvben Bögel említi, hogy hallgatói már nem tudják, ki volt McNamara, pedig egy MBA hallgatónak nem ártana.
Nem tartom tisztemnek itt még egy rövid életrajzot sem adni, bár a magyar wikipédia ma még gyakorlatilag üres McNamarából. Lényegesnek tartom viszont megemlíteni, hogy ő volt a Ford gyár első, nem a tulajdonos családjából származó főnöke, vélhetően értett a termelés-szervezéshez. Ezt a szervezőzseniséget akarta hasznosítani John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson elnök is. Mint védelmi miniszter a vietnámi háborút is egy szervezési, termelési problémaként kezelte. (miért jut eszembe Robert Merle: Mesterségem a halál című műve?) Miután ott is kitelt a bicska ára, a Világ Bank élére röppent. A globalizáció kiteljesedése is mit ad Isten ebben az időben kezd virágozni teljes ’pompájában’. Mérnöki precizitás a termelésben, mérnöki precizitás a pusztításban, mérnöki precizitás az eladósításban. Noha nem mérnök volt (hanem közgazda a Berkeley-ről).Talán nem élt mégsem számunkra hasztalanul, ha le tudjuk vonni életéből a következtetést: nemcsak a lényeg a lényeg!

Teszek egy ajánlatot

Olvasom a sajtóban, hogy a General Motors német leánykájára, a hazánkban is méltán népszerű Opel gyárára még lehet ajánlatot tenni. Egy pillanatra elcsábultam. Milyen érzés lehet vajh Ford , Citroen, Bugatti nyomdokába lépni? Ford úr nevéhez kötjük egy, az akkoriban új gyártási kultúra bevezetését (a futószalagra gondolok), Citroen úr nagyot alkotott, de lám a szenvedélyét nem tudta uralni, és elkaszinózta vagyonát. Érdekes lehet párhuzamot vonni a mai magyar fiatalok alkotókedve, tehetsége és a statisztikai felmérések azon eredményei között, mely szerint igen nagy hányada (14-20%-a) lottónyereményben reménykedik, mint élete jobb sors felé fordító korongjára. Egyre jobban terjed az internetes szerencsejáték, és a póker, amit mindenki soroljon ízlése szerint a tudás-szektorhoz, illetve a szerencsejátékok közé.
Henry Ford sziszifuszi munkával nemcsak gyártási kultúrát, de fogyasztási kultúrát is teremtett. Gyárában a tempó feszített, a fluktuáció magas volt, legalábbis korához képest, de munkásai többszörösét keresték a kori átlagnak, így magas lehetett a gyáriak önfogyasztása (mármint autó-ön-el-fogyasztása). A világ autófogyasztása viszont nem tart lépést a termelőkapacitással. Túltermelésre méretezett ágazat, roncsprémium ide vagy oda.
Itt nyer értelmet Ettore Bugatti figyelmeztetése: 'A fék fontosabb, mint a motor!' Noha ő a versenyautó konstruktőröknek szánta kijelentését, szerintem sokkal tágabb értelmű. Nem mindig a több, a nagyobb, a gyorsabb a jobb. Természetesen nem hibáztatható egyik gyár sem az önkorlátozás hiányáért, de ebben a méretgazdaságossági versenyben úgy jártak, mint a cross-motorosok. (Ők egy vonalról rajtolnak, de a start után viszonylag hamar éles kanyarhoz érnek, aminek a bevétele iszonyatos lökdösődéshez, bukásokhoz vezet. Ettől még egy crosszos sem áll el a rajttól, és kövér gázzal igyekszik túlélni.)
Az autóipar is éles kanyarhoz ért, a fék fontosabbá vált, mint a motor. Kimerült a gyárak minden erölködése; vélem azt is, hogy nem vezetőink irántunk érzett aggodalma teszi kötelezővé az Euro XCVII norm. motorok Euro XCVIII-ra való lecserélését, ilyen-olyan plusz ketyere beépítését, neadj' Isten az Euro XCIV motorral szereltek belvárosokból való kitiltását, hanem annak kikényszerítése, hogy minél hamarabb váljunk meg még ki sem fizetett járgányunktól. Az autóipar immáron több mint száz éve alatt lett volna elég idő arra, hogy a kocsira ne úgy tekintsünk, mint vagyontárgyra, hanem mint használati eszközre. Amíg rendeltetésének megfelelően tudjuk használni csekély erőfeszítés (karbantartás) árán, addig ne cserélgessük, mint az alsóneműt!
A kocsi nem kincsképző eszköz, nem is vagyontárgy (vagyonadó nesze neked!), csak egy kicsit drágább, kicsit nehezebb eszköze háztartásunknak, mint a ventillátor vagy a hajszárító. (Kis kitérő: az átlagfogyasztás alig csökkent az utóbbi 40-50 évben, köszönhetően az állandóan súlycsökkentett, mégis egyre nehezebb és egyre nagyobb teljesítményű autóknak.)
Most hogy ilyen ügyesen lebeszéltem magamat a gyárvásárlásról, azért mégis teszek egy ajánlatot: próbáljuk meg az életünket úgy élni, hogy ne a kisebb-nagyobb kütyük megszerzésében és cseréjében lássuk életünk értelmét, hisz már eddig is rájöhettünk, hogy 'sekély e kéj'. Ha egyáltalán van...

Mehr Licht! (Több fényt!)

Úgy látszik nagyjaink végsóhajai sosem lelnek meghallgatásra. Ma is időszerű lenne Goethe utolsó mondata Friedrich nevű szolgájához, akár szó szerint is lehetne idézni. (Mach doch den zweiten Fensterladen auf, damit mehr Licht hereinkomme - Ugyan,nyisd már ki a másik ablaktáblát, hogy több világosság jöjjön be.)
Szegény lakók, akik udvarára (békebeli nevén, de mai minősítése szerint: Lichthof-jába - világítóudvarába) hotelt rittyent a beruházó, lassan az ablaktáblát sem tudják kinyitni; no nem azért mert nem tudnak szólni németül Friedrichhez, hanem mert a nyílászáró elem beleütközne a vendéglátó intézmény falába.
Egy tervező, ha nem látja a helyszínt, nagy valószínűséggel elhibáz egy-egy részletet, vagy akár gyökeresen rossz megoldást ötöl ki. Aki jóváhagy, látatlanban ad engedélyt, az sem érdemel teljes fizetést, hiszen még a fáradságot sem vette, hogy átmenjen a "szomszéd" utcába, megtekinteni a nem mindennapi éca helyszínét. Bár a belvárosi kerületek oly óriásiak, hogy valóban expedíció kell egy ilyen látogatáshoz, veszélyességi pótlékot sem kapnak, pedig előfordulhat, hogy harapós kerületi lakosokkal találkoznak...
Úgy végigmoziznám, mi történne, ha vadidegen elkezdené beépíteni pl. a MOM Park udvarát. Vélem, hogy csak csekély érdekérvényesítő erővel bíró kisnyugdíjasok udvarába lehet darukat állítani, olajkutat fúrni, vagy amit akartok.
Ezután nem csoda, hogy az építő konténerei engedély nélkül is tovább bitorolják az utcát is. Csak imádkozhatunk, hogy ne legyen genetikai kapcsolat köztük és a kisgömböc között, mert akkor csak idő kérdése, mikor nyel el minket is.
Ismerőseim csitítanak: sok kisgömböc garázdálkodik ebben az országban, ne aggódj, a nagygömböc megeszi a kisgömböcöt.
Valahogy nem vigasztal...

Műdugó - Mű-városvezetés

Rövid életű gondolatkisérlet borzolta kis hazánk lakóit. A fejnehéz ország fővárosának közlekedési gondjait egy csapásra megoldani gondoló városvezetők komolyan mérlegelték a nyári közlekedési dugók méretének növelési lehetőségeit. Ha a feladat az lett volna: "Hogyan tegyék még elviselhetetlenebbé az emberek hétköznapjait?", akkor sem lehetett volna orbitálisabb ötletet elővezetni. Szerény tehetségemmel a jövőre való előkészületek jegyében további javaslatokkal élek.
1. Rendeljük el a közvilágítás kikapcsolását, és a teljes elsötétítést. Előnyei: az energiamegtakarítás, a csillagvizsgálók működési feltételeinek jelentős javítása, kelet-európai kalandturizmus fellendítése. Hátránya nincs.
2. Vezessük be itthon is a riksa-rendszert, a riksákat közbeszerzési pályázaton, szigorúan meghívásos alapon lehessen beszerezni. Meghívottak cípőfelsőrész készítők és édesség nagykereskedők lehessenek.
3. Alternatív megoldás a gyaloghintók tömeges bevetése. Minden utazót minimum négy másik szállít, halkan, menet közben közösségi életet élve. A munkanélküli sereget az intézkedés azonnal felszívja. Itt még adókedvezményt is kaphatnak a túlsúlyosak, mert hozzájuk hat- illetve nyolc-'hordós' gyaloghintó kell, több munkanélkülinek munkát adva.
Az eset persze eszembe juttatta az egyszeri parasztembert, aki karóval esett szőlejének, mikor azt a jég verte, mondván: "Lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten!"
Lehet, hogy célt tévesztett a karója?...

Önérzet, óh!!

"...egy időre biztos megszakad a kapcsolatunk az E.ON-nal" idézi az MTI Katzer Zoltán (Ajka Kristály Kft.) ügyvezetőt, aki türelmetlennek tartja az áramszolgáltatót. Szerinte indokolatlan az elismert 160 millió forintos tartozás miatti kikapcsolás, ami azért is nagyon csúnya dolog mert a technológiai folyamatok megakadása óriási károkat okozhat. Felháborodás fokozónak elmondják, hogy több milliárd forintnyi energia számlát rendeztek eddig. Bezzeg a MÁSZ (Magyar Áramszolgáltató Zrt.) - igaz az anyacég kezesség vállalása mellett - ad néki villanyt.
Megint egy közéleti óvoda-jelenségnek vagyunk tanúi.
A csúnya szolgáltató nem finanszíroz engem - pedig micsoda rendelésállományom van (ugyan az nem derül ki mennyi nyereség képződik, életképes e a vállalkozásom; az anyacég mérlege szerint nem) - mennyi ember munkahelye kerül veszélybe! Nem ám az én gazdálkodási hibáim miatt, hanem mert nem hitelez tovább a szolgáltató!
Gondolom a benzinkútnál is elvárja, hogy hitelbe tankolhasson, hiszen már annyi pénzt költött eddig benzinre...
Biztos vagyok abban is, hogy hasonló gavallérossággal szállít a vevőinek, nem baj ha tartoznak, pár kamion árut adunk még nekik.
Mindenki hibás, csak én, a vállalkozó nem. Óvoda. Óvónéni nem én voltam...
Nyilván a szolgáltató nem fogja ajándékba adni nekik a tartozást, tehát hiába szeretné megszűntetni a kapcsolatot, nem fog menni. A MÁSZ sem fog Róbertbácsit játszani, ha csak időt akar nyerni valós megoldás nélkül, csak mélyebb válságba manőverezi magát.
Nem azt mondom, hogy ne tegyen meg valaki mindent a túlélésért, ez az ő feladata. A szolgáltatóé meg az, hogy a saját túlélésével törődjön. Ha az ő kockázatvállalásába nem fér bele, attól még nem gazember, bár ez így nem hangzott el, csak sugallatódott.
Gondolom a felek közötti szerződést nem kényszerből írták alá. Egyik oldal teljesített, másik nem. Aki aláírta, vagy a jogutódja felelősséggel tartozik a szerződés betartásáért. A felelősség, - sokan nem tudják - azt jelenti, hogy anyagileg helyt kell állni, vagy szabadságkorlátozást kell elszenvedni. (Ilyen értelemben a politikai felelősség csak a politikai közéletből való kirekesztést jelent, semmi többet). Nem csoda, hogy a felelősséget nem akarják vállalni, másra mutogatnak.
Korszerű magatartás. A vezetői díj az enyém a kötelezettség pedig ... Ki tudja, de hogy az enyém nem, az tuti.
Két nap múlva....
Újabb hír: Téves nyilvántartás miatt történt kikapcsolás, a Kft. 18,8 MFt-t ismer el. Egy mondattal később már ez sincs, sőt! Előre kifizetve 4,6 Mft májusi esedékességű számla. Kristálytiszta?
Ezután kis hadászat. Jön az ellentámadás. Csődeljárást jelentettem ugyan be magam ellen - legtöbb szolgáltató erre leállítja a szolgáltatást, ahogy itt is szerepelt a szerződésben, - bár ennek határideje lehet változó. Most tehát a korai leállítás a hiba. Sikerül mindent úgy összekavarni, hogy már egy közzéadott információ sem tekinthető hitelesnek.
Végkövetkeztetés: ne higgy senkinek! Nekem se...

Szelíd úthengeresek .

Mi motíválta vajon Föld-védőinket a névválasztásban? Merthogy a Greenpeace elnevezés fél-totális melléfogás. Ha a green helytálló is, a peace bizony nem. Esetleg a Greenwar, Greenforce elnevezés jobban megragadná a lényeget. Persze akkor nem lehet álszenteskedni, kard ki kard! A deklarált részcélok így is lehetnek megfontolandók, csak az álarc kerülne kukába. Tudom, egy háborúban (sehogy se sikerül beszuszakolni a peacét) minden megengedett. A megtévesztés is.
Mégiscsak volt egy diszkrét bája a honi aktivisták akciójának, mikor úthengerrel tiporták el a megújuló energiaforrásokat kihasználó eszközöket jelképező elnagyolt maketteket. Mindezt tették a honi villamosenergia termelési kapacitást növelő paksi atomerőmű bővítése elleni tiltakozásul. Legfőbb érv, mint modern korunkban megszoktuk, anyagi. Ebből a pénzből (amibe a bővítés kerül) ugyanakkora kapacitás építhető az megújuló enrgiahordózokból, állítják.
A diszkrét bájat mindenesetre az úthenger képviselte. Nem napelemes, nem szélkerekes úthenger volt, sőt ha a gázpedált leszámítjuk, még csak pedálos sem. Füstölgő dízelolaj meghajtású (kb. 260 liter /100 km fogyasztású, euronorm -17 besorolású, katalizátor nélküli) úthengerrel estek a maketteknek. Számomra ez azt jelképezi, hogy az olajlobby-t meglovagolva (kihasználva?) küzdenek e búsképű lovagok.
Számok persze nincsenek, csak a végső, vitathatalan megállapítások. A sok lelkes fiatalt látva repes a szívem, hogy ifjúságunk ily korán mily szakképzett. Szakmabeli nagy öregek nem tudnak ilyen ripsz-ropsz egyhangú megállapodásra jutni.
Tessék? Hogy csak indulatok, fél- és dezinformációk mozgatják az ifjú titánokat? Estleg lehetne energiapolitikai egyeztetéseket végezni, esetleg a sok megoldási elgondolásból egy jobb koncepciót összegyúrni? Hol? Ki? Ez itt nem szokás.
Hogy ne essek hasonló hibába, javaslom a tisztelt mozgalmároknak (akik bálnavédő tagozatát nagyon is tisztelem), hogy ne valami ellen küzdjenek elsősorban, hanem valami (a megújulók elterjedése) mellett. Jobban halad még az úthenger is, ha egyfelé húzzák...

Annyira savas, hogy az már lúg

Nem mondom melyik média volt a közreadó, lényeg az, hogy nem egészségügyi, de szaksajtóban jelent meg, bár inkább bulvárhírként szerepelt.
"Az elsődleges eredmények arra utalnak, hogy az idős nő által fogyasztott víz hipószármazékot tartalmazott. A szakigazgatási hivatal központi laborjában készült ellenőrzés adatai szerint a folyadék erősen lúgos kémhatású volt, pH-értéke elérte a megengedett érték kétszeresét, azaz 5,5 helyett 11 volt."
Pénzügyér cikkírónk teljesen helyesen idéz, majd összeturmixolja egy kis háztartási logikával. A 11-es pH érték valóban erősen lúgos kémhatású, a 7-es pH semleges, az ennél kisebb savas. (A pH definitíve a hidroxoniumion-koncentráció tízes alapú logaritmusának mínusz egyszeresével egyenlő). Tehát ami itt "kétszeres", az nagyságrendi koncentráció különbséget rejt. Nem is lenne baj ennek nem tudása, bár még azt sem mondhatjuk, hogy életünkben a logaritmus ritka, mint a fehér holló. Rengeteg természeti jelenség, élettani folyamat frappánsan a logaritmus (igaz az "e"-alapú logaritmus) segítségével írható le.
Eme folyadék savassága már annyira savas volt tehát, hogy az már lúgnak is szép. Gyermekkoromban hallottam, hogy ez már annyira ronda, hogy már-már szép.
Csak fohászkodhatunk, hogy a pénzügyi elemzések, (amihez szintén nem értünk) helytállóak legyenek. De van remény, ha ez a logika működik, hisz 'Ez akkora butaság, hogy az már tudományos tény!'

Szunyega ante portas! .

Pánik. Kisemberek előtt titkolt eseményektől fél az államelnöktől kezdve a MOL vezérigazgatón keresztül minden vezető. Mi lehet ez a titok? Talán az, hogy nem tiszta, ki a Szurgutnyeftyegaz tulajdonosa? Már ez is probléma? Ha a magyar bank felé nem tisztázza (immár sokadszor) az ügyfél a számla valódi tulajdonosának kilétét, a számlát zárolhatják. Úgy tűnik, kis lakat van raktáron, mert kis pénzűek számlája zárolható. Másfél milliárd eurós számlához nincs lakat, az nem zárolható. Csaknem ennyit fizetett ugyanis a titokzatos vevő a MOL valamivel több, mint egy ötödéért. Ha nyugdíjpénztárak birtokolnák a részvényeket, mindenki nyugodtan szundizna, most, hogy szakmai befektető jött, nagy a pánik, mit is akarhat? Valójában azon folyik a töprengés, mily egyéb 'galádságra' készül a profit zsebre tételén kívül.
2007 óta megszokhattuk, hogy üzletben nincs barátság, legalábbis az olajüzletben. Akkor az ÖMV volt a csúf, most a Szunyega. Eszerint a sz.. is ízetlen. Ha nem tévedek, mi választottuk ezt a rendszert, ahol ember embernek, vállalat vállalatnak farkasa, bár a klasszikusok még a halak táplálkozási láncával példálództak. A nagyhal azóta is eszi a kishalat, s a kishalban fel sem merül tán - bár mit tudom én? - hogy a nagyot mint ellenséget vádolja, és bíróságért, védelemért kiabáljon.
Lehet, hogy előbb kellett volna átgondolni úgy a rendszerváltást, mint az új rendszerben az állami szerepeket. Meg sok mást is. Hogy klasszikust idézzek: 'Tetszettek volna forradalmat csinálni!' Ha meg nem, hát nem. A medve betette a mancsát az ajtón, nehéz lesz kitenni. A mai vezetőség ahhoz kér segítséget tőled, tőlem, hogy megvédje a MIÉNKET. Aztán ha sikerül, elégedetten hátradől az Ő VÁLLALATA igazgatói, tulajdonosi székében.
Akik tanultak történelmet tudják, hogy a mohácsi csatavesztés egyik oka (a szokásos máig is fennmaradt széthúzáson kívül) az volt, hogy a Dózsa-féle parasztfelkelés miatt nem mertek a talpasok kezébe fegyvert adni. A tábornokok pedig kevesek a csatanyeréshez, pláne ha nem katona-szakmai, hanem csak hitképzettek.
Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó be tudja helyettesíteni a példa mai szereplőit...
TudÁkos

Késsel nyitott társadalom .

Soros úr leszerepelt. Bár elolvastam minden könyvét, amit felleltem itthon, egyet is értettem gazdasági fejtegetéseivel, - már amit megértettem belőle - de a nyitott társadalomról való áradozása elfedte azt a beállítódást, miszerint "a haszon mindenek előtt". A jóember előbb kirabol, aztán a tizedét visszaadja humanitárius segélyként. Aktív részvételének az OTP részvények árfolyamának romlásba döntésénben nem a ténye sérelmes, - hiszen esésre játszott minden téren - hanem annak szabálytalan végrehajtási módja. Minden elismerésem a PSZÁF-é, bár jobb lett volna, ha hamarabb tesz legalább megállapítást, csökkenthette volna a pánikot, valamint sok kisbefektető veszteségét.
Filantrópunk tehát valójában egy báránybőrbe bújt farkas, rács mögött a helye vagy a vadonban. Érdekes, hogy egyesek 80 millió forintos sunnyogásért börtönt járnak majd (ami jár, az jár), ennek többszörösét kitevő károkozást pénzbírsággal ki lehet váltani. Nálunk. Választott hazájában bíróság várná.
A pénzügyi Jekyll és Hyde számára semmi sem állít gátat. Csak hálánkat fejezhetjük ki, amiért felnyitotta szemünket, milyenek külföldi segítőink.
Köszönjük George bácsi!

Hihetetlenek

De nevezhetném őket hitelteleneknek is. Ha igaz, hogy gyümölcséről ismerszik meg a fa, akkor ezt a gyümölcsöst már rég tövestül ki kellett volna vágni, és friss, egészséges termést adó fákat ültetni helyette. Ezek a fák a hitelminősítők (a Moody's, a Standard & Poor's, a Fitch Ratings), hogy csak a legismertebbeket említsük. Kistestvérkéik az úgynevezett 'szakértők', akik attól azok, hogy a pénzügyi szektorban dolgoznak, makulátlan sötét öltönyben járnak (ebben tényleg szakértők).
Furcsa módon, ha egy mérnök mond valamit, meghallgatják, de nem biztos, hogy feltétlen elhiszik. Ha egy orvos, vagy egy közgazdász nyilatkozik, áhítattal csüggnek ajkain. A brókereknek akkor is újból 'bedőlnek', ha már többször tévedtek.
Mikor egy összegányolt alkatrészkupac teljesítményét megbecsüljük, kellő fenntartással kezeljük e becslést, de ha 'szakértők' hasraütéseit '...a visszaesés elérheti a n+1 százalékot...', vagy '...az árfolyam átlépheti a lélektani X-ezres árfolyamot...', netalán '...nem elképzelhetetlen ezmegaz és ekkor ígymegúgy...'. Ezeket a hasraütéseket ráadásul szépen lehet kalibrálni. 100 szakértőnk mond egy számot, valószínűleg egy eltalálja. Micsoda zseni!! kiáltunk fel, de ha a lottó ötös elnyerőjét zseniznénk le hülyének néznének. Joggal.
Van még két pszichológiai tényezője is ennek a cirkusznak. Az egyik főszám a Töprengő Bohóc. Síri hangot kijelenti, esetleg profétikusan világgá kürtöli kiötlött irányszámát, céldátumát. Elődjét nem ismételheti, hiszen azt nem publikálja kutya sem, ezért nagyobbat/kisebbet mond, egy, két vagy három lépcsővel arrébb jelöli a célt.
A médiában a pasztel szín sem divat. Harsogni kell, minden csoda vagy katasztrófa, közte semmi.
Nagyon jól emlékszem, hiszen megvannak az újságok, hogy ugyanazok, akik tavaly nyáron 210 forintos eurót vízionáltak tartósan!, egy szóval nem említették két hónappal később fiaskójukat.
A hitelminősítők is egymást tiporva módosítják véleményüket, mintha semmi közük nem lenne a negyed- félévvel azelőtt publikált besorolásukhoz. Ha egy mérnök tervez valamit félre, bizony keményen felelősségre vonatik. Ha egy hitelminősítő téved, 'rossz napja volt szegénynek'. Ébredjünk már rá, hogy a hitelminősítő (de behelyettesíthető egyéb pénzügyi guru-val is) meztelen! Ne bízzuk hentesre az operációt!
Dehát nem csinálhatunk mindent személyesen, nem néhetek személyesen utána a Rio Tintótol a koreai wonig, a winnipegi olajfinomítótól a La Roche-ig mindennek, nem beszélve a bulgár hároméves kamatozó kincstárjegy kockázatáról. Bizony ez igaz, ez a kérdés más dimenziókba vezet.
Legközelebb teszünk egy ilyen csillagugrást...(csodavárók ne reménykedjetek)

Akinek nem inge...

Kedvenc miniszteremnek, Molnár Csabának nincs felelősség mintás inge. Tehát nem is hordja. Másokat öltöztet, igaz meg is érdemlik a ruházást, jól megruházást, esetleg monoton csíkos mintás rabruházást. A HungaroControl előbb fél nevét vesztette el, (a Controlt pénzügyei felett) a hungaróknak meg maradt a veszteség, majd kifizetjük.
Csak emlékeztetőül, a tavalyi monori vonatkatasztrófánál egy órán belül lemodott a közlekedési miniszter, két órán belül lemondását elfogadták. Felvette az inget. Nyilván nem neki kellett volna bakterkodnia, de tudta a dolgát, lemondott. (Más kérdés, hogy el kellett e fogadni.) Csabának esze ágában sincs lemondani, hiszen csak annyi köze van a dologhoz, hogy mint munkáltató azonnal kirúghatja Kiss Lászlót, aki előzőleg a gazdasági vezérigazgató-helyettes és a treasurer munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. (Csak zárójelben: a felügyelő bizottságnak volt vajon végrehajtott ellenőrzési programja, vagy csak a tiszteletdíjuk kifizetését felügyelték?)
A Postabank esete óta megtanultuk, rosszul gazdálkodni nem bűntett, csak nemtörődömség, pechszéria. Itt is peches pénzügyi tranzakcióba futottak a meg nem nevezett tisztviselők. Valóban életszerű, hogy egy üzlet nyerő/bukó oldalán ilyen aránytalanság legyen? Vagy volt a mérleg nyerő oldali serpenyője alatt egy számunkra láthatatlan előny (sötét anyag), ami csak az érintettek számára ismert? Borítékolom, nem fogjuk megtudni. De ha igen, akkor azért kéne felpróbálni a miniszter úrnak azt az inget, ha meg nem, akkor azért, mert dilettánsokra bízott ellenőrzés nélkül ennyi pénzt.
Legfeljebb a miniszterelnök kimondja: Csabikám, ez az ing nem áll jól neked.

Újra itt van ...

Újra itt van...no nem a nagy csapat, hanem a jegybank elnöke. Valószínűleg kapott néhány telefont itthonról, s láss csudát, pénteken már válságültek. Megszakította éves rendesét, hogy a hazai bajokkal is megbírkózzon. Mostanában ezt azért is könnyebben teheti, mert nem kell ciprusi cégével bajlódnia, az nem lenne összeférhető főállásával. Bár az MNB sietett minket megnyugtatni, hogy "a Trevisol Management Services Ltd. nem off-shore társaság, hanem az EU egyik tagállamában, Cipruson bejegyzett normális, a helyi törvények szerint adózó vállalkozás", sokunkban azért felhorgadnak a kérdőjelek. Ha nem off-shore cég, akkor Cipruson végez (illetve jegybak elnöki kinevezéséig végzett) gazdasági tevékenységet, de legalábbis nincs kizárva ennek a lehetősége. Vélem csak azért, hogy ne kelljen rá kimondani az off-shore státust. Valahogy nem tudom élénken elképzelni, ahogy Simor úr kiruccan Ciprusra, hogy ott példának okáért cégvezetési tanácsadást nyújtson helyi kisvállalkozóknak.
Mindenesetre valami nem kerek, hasonlóan a svájci bankok titkaihoz. Náluk az adócsaló gazember, kiadhatóak az adatai, az adóelkerülő védendő. Lehet, hogy fordítási hiba megint, olyan amiből az elmúlt hetekben volt részünk eklég? Egy időben attól zengett a magyar közélet, hogy nem elég etikusnak, tisztességesnek, törvényesnek stb. lenni, annak is kell látszani. Ez az ügy nem annak látszik.

Madarat tolláról, forintot jegybank elnökről

Petőfi halhatatlan sorai jutottak eszembe a hét közepén (....Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. ...). Én a jegybankelnököt szeretem. Szeretem, ha itthon van, s ha a helyén van, mikor szakad az ég. Mások azt szeretik, ha tömegszerencsétlenség esetén beszáguldanak a szabadságon lévő orvosok a kórházba, megint mások imádják, ha a leszakadt vezetékeket azonnal nekilátnak a szerelők helyreállítani, még ha hazulról is kell jönniük, otthonhagyva kényelmes foteljüket. Szeretjük, ha ember van a gáton áradáskor, (nota bene még miniszterelnök is volt, aki megszakította árvíz miatt szabadságát), s szeretjük, ha dúvad időjáráskor a katasztrófavédelemnek van vezetője.
A múlt hét hazánk lakói nagy részének pénzügyi katasztrófa volt. Egy nap alatt közel fél millióval nőtt az adóssága annak, aki 8-10 millió forintnyi CHF kölcsönt görget. Jegybankelnökünknek ez nem gond, hiszen két napi fizetése több ennél a növekménynél, minek izgassa magát? Valószínű hitele sincs, volt befektetési bankárként nagyon jól tudja, hogy a bankhitel adva jó, nem kapva.
Úgy ítéli meg, nincs rá most szükség itthon. Sokan egyetértenek vele, én is. De sokan továbbmegyünk. Ilyen vezetőre máskor sincs szükség, se itthon, se másutt.
Íme költségvetés, máris leltem neked száz millát! (járulékkal még többet is). A PSZÁF elnök legalább dolgozott e vérzivatarban (igaz hibázott is, lásd nyilatkozat aláírásról való lekésése).
Jaj bocsánat..., elnézést..., vissza az egész! Hát nekünk független jegybankunk van! Független mindentől, mindenkitől.
Félek, független a mi problémáinktól is....

Mese az adósság törléséről

Mindenki ismeri a viccet az erdei állatok halállistájáról. Mosolygunk a dolog abszurditásán, hogy milyen egyszerű, hozzáállás kérdése, hogy valaki elfogadja e a halállistán maradást vagy nemes egyszerűséggel leiratkozik róla, ahogy az természetes.
E tréfa analóg számomra az adóság eltörlés újkori mítoszával. Mielőtt bárki országrontók szekértolójának tartana, én sem tartom jogosnak egy-egy szempont (most jelesül az adós fizess! szempontjának) mindenáron, az összes körülmény figyelembe vétele nélküli érvényesítését. Mint a törlés a halállistáról az adósság is újratárgyalható. (Most nem akarok arról értekezni, hogy milyen fedezete volt-van annak a kölcsönnek, aminek bitjeit -hiszen pénz, arany nem mozog! - jóváírják számunkra, ezt sokkal avatottabban megteszi helyettem Drábik János könyveiben). De érdemes viszont a reményt hozó-adó, s ha nem veszne több ezer éves múlt távolába nosztalgiának is nevezhető eljárásnak a felélesztéséről elmélkedni.
Az alapsztori a következő: Már az ókori, őskori ilyen meg olyan kultúrában ismert volt, hogy 7-10 évente, (ide emberileg belátható távlatot tessék illeszteni) a teljes adósságát, bárhol tartott a törlesztésben a kölcsönt kapó ELTÖRÖLTÉK.
Hát ez nagyon jól hangzik, el is lehet rajta ábrándozni. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot! Legyen a törlési ciklusidő hét év, a kezdőpont Krisztus születése, most van 2009, pont osztható héttel, tehát a DELETE évét tarthatjuk! (Valami dallam szólalt meg belül, ... hallga!..., " ma a múltat végképp eltöröljük, rabszolgahad indulj...) Ezt egyszer el lehet játszani. De ki ad a nyolcadik évben kölcsönt valakinek is? Akkor inkább eladakozom, úgy legalább jól érzem magam tőle, és nem nyomaszt, hogy visszakapom e, vagy sem, mert el sem várom. Ki az, aki fenntartja kölcsönadói oldalról a rendszert?
Könnyebben elhinném, hogy létezett hasonló, ha csak pihenőidőről lenne szó, hasonlóan a pihenő naphoz. (Hagyni kell levegőt venni időnként az áldozatot, ha nem megfojtani, csak fenyíteni akarják.)
Szóval újra kell tárgyalni, de nem árt ha a hátttérben jól látható mögöttünk Spartacus...

OFF Shore Stukát a Balatonra!

Jó esetben csak a Balaton keleti medencéjéből, rossz esetben - a dolognak híre terjedvén - az egész Balatonról sikerül elűzni a turistákat a volt szentkirályszabadjai légi bázis tervezett üzembehelyezésével. Mit nekünk Balaton törvény, elektromos hálózatot nem építhetünk föld felett a Balaton mellett, viszont napi 30, majd később 50 "kecsesen suhanó" repülőgéppel gyorsan és nagy mértékben emelhetjük a terület vonzizéjét. E sorok írójának boldogult ifjú korában volt szerencséje egy alkalommal megtapasztalni milyen élmény egy ilyen leszállás közelről. Történt pedig, hogy kisfeszültségű hálózat felmérését végeztem Szigethalmon. Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egyes udvarokon felállított furcsa vasszerkezeteknek, bár jobban tettem volna, ha nagyobb figyelmet fordítok rájuk. Főleg a halásztelki oldalon gyűltek az udvarokon rácsos tartók. Nem csigázom a kedves olvasót, a rácsok irányfények refelektorait tartották, amik a tököli katonai reptérre való landolást voltak hívatottak elősegíteni. Erre már csak azután jöttem rá, miután lélekszakadva kezdtem rohanni egy általam lezuhanni gondolt szállítógép elől. A gép óriási robajjal húzott el kissé távolabb tőlem, s én megkönnyebbülten, de szerencsére hiába vártam a filmekről ismert robbanást.
A gép - mint utóbb rájöttem - simán földet ért a tököli szovjet repülőgép bázison.
No, hasonló élményben lesz, lehet részük a gondtalanul pancsoló gyermekeknek, felnőtteknek a Siófok - Almádi vonalon. Egy, a megengedett 170 méteres magasságban elhúzó Airbus 320-as vagy Boeing 737-es, nem biztos, hogy az oviból ismert "hajrá repülő!" effektust fogja kiváltani.
Ha ijedt a gyerek, haragos a szülő. Nem a gyerekre, a repülőre. Lelőni nem tudja, ezért kocsiba ül, és oda megy nyaralni, ahol nyugodt a csemetéje. És láss csodát, a röpcsi hangja még külföldre is elhallatszik majd.
Ez van. Illetve ez lesz. Turista pedig nem lesz. Nem baj, lehet majd interpellálni a parlamentben, sopánkodni, hogy nincs vendég, lehet a szállodaiparnak nyomni a támogatást. Így adjuk el egy tál lencséért az eddigi állítólagos kétmilliárdos fejlesztésért az elsőszülöttségünket. (Kis képzavarral: az aranytoját majd tojni tudó csibénket)
Nem hiszem, hogy egy offshore tulajdonban lévő, "adóoptimalizált" cég ezt a kárt bármikor, bárhogyan helyre tudná hozni. Ha akarná sem. De gondolom, nem azért offshore, mert nagyon akarja...
TUDÁKOS

Boldog szülinapot!!

Akik a magyar-mérnök.hu rendszeres olvasói felfigyelhettek arra, hogy az anno rovatból hiányzik egy nap. Mi történt február 7-el? Naptárreform tette volna feleslegessé? Aznap semmi fontos nem történt?
Dehogynem! Nagyon is fontos nap! Ez az édesanyám születésnapja. Ő most már nyugdíjas pedagógus, magyar-történelem szakos tanár. (Nem helyes a nyugdíjas kifejezés önmagában, ha valaki hivatását is fontosnak tartjuk.) Nem mérnök, de hosszú pályafutása alatt (hét évvel tovább tanított a kötelezőnél) rengeteg nebuló került ki a keze alól. Közülük sokan választottak műszaki pályát. Biztos hatással volt a gondolkodásmódjukra az a precízen felépített előadásmód, ahogy anyám ismertette az tananyagot. Sokáig nem tudtam megérteni, miért ül az íróasztalhoz, vagy vonul ki a konyhaasztalhoz óravázlatot írni még késő este is. Hiszen álmából felébresztve is tudja az anyagot, a tanmenetet pedig már nyár végén összeállította.
Azóta sejtem a megoldást. Minden osztály más volt, egyedi, különleges. Számára minden óra lehetőség csiszolni a hatékonyságot, át kellett gondolni, hogy lehet világosabb, egyszerűbb előadása. Be kellett építeni a továbbképzésen tanultakat is.
Egy jó mérnök is hasonlóan áll munkájához. Ha a feladatait nem az unalom hatja át, de akár a z ismerős helyzetet is saját maga vagy munkahelyi szervezete fejlesztésére tudja felhasználni, akkor mentalitása anyáméhoz hasonló. Amikor nem adja fel, és kemény munkával a tananyagban elmaradt osztályt is fel tud készíteni az érettségire, nemcsak huszonvalahány gyerek gondol rá hálával évtizedekig, de olyan példát ad át, amivel az élet más területén alkalmazva emberek sokaságának élete válhat jobbá, szebbé.
Remélem sok olyan mérnökünk van és lesz, amilyen tanár ő. Boldog szülinapot!

Bank- vagy Adósmentés kell?

Szép lassan a döntéshozóknak is leesik, hogy az adósokat kell túlélő helyzetbe hozni, amivel automatikusan túlélő üzemmódba kapcsolhatnak a bankok is. Egy műszaki ember rutinosan keresi a lényegi okot, nem a tünetet kezdi kapkodva kezelni.
A nagy egymásra mutogatásban és hangzavarban a bankok a hangsúlyt a fogyasztók hebehurgya viselkedésére irányítják, fennen hangoztatva, hogy lám ők rongyos szájszélig ismételték az árfolyam kockázatát, "íme bizonyság Isten előtt" még kockázatfeltáró nyilatkozattal is hűtötték a mohó (értsd: reklámokkal kellően begerjesztett) adós sietős pénzfelvételi kedvét.
Mi megmondtuk... és már fel is mentették magukat.
Azt szerényen elhallgatták, és most sem hivalkodnak vele, hogy arról a kockázatról elfelejtették ügyfeleiket tájékoztatni, amit az ő pénzügyi viselkedésük tesz többlet kockázatként a rendszerbe. Ők a hosszú távú hiteleket másik oldalról rövid lejáratúakkal ellensúlyozták, és mihelyst nehezeben, vagyis drágábban tudják az ő oldalukon továbbgörgetni a hitelt, a drágulást egy nemes gesztussal átengedik nekünk. Ha a devizát teljes egészében ők is ugyanolyan hosszú időre vették volna fel, esetleg fedezték volna az árfolyamkockázatot (persze ez kicsit drágította volna a hitelt, gyorsan vessük el), most nem kéne friss pénzért fűhöz-fához rohangálniuk. Olybá tűnik, nekik nem kellett kockázatfeltáró nyilatkozatot aláírniuk, hiszen nincs is kockázatuk, azt átpasszolták az adósoknak. Ügyes...
Mi ennek a ténynek illetve a nyilvánosságra kerülésének a haszna? Innentől bármely szorongatott adós követelheti a kár megosztását, hiszen nem kapott a másik fél viselkedéséről - ami pedig alapvetően befolyásolta a kondíciókat - megfelelő tájékoztatást. Ez esetben a kárt együtt okozták, a következményeket is viseljék együtt. Persze bíró legyen a talpán, aki itt arányt tud mondani. Itt az ideje, hogy a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) fülénél fogva napvilágra rángassa, feltárja ezeket a stikliket - segítsen kikényszeríteni az együttműködő viselkedést. Bármilyen furcsa, hosszú távon ők is jól járnának. Nem kell szöszölni a fedezeti ingatlanok értékesítésével, hosszabb ideig tejel az adós, kevesebb hajléktalannal dúsul az utca, és még sorolhatnánk.
Első lépésként -talán ez a legnehezebb - be kéne ismerni a moneylista életmódot. (Saját szó: beteges pénzsóvárgást jelent) Második lépésként be kell rendezkedni a napi túlélésre. Nem egymás fojtogatására, az együttes túlélésre! Harmadik lépésként a pénzügyi szemléletet alá kell rendelni az élet szolgálatának.
Eldöntendő: A bankok vannak értünk, vagy mi vagyunk a bankokért? Remélem érthető?

A NI! magyar lovagjai

Bizonyára sokan emlékeznek a Monty Phyton alkotására, melyet a magyar mozikban Gyalog galopp címmel vetítettek. A lovagok az erdőben bolyongva belebotlanak a NI lovagjaiba, kiknek minden vágya egy rekettyés, de fóbiásan rettegnek a NI hangsortól, (szinte) fizikai fájdalmat éreznek ennek hallatán. Kis hazánkban is van egypár szó, főleg etnikumra, nemzetiségre utaló, melynek kimondása, elhangzása politikás (sajnos nem politikus) nagyjaink egy részénél azonnali NI effektust vált ki.
Kérdezhetnék, hogy kerül a csizma az asztalra, mi köze van egy műszaki blognak a politikai hisztikhez?
Mérnök szemmel megszoktam, hogy a tényeket tényekként kell kezelni, a véleményeket, világnézetet pedig véleményként, világnézetként. Ha egy rózsaszín autót eredeti színében óhajt valaki újrafényezni, akkor a színkódját fogom meghatározni, és nem kezdem a tulaj nemi irányultságát elemezni, pláne kritizálni. Valószínűleg sikeresebbek lennénk, ha a tényekkel szembe mernénk nézni, mint egy jó mérnök, és nem ideológiai prekoncepciók mentén kezdenénk gondjaink orvoslásához. Orvoslánál tartva: biztos nem váltja le orvosát a rossz leletek miatt az a vezető, aki ezt szemrebbenés nélkül megteszi tényközlő beosztottjaival. Persze nem ártana, ha műszaki szemléletűvé válna a politika, hiszem a humanitással a tények megfelelő kezelése nincs antagonisztikus ellentmondásban. Az sem ártana, ha azok, akik még kötelet sem láttak soha, nem bírálnák felül pozíciójuk alapján annak az embernek a véleményét, akit már többször megmart a kígyó.
Nincsenek hiú reményeim, ez a fajta materializmus a mai - már nem is pálfordulós, de lassan pálringlispíles - világban nem divat. Én azonban rendületlenül biztatok mindenkit, próbálja ki! Sokkal kevésbbé fog szédülni ha abbahagyja a fordulatokat, a szemeivel egy felé, a tények felé néz, nem egyikkel ide-, másikkal odales (ennek az eredménye kancsalítás, badzsaság, szédülés), tisztábban fog mindent látni, így az előre haladás útját is.
Ha mégsem erre mennénk, akkor vigasztaljon minket az a tudat, hogy a halálbüntetést eltöröltük, legaláb nem végzik ki a rossz hír hozóját...

A dezinformáció pollenje télen is terjed

A Magyar Nemzetre hivatkozva blikkfangos címmel üvölti világgá a média: védett növényeket tarolt le az ELMŰ távvezeték építés közben! Sajnos a hírt közzétevő – mellesleg az MMO-n nem találtam az eredeti cikket – megint összekeverte az újságírói függetlenséget a tényektől való függetlenséggel. Az ELMŰ ti. már több mint egy évtizede nem épít távvezetéket. A vezetékjogi engedélyeztetésben részt vesz, mert a hatóság újabban tervezőtől nem fogadja be az engedélyezési doksit, de külső, minősített vállalkozások tervezik, majd szintén pályáztatás során kiválasztott kivitelezőkkel építtet. Nem részletezem az aleseteket, lényeg az, hogy az engedélyezés során az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőségnek meg kell keresni még kisfeszültségű kábel esetében is, véleményezési joga van, kérhet környezetvédelmi hatástanulmány is (előzetest, részletest, de már túl belemerültem...), előírhat felügyeletet a kivitelezés során. Ha a védett növényzet irtásának ténye igaz, akkor tényleg hiba csúszott a folyamatba. Ezt pontosan ki lehet deríteni visszamenőlegesen is.

De sokkal népszerűbb környezetpusztító vandálnak beállítani a multi alkalmazottját. Ítélet előtt lehet meg kellet volna hallgatni a másik felet is. George Lucas óta tudjuk: nehéz ellenállni az erő sötét oldalának.

Tud Ákos

Teljes indukció

„Ha túl magasan húzunk határt, akkor megmaradnak a járadékvadászok, akiknek erre nincs igazán szükségük.” Mondta a Népszabadságnak adott interjúban Szűcs Erika szociális miniszter a családi pótlékra jogosultság határa kapcsán. Nem mondható egy lelki-terrorista terroristának, mert beperel és fizethetek, még ha nincs is a kártérítésemre rászorulva. Ezért nem! nevezem annak. Csak gondolom. Ezt ugye nem büntetik.
Íme, bele is csöppentünk a teljes indukcióba. A teljes indukció emlékeim szerint- és elnézést ha nem szőrszál hasogatóan vagyok precíz – olyan bizonyítás, melynek során egy általános összefüggést belátunk egy tetszőleges, de konkrét példára, majd az indukciós lépésben megállapítjuk (levezetjük), ha „n”-re igaz ”n+1”-re is az.
Konkrét példánkban, ha feltesszük, hogy az eleddig jóhiszemű családfenntartónk gazember járadékvadász valójában, csak azért mert esetleg meg tudna élni (a teljes) családi pótlék nélkül, jöhet az indukció. Vélem azt, hogy miniszter asszony is el bír tartani a fizujából egy kisautót, nem venném lelkemre, ha valaki szolgálati autó vadásznak titulálná. Esetleg tarthatná a perselyt az MNB elnökének is, hátha tudna a napi! 200000 forintos pénzecskéjéből faragni. Az a szép többek között a teljes indukcióban, hogy demokratikus, nem tesz különbséget az elemek között. Nosza vegyük el tehát a fuvaros néhány teherautóját, hiszen arra sincs szüksége, vagy egy energetikai vezető úr gázturbináját, hiszen nem fog ő sem két vacsorát enni ezen túl, ha üzembe helyezte. Vidéki rokonaink az alma felét adják le, hiszen nem szükséges egy családnak 200 kiló alma, csak rárohad.
Ciroktermelők örvendjetek, eljön újból a seprők, (padlásle~) ideje. Aztán ha elvettük, szükségletek szerint elosztjuk. (Ifjú kollégáimat nem oktatták ki a kommunizmus elvéről: A termelésben mindenki tehetsége szerint vegyen részt, és a megtermelt javakból szükséglete szerint részesüljön. Szerintem miniszter asszony még tanulta.) Meri valaki ezután állítani, hogy nem igazi rendszerváltozás előtt állunk?!

Csak pontosan, szépen...

Boldog békeidőkben, gyermekkoromban Sziráki Bandi bácsi tanította a fizikát. Külsőre is, mentalitásra is hasonlított a sokak által ismert Öveges professzorhoz. Korát megelőzve szabályosan felszerelt kerékpárral járt Kispesti lakásáról oktatni a tudatlan ifjuságot. Bevett szokása volt év elején a füzetünkbe felíratni egy József Attila idézetet: "Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes". Lehet, hogy nem is ismerte a töredék elejét "Ne légy heves! Bár munkádon más keres, dolgozni csak...", de az is lehet, hogy nem akart kétségeket ébreszteni bennünk. Azóta az is megtanulta az első sorokat, aki sosem olvasott József Attilát.

Napjainkban Tv, rádió, újság, internet oktat öreget, fiatalt. Szándékosan nem írtam médiát, mert még az utóbbi tíz év sem volt elég sok riporternek, bemondónak, riportalanynak, hogy megszokja; a média többes szám, egyes számú alakja médium. Médiumokról meg legfeljebb akkor szólunk, mikor több "halottlátó" gyűl egybe. Lassan-lassan javul a helyzet e téren.

Nem javul viszont a pontosság terén. Ugyanezen bemodók, riporterek és riportalanyok fontoskodva, homlokráncolva hintik szerte a világba a százalékpont kifejezést. Szerencsétleneknek senki nem meri megmondani, hogy a százalékpont század százalékot jelent? Kívánom, hogy nekik tényleg tíz százalékponttal csökkentsék a járulékukat, én jobb szeretném a tíz százalékot. Így egyszerűen. Az sem mindegy, hogy mire vetítünk. Ha 20 százalékot csökkenetek 10-el, 10 százalék marad. Ha tíz százalékával, akkor 18 marad. Ha tíz százalékponttal, akkor 19,9 a végeredmény. "Mondd, te kit választanál?"

Városi legenda szerint a New York Times egy nagyon fontos kiadása közel hat órát késett, mert a szerkesztők nem tudtak megállapodni egy szó helyesírásában. Inkább lemaradtak a híradással, de nem engedték lerombolni a róluk kialakult képet, miszerint ők a mértékadók helyesírásban. Sajnos ettől az állapottól csak távolodunk. (Remélem nem írtam sok hibával...)

Gázpóker

Tart a vita, miszerint szerencsejáték vagy tudás-determinált vetélkedés a póker. A szerencse pártiak a hangsúlyt a lapok véletlen járására helyezik, a tudáspártiak a pszichológiát, matematikát, statisztikát, viselkedéstant fetisizálják.

Nos ebben a mostani gázvitában is sok elemét fedezhetjük fel ennek a népszerű szórakozásnak. De mintha torz tükörben néznénk a játszmát. Európa call, az oroszok erre all in-t mondanak, (hiába no, neki jó lapot osztott a természet), az ukrán dealer pedig ekkor lép be, és kijelenti megváltozott a játék: tehát einstand! A teremfelügyelőnek senki nem mutatja meg a lapját, nem lehet igazságot tenni.

Ha a szerncse nem osztott jó lapot, jöjjön hát a matematika. Mennyi zsetonom maradt? számlálgatják a tartalékot szerte Európában. A statisztika szerint ez elég kevés kőrre elég, nyomuljunk hát agresszívan, vessük be a pszichológiát! Orosz, ukrán egykutya; megbízhatatlan! dörög prezident José Manuel Durao Barosso szájából - abszolute nem diplomatikusan. De talán ez a megfelelő viselkedés forma ebben az esetben. Elvégre nem vagyunk mi a kelet kapcája!

Nem bizony! Mi sajnos a kis vak vagyunk a nagy vakításban...

Kiváncsiság=Klímaváltozás?

Hírét vettem, hogy Alex Wissner-Gross harvardi fizikus kutatása szerint (lábnyomkutató az úr, mármint az embernek a környezetén hagyott lábnyomatát kutatja), az egyéni internethasználat során egy átlagos keresés a Google-n 7 gramm CO2-t termel, míg egy kanna teához való víz felforralása 15 grammot. (ld: http://technology.timesonline.co.uk/tol/news/tech_and_web/article5489134.ece) A teavíz forralás sok magyarázatot nem igényel, Alex szerint a Google ker esés rengeteg energiát felemészt.
Nem akarom sok ijedt internetező környezetbarátomat riogatni, a Google egyből cáfolt, kimutatása szerint 0,2 g/keresés a helyes szám, ami ugyan szintén elég magas a napi 200 milliós kereséshez viszonyítva, de nem a világ vége.
Persze a propaganda gépezet is beindult mondván, hogy 2008-ban 45 M$-t költöttek tiszta energia kutatásra stb, stb.
Azért szép új világ vár utódainkra, ha a Harvard is ilyen fizikusokat, talán mérnököket bocsát ki. Csak remélem, hogy vicc az egész. Mert ha komoly isten irgalmazzon nekünk. Nem az elképzelt hatás miatt, mert abban nem hiszek, hogy helyes a számítása, (hacsak akkor nem, ha minden használatban lévő számítógép összes becsült fogyasztását keresésekre vetítette, akár arra használják, akár nem), hanem azért mert ezek után nem bízhatok majd semmi műszaki cikkben. Ha ilyen hozzáértők tervezik a repülőgépeket, továbbra sem merek ráülni. (Igaz eddig inkább az alkalom hiányzott, nem a mersz)
Mit várhatok ezek után a fíloszoktól??

Riadó! Szmogriadó!

Meg vagyok nyugodva. Velem oszt nem szúr ki a főpolgármesteri hivatal! Van egy 15 éves páros rendszámú, és egy fiatalabb páratlanos autóm. Nem dicsekvésből mondom, a kettő együtt is egy használt kisközép kategóriásat ér, de céljaimnak tökéletesen megfelel. És így még használni is tudom, ha muszáj. (Egyébként bérlettel tömegközlekedek). Nagylányomnak szerencsére csak jogosítványa van, autója nincs. Sajnos? tévét sem néz, barátjával együtt nem értékeli sokra a mai kínálatot. Így tehát nincs is tudomása arról, hogy szmogriadónak nézünk elébe. Most még ugyan nem kapunk állítólag büntit, épp elég baj, ha esetleg buzgón leállítanak. Biztosan sokan ébrednek holnap is tudatlanul, fogalmuk sem lesz esetleg, hogy magukat és másokat sodornak életveszélybe a kocsi beindítással.
Persze holnap még csak tájékoztatási fokozat lesz. Kisbíró fogja kidobolni, miközben riksával viszi valaki utcáról utcára? Hogyan bizonyosodunk meg róla, mindenki tudomással bírt a korlátozásról? Kié a bizonyítási kényszer? Ez volt az indulási oldal. De van érkezési is. Életszerűen a városhatáron peches sorstársaink leteszik autójukat, taxiba ülnek (arra nem vonatkozik a matematika, buszsávban is spacírozhat vajon miért), dolguk végeztével kihajtatnak kipányvázott járműveikhez, s nagyot sóhajtva hazakocognak. Azért furdalja az oldalam, honnan tudjuk, hogy a szálló port, ami most a riadalom oka, azt a gépjárművek kipufogójánál lehet hatékonyan korlátozni?
Gond most is csak a porral van, az üvegház hatást okozó gázok úgy látszik nem játszanak. Meg is van a hatása! Olyan nagy a globális felmelegedés, hogy szerte Európában csaknem 25 éves hidegrekordokat mérnek! Minden gúnyolódástól mentesen: a lakásukban meg külterületen megfagyottaknak nehéz lenne a globális felmelegedéstelmagyarázni. Igaz, melegrekordok s születtek nyáron. Gyermekkoromban még azt tanultam, mérsékelt égövben , kontinentális éghajlat alatt élünk, aminek a meleg nyár, hodeg tél a jellemzői. Egyébiránt azok a melegrenkordok, amik nyáron rendültek meg, nem fogják elhinni, az 1930-as évek elejéről származnak. Csak emlékeztetőül, akkor éppen egy hosszú gazdasági válság, termelésvisszaesés után voltunk. Akkoriban mi okozott globális felmelegedést?
Ilyen gázhiányos állapotban jól jönne egy enyhe tél. Biztos nem vagyok egyedül véleményemmel: mikor azt látom, hogy az energiaügyi miniszter személyesen tüsténkedik a meteorológiai intézetnél, valamelyik központi gázelosztónál, hirtelen megrémülök. Ha a legfőbb döntéshozó most tájékozódik arról, hogy is működik az általa felügyelt és irányított rendszer, nem fogok merni ráülni a metróra. Esteleg a vezető most tanulja a szabályzatot? Eddig milyen területen ügyködött a buzgó fiatalember? Frissen a helyszínen szerzett információit ugyan lelkesen megosztja a média jelenlévő képviselőin keresztül, én azonban nyugodtabb lennék, ha íróasztala mögül biztatna; ne aggódj, számítottunk erre és erre az eseményre, ezt és ezt fogjuk tenni. Nem a legfelső irányítónak kell szaladgálnia, mint annak a bizonyos kasztrált ebnek, hanem a végrehajtó szakiknak. Nem tehetek róla, ilyenkor mindig erősödik az a meggyőződésem, hogy a rendszer működne miniszter nélkül is, talán egy gépi döntéshozó programnak jobban is hinnének az emberek. Mindenesetre nem látom csillogni a szakértelem magabiztosságát a szemében. Vagy csak irigykedek?

Ami a csövön kifér

Tegnap este megjártuk a varázslót. A panasz ugyan hasfájás volt (kinek nincs?), a hasfal megtapogatás ugyan kimaradt, de a torok lámpázás feltételes eredményt hozott: "van egy kis pír, biztos az húzódott le..". Lehet. Lehet, hogy fejre kellett volna a srácnak állnia, akkor "kipottyan" a bűnös fertőzés. Így tehát nem tudjuk hogyan előzhetnénk meg a legközelebbi hasonló fertőzést. Hazaérve visszaköszönt a megelőzés kérdése. Már azt hittem a tévém is gázüzemű, mert még abból is gáz folyt. Illetve a gázhiány. Érdekes, hogy mi mindenből tudunk politikai kérdést csinálni. Őseink a téli tüzelőt uralkodótól függetlenül bekészítették, amikor közelgett a cudar idő. Nekünk is az a dolgunk manapság, hogy betárazzunk. Nem a kalasnyikovba, a gáztározókba. Teljesen felesleges a nagyhatalmak marakodása közé állni. Tájékoztatni kell a lakoságot a helyzetről, és takarékosságot kérni, adott esetben kényszeríteni. Ennyi a teendő pillanatnyilag. Hosszabb távon csökkentendő a függés egy oldaltól. A függés csak úgy csökkenthető, ha nagymértékben önellátó vagyok. Lehetne itthon nagyobb atomerőművi kapacitásunk, amihez a tüzelőanyagot könnyebb tárolni (Bátaapáti már beindult). Sok korszerű, akár a paksinál kisebb (egység)teljesítményű blokkot lehetne üzembe helyezni. Nem holnap, ez tény, de 5-7 éven belül igen. Szinte biztos, hogy a francia atomipar még üzletileg is hajlandó lenne beszállni. A napkollektorok támogatása zömmel a nyári gázfogyasztás csökkenése irányába hatna, (ekkor ugye fel lehet tölteni a tározókat).
A hőszivattyú gyártás a gépiparban lehet kicsit túlélni, a telepítésével az építőipari dolgozók profitálhatnak. A hőszivattyú mai napság zömmel ugyan villannyal megy, de még ha ezt a villamos energiát gázzal állítják is elő, akkor is kb. a negyede a gázszükséglet, mint közvetlen fűtési felhasználásnál.
Párhuzamosan a csaknem önellátás felé haladással, a takarékosság a másik irányvonal. De nem esztelenül! Az izzólámpák kitiltása életünkből egyik példája az átgondolatlan, de még inkább az atyáskodó gondoskodásnak. (Jó kis összefoglaló van erről a www.magyar-mérnök.hu-n. Így ékezettel! De ékezet nélkül mernok-ként is megy)

Dinamikus egyensúly

Történt pedig immár több mint 30 éve, matematika tagozatos gimnazistaként, hogy - egy ma már ismeretlen okból - irodalom órára helyettesíteni a kémia tanár kényszerült. Akik félték, megijedtek a pót szerves órától, akik nem, már készültek mással elütni az időt. Bogyó viszont, mert az volt dzsentri előéletű tanárunk nick neve nem önmagának kedvezett. Miután megtudta, hogy pillanatnyilag a romantikánál tanyázunk, zsebre vágta kezét, és a padsorok közt sétálva előadást rögtönzött a romantikus irodalomból. Nemcsak írók, színdarab címek repkedtek, de láttuk is a kort magunk előtt. Keze azért ki-kiröppent köpenye zsebéből, mert úgy elragadta hév, mikor percekig Rostand Cyrano-jából idézett: Fejből! Hja, könnyű volt neki, öt nyelven beszélt, biztos jó memóriája volt...
Huszonöt év múlva..
Szülői értekezlet kislányom iskolájában, ahol is szomorúan halljuk, régóta beteg a magyar tanár, a kémia tanár helyettesíti, tehát nem vesznek új anyagot hetek óta... Nehéz lenne valamit mesélni a tanulóknak Vörösmartiról egy diplomás embernek. Sajnos hasonló rosszul értelmezett büszkeség szól sok ember szájából: én humán beállítottságú vagyok, tehát nem kell tudnom a különbséget a teljesítmény és a feszültség között, és különben is írják le a mikrohullámú használati utasításában, hogy macskát nem szabad vele szárítani, meg vadászgörényt se, meg ... elég!!
Együtt élünk a technikával, használjuk az eszközöket. Ha nem tudjuk az alapokat érzékelni, az életünk egy szimulációs játékká válik, de nem lehet gond, mert új snitt, a doktorok helyrehoznak, hiszen csak ki kell választani egy pirulát vagy összevarrnak egy csodalézerrel, amiket a varázslók létrehoztak. Ahhoz szintén nem értek, hogy mi hogyan és miként hat.
Másokkal! előfordul, hogy a kocsiját nem úgy tervezték mint videojátékjában az autóját, és 100-al ütközve majd 6x átpörögve bennhalnak a roncsban. A mienk bírni fogja! Aztán mégsem. És mi sem.
Talán ha többet tudunk ezekről a valós folyamatokról, beáll egy dinamikus egyensúly köztünk és környezetünk között, tudjuk hogy mit követelhetünk a technikától és mit tartozunk betartani, hogy ne forduljon ellenünk, ne váljunk akár vétlen áldozatává.
Ebben a blogban ilyen nézőpontból próbálom a hazai jelenségeket, történéseket szemlélni. Bár most égetőbbnek tűnik kideríteni mi okozza a fiam hasfájását. Lehet, hogy fel kell keresnem egy varázslót?
TudÁkos