Kármentés .

Itt az ideje, hogy feltárjam a banki hitel károsultak egy részének túlélésére vonatkozó javaslatomat.

A riasztó adatok (forrás: PSZÁF, Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete): 105.000- olyan ingatlan létezik Magyarországon, amelynek a tulajdonosa már több mint 90 napja elmaradt a részletek fizetésével, százezer szerződés már korábban bedőlt, és a harminc napon túli késők is százezren vannak. Tegyük fel, a számok igazak, és tényleg 3-400 ezer ingatlan tulajdonosát fenyegeti egzisztenciális csőd.

Ez a szám akkor is óriási, ha tudjuk, hogy minden statisztika bizonyos értelemben rossz. Milyen értelemben? Tegyük fel egyszer megcsúsztam 32 nappal, tehát egy hónap kvázi ’kiesett’ a törlesztésből. Ha a továbbiakban minden hónapban be is fizetem a tartozásom havi részletét, akkor is 30 napon túli betegnek számítok. Értelemszerűen a dolog extrapolálható 90 napra is.

Más vetületből, elég az elmaradáshoz 1 forint hiány is, más késő vagyok, tehát az üzlet banki részről felmondható. A maceratúra elindításához nem kell többhavi abszolút zéró befizetésnek fennforognia, fillérekkel kezdhető.

Hiába pampogok, hogy ez azért akárhonnan nézzük, jó erkölcsbe ütköző, hogy kótyavetyére kerül a többmilliós hitel, és ezzel anullálódik az eddigi tetemes befizetésem is, sajnos a szerződést már eleve erőfölényből kötötték, én/te a megtámadási egy évből nagy valószínűséggel kicsúsztunk. Ugyan senki nem tartott az adós fejéhez puskát (majd megteszi most ő maga), hogy vegye fel a lakáshitelt, de a veszélyekre való figyelmeztetés is kimerült abban, hogy „Még nagyon megbánhatod ám, mégis akarod?”

Mivel ezek polgárjogi szerződések, nem lehet a bankokat méltányos magatartásra kényszeríteni. Egyedüli megoldás a szerződések kölcsönös módosítása. (Hogy a kölcsönösségben partnerek legyenek, a színfalak mögött győzködni kell őket).

Ha az adós csak a kamatot törleszti, a bankot kár már nem éri! A tőkét úgyis újra be kéne fektetnie, az új hitelt el kéne bírálnia, újabb kockázatot kell futnia. A haszna a kamatból megvan, (a szivattyú működik, hogy klasszikust idézzek), nyaralhat kényelmesen. A mai számítástechnikával ez nulla forint többletköltséggel megoldható.
Az sem jelent bármely banki érintett kijelentésével ellentétben többletköltséget, ha néha-néha egy-két(ezer) forint többletet csenget a pógár,és azzal és annyival a tőkerész csökken attól a pillanattól.
Ha az eddigi riasztási érték helyett, ami ugye 1 forint*hónap, - bár ezt a dimenziót csak a bank ismerte eddig, - hanem a tartozás és a futamidő szorzatára vetített valamely (nem milliomod százaléknyi!) arány, máris szabadabban lélegezhetnénk.

Bizony, így akár élete végéig is adós maradhat valaki. Ez tény. Az is tény, hogy nincs annyi híd hazánkban, aminek az aljában elférne ez a rengeteg (sokszor kisgyermekes) család.

Sajnos az is tény, hogy vannak, akiknek ez a módszer sem segít. Ott cizelláltabb megoldásra van szükség, valódi áldozathozatalra. Hogy minek mutatunk be áldozatot? Az aranyborjúnak.

Kelt: egy keresztény országban, több ezer évvel az aranyborjú (így csupa kisbetűvel) után.

Xerxész örökösei .

Olybá tűnik I. Dareiosz fiának szellemi örökösei ma is köztünk élnek. Talán emlékszünk még sokan az ókori történelem érdekességei közül arra a bugyutának tűnő sztorira, miszerint fent említett perzsa uralkodó a tengert okolván a hellének elleni háború egy vesztes mozzanatáért büntetésből megkorbácsoltatta azt. (Adót, pénzbüntetést nem tudott ugyanis kiróni rá)

Már februárban hallottuk a média csatornáin a gaz szálló por okozta fenyegetésről. No nem azt hallottuk, hogy ennek egészségre káros határértékét mi alapján határozták meg, hanem azt, hogy évi 35 poros nap után az ország komoly pénzbüntetésre számíthat.

Vajh mi értelmes gondolat vezérelhette a tisztelt EU törvényhozókat, mikor ezt megálmodták?

1. A pénzbünti elnyomja a port vajon?
2. A beszedett sarcot erre a célra fordítják országunk helyett?
3. Arra inspirálja ez a kisembert, hogy ne üljön porkeverő eszközbe, nehogy hőn szeretett hazája fizetni kényszerüljön?

Á, dehogy!

Azt akarják jelezni, ideje szélvédő falakat felállítani az ország körül és benn is, mert szélcsendben kevesebb a felkavart por.
Hallottam olyan megfejtést is, hogy ebből képeznek alapot az országok lebetonozásához vagy leaszfaltozásához, mert akkor is kevesebb lesz a szél által felragadható por.
Esetlen innovációs intézetet finanszíroznak belőle, amely kikutatja hogyan lehetne megkorbácsolni a bitang szelet, hogy tanuljon belőle. Már a neve megvan: Xerxes Institute-nak fogják hívni.

Nem akarok Góg és Demagóg fia lenni, de ez a szitu olyan, mintha szerencsétlen kolontáriakat nem kártalanításban, de legalább kárenyhítésben részesítenék, hanem kirónának rájuk egy megabírságot, mert tönkrement a földjük, házuk, életük.

Az sem vigasztal, hogy London is hasonló poros cipőben jár, s a többiek talán azért nem, mert esetleg kevésbé becsületesen mérnek.

Esetleg kérjük meg a nyuszit, húzzon le a halállistáról. Vagy legalább az önsorsrontó törvényeken kezdjük a deregulációt.

Használjuk ki, hogy Perzsia úgysem része (még) az EU-nak...

Csak a kezemet figyelje !

Jövőre lenne 100 éves Rodolfó (született Gács Rezső), az itthon méltán híres, és talán sokunk számára ég emlékezetes Bűvész. Mester volt, aki tisztelte közönségét.
Ha a trükköket el is feledtette az idő, a szinte refrénszerűen felhangzó mondatok mélyen beivódtak a memóriánkba. Kedvenc mondása volt: „Vigyázat, csalok!” S hogy önmaga leleplezésében segítsen, gyakran kiszólt a publikumnak: „Csak a kezemet figyelje!”

Világos volt az üzenet, az számít, mit csinál, nem az a szöveg, amit közben hallottunk.

Hogy is jön Rodolfó egy tech-blogba?

Analógiaként. Ahogyan miss Marple-nak a valóság kiderítéséhez legtöbbször egy-egy analógia segít, így derülhet fény a valóságra az energetikai és egyéb különadók hatása tekintetében. Ha aggódott volna valaki, hogy csökkennek a beruházások ennek hatására, már jöttek a cégek csúcsvezetői szájából vett idézetek, :..a beruházási tevékenységet a különadó nem fogja vissza.

Huh. Ez megnyugtató.

De van ám más is a spájzban. A gazdasági megtérülés, az EU energiagazdálkodási tervei, a környezetvédelmi szempontok felülírják a korábbi (négy éve kezdődött) elképzeléseket. Leáll tehát a Mátrai Erőmű Zrt. 300 milliárd forintosra tervezett kapacitás bővítése. A beruházók (MVM Zrt., RWE Hungária) az indoklásban nem is rejtették véka alá, csak betagolták a többi, korábban is létező megoldandó kérdés és nehézség közé a jelenlegi pénzpiaci folyamatokat, s a beruházás pénzügyi instabilitását.

Ismervén a mechanizmust, biztos vagyok benne, hogy bármilyen fejlesztési folyamatot minden fázisában folyamatosan elemezni kell. Előfordulhat, hogy a legjobb döntés veszni hagyni az eddig befektetett energiát pénzt. Olcsóbb, mint eszetlenül végigvinni egy programot és a végén szembesülni avval, mekkora marhaságot tettünk. Azonban az öndicséret sem feledtetheti az addig elköltött pénzügyi veszteséget.

Nem tudom milyen súllyal szerepelt a végső döntésben az energetikai cégeket sújtó nemrégiben bejelentett adó.

Én csak a kezeket figyeltem.

(Miss Marple a képzelet szüleménye, a valósághoz való hasonlítás a véletlen műve)

Pusztába kiáltott szó .

Gyermekkoromban kicsit félve, kicsit kíváncsian kerültem ki azokat az embereket, akik láthatóan magukban beszéltek, motyogtak vagy éppen kiabáltak bele a (vak)világba. Nem volt normális dolog, persze a felnőttek eltűrték, hiszen beteg, rosszabb esetben részeg volt az illető.

Manapság semmi meghökkenést nem kelt, ha valaki a levegő magyaráz, a semmire hadonászik. Előbb-utóbb észrevesszük a fülhallgatót fülében és így már az is magyarázatra lel, miért kiabál sok esetben. Nem hallja saját hangját. Mi bezzeg halljuk, bár abszolút nem érdekel mondandója. Tinédzserek kommentálják beszólásokkal (ha nem a saját fülhallgatójuk által kínált valótlan világba merültek), másokat csak szimplán zavar.

A szemünket be tudjuk csukni ha valamit nem akarunk látni, a fülünket csak demonstratív mozdulatokkal. Akkor persze mi lennénk a modortalanok, bunkók.

Közben emberünk elégedetten dicséri meg magát, milyen hatékony: közlekedik, újságot olvas, reggelizik, távügyintéz egyszerre.
Hiszi ő! Agyunk igazából nem képes egyszerre ennyi dologra figyelni. Valamelyikben biztos hibát vét. Esetleg nem emlékszünk helyesen a megbeszéltekre, elnézünk egy lámpát, leesszük a ruhánkat, nő a rossz stressz. Dupla munka, fele haszon.

És még bolondnak is néznek…

Meztelen háromkirályok .

Hirtelen rátört a szapora a három nagy hitelminősítőre miután Obama elnök aláírásával életbe lép a törvény Amerikában, miszerint a hitelminősítők nem fecseghet világba mindenféle sületlenséget, vagy ha teszik, vállalják is annak minden ódiumát.

No lett is mindjárt hírzárlat Moody’s, Fitch és S&P háza táján! (Ami persze nem akadályozta meg őket abban, hogy – netán jó pénzé’ – ne minősítsék le Magyarországot, mert arra nem vonatkozik az ominózus törvény).

No ennyit a szakmai felelősségről. Módosítandó tehát a mondás is: Ha ló nincs, jó lesz szamár is, mert a szamár nem lesz jó, sőt rossz lesz.

Ezek az immár lemeztelenült szamarak eddig sem nagyon húzták előrébb a világ szekerét, ideje szalámit csinálni belőlük.

Gyermekkoromban valamelyik felmenőm mesélte, hogy a világháború előtt élénk reklám viadal folyt a bőrtalpú és gumitalpú cipő között. Független szakértők ecsetelték az egyik előnyét, a másik hátrányát, majd másnap megjelentek a cáfolatok és ellenszakvélemények.

A végén kiderült, amit a kedves olvasó már gondolom sejt, vagy tud is: mindkét cipőfajta azonos érdekszférába tartozott, a szakértőket hol a jobb zsebből, hol a balból finanszírozták.

Akinek esetleg nem esett még le a párhuzam, javaslom vegyen fel hitelt, az gyakorta megvilágosító hatású.

Minőségbiztosítás .

Hétköznapi eset, bár ez konkrétan hétvégi esetként indult. UPC drága, vasárnap déltájban úgy döntött kiszolgáltatottá, nem pedig kiszolgálttá teszi körzetünkben ügyfeleit. Úgy 20 óra türelmes várakozás után a jámbor ügyfél, kinek üzleti ügyei is interneten intéződnének, veszi a bátorságot felhívni mobilon (minek számát a kedves szolgáltató is tudja, de hát drága az sms, tudjuk, és nem tájékoztatásra való) Őfőtársaságát, aholis végighallgathatja a lelőhetetlen akciókat, megtudhatja, hogy „Minőségbiztosítási okokból” a beszélgetést, amiből végül nem lesz semmi, rögzítik. Az fel sem merül, hogy az állampolgár tiltakozhat e ez ellen.

Automatikus ügyfél azonosítás után közli a T. Kuncsafttal azt, ami miatt az zargatni bátorkodta a Magas Társaságot, hogy azon a szolgáltatási területen műszaki hibája van, kis türelmet, gyógyítják.

Hiába no, nagy dolgot tudtunk meg, miszerint nem itthon/irodában a beltéren leledzik a baj forrása, hanem a zord kinti hálózatban. Máris ugrásszerűen emelkedett a minősége a szolgáltatásnak!

Az automata azonban nem lankad. Javasolja, hogy a hibakereső menüt – mert nekik olyan is van ám! - nézzem meg az interneten (!) – amit momentán nem tud szolgáltatni. Ha netán kígyónak méltóztatok lenni, a K menüpont alatt bele is haraphatok saját farkamba. Így a kör alakot felvéve egy végtelen minőségi spirálba kerülünk a fejlődés határa a csillagos ég, sőt tovább!

„Kitartók kuncsaftok leszerelése” menüpont. Egyes megátalkodottak szeretnek élő személyekkel beszélni, megpróbálják tehát a 0-s gombbal Kapcsoljuk Ügyintézőnket kisasszonnyal, fiatalemberrel próbálnak kommunikálni. Kis éji/napi zene után finom átfogalmazásban tudtunkra adatik, hogy úgy látszik túl sok időnk van mert az ügyintézőre aztán várhatunk! De csak hallasd nyugodtan a zenét, a mobilosokkal (hisz másképp elérhetetlenek vagyunk) risztelünk a bevételen.

Kérem tehát a UPC-t ne fokozza a minőséget elviselhetetlenre, a saját hármas követelményének: - Utolérhetetlen, Példátlan, Csodálatos – így is bőven megfelel.

Ja, kíváncsian várom a számlát, mibe is fáj majd ez a csúcsminőség.

Vissza a jövőbe .

Többször csodálkoztam rá, milyen örömmel kap fel a média egy-egy hírt, és adja tovább bármiféle kritika nélkül. Most a bankadó alkotmányellenessége a sztártéma. Felreppent, miszerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet.

Noha a Bankszövetségnél véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak, akarnak mondani a tervezetről, megkérdezett adószakértők szerint (szakértő ugyebár az, aki a témában már a legtöbb hibát elkövette) máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok szerintük egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, míg maga a törvény csak idén lép életbe. Márpedig visszamenőleg jogszerűen nem lehet adókötelezettséget megállapítani.

Eme szakértők szerint a legtöbb adó szintén alkotmányellenes (érdekes, az USA-ban 200 éve még nem volt adó), hiszen társasági adót is utólag fizetünk, szja-t is, kommunális adót is egy előző állapot alapján, sőt még a helyi adót is. Ami egy fiktív jövedelemre van alapozva, az a társaságok adóelőlege, amit viszont soha egy adószakértő sem támad, pedig az meg nem keresett pénz adózása. Jobb esetben megkeresed, rosszabb esetben futhatsz a pénzed után.

Az visszamenőleges hatálytalanságot eleink azért találták ki, hogy elkerüljék a problémát miszerint; ha a nagymamám fiú lett volna a nagypapám lett volna é? Magyarul: feltételezzük, hogy más információ birtokában másképp cselekszünk, másképp döntünk. Vajh a bankok orvul nem növelik a mérlegfőösszegüket, ha tudják mily cudar elvonások jönnek? Inkább átadják a konkurenseiknek a terepet, lebontják a márványpalotákat, mert a mérlegfőösszegben szereplő pénz dolgoztatása nem termel ki ekkora profitot? Ezt – ingyen – senki nem hiszi.

Ha a fenti gyengus érv lepattan az Alkotmánybíróságról, akkor a törvény mélyebb gyengeségei viszont vígan lubickolhatnak.

Mindent bele? .

Nem irigylem a BKV-s dolgozókat. Az összes sajtóorgánum a BKV házatáján fellelt, vagy úgy gondolt, hogy ahhoz köthető visszaéléseken és visszaélés gyanús ügyeken csámcsog, közben hébe-hóba hallani csak, hogy az ott dolgozók nagy, meghatározó része nem deviáns munkavállaló, nem sarokházat akar, (de már idén!) New York-ban, csak normális munkával szeretné eltartani családját, relatív biztonságban tudni jövőjét. Ezeknek az embereknek lelki teher a folyamatos békávézás, ami óhatatlanul megbélyegzi őket is.

Éppen ezért - noha tudjuk, hogy a shownak menni kell! - bánjunk csínján az újabb ócsárló hírekkel. Pontosan fogalmazva, a csúsztatásokat elkerülve adjanak róla számot, ha már.

Kínában gyártott, ám némethonban átcimkézett mozgólépcső elemeket építettek be az uniós támogatással felújított metróba, szól a hír. Ugyanazon híradásban már az ítélet is kész, az ügy besoroltatik a többi panama közé anélkül, hogy megtudnánk, vajon mit ír elő az uniós támogatás arra az esetre, ha sztrájk van a tendernyertes európai beszállítónál, vagy ha a megrendelő uram bocsá' át lett verve.

Szokás, hogy nagyobb értékű berendezéseket a gyártás helyszínén vesznek át, mint itt a mozgólépcső elemeket. Noha szerintem egy lépcső nem egy nagy műszaki csúcsteljesítmény, de legyen. A helyszíni átvétel gyakorlatának praktikus indokai vannak, (pl kifogásult árut ne kelljen fölöslegesen utaztatni stb.) de az átvevő az esetek nagy részében nem találkozik a félkész termékkel.

Tudom, hogy egy rövid hírben nincs idő körbejárni, szerzők tekintetében általában nincs szakértelem boncolgatni egy témát. De ha valaki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Mert a végén azt hiszik, szidják az anyjukat.

Erőművi on-shore lovagi torna .

Esélye sincs az MVM harmadnyi seregének, hogy visszatartsa a Dunamenti Erőmű Zrt. többségi tulajdonosát (Electrabel SA) nyolcmilliárdnyi nyereség forint adómentes haza-síbolásától. Az eredeti nyereség nem egész 7 százalékát itthon hagyták, amiből nekünk, az MVM-nek marad 1,7 %, de osztalékot nem fizetnek. Mint tavaly sem.

Teszik ezt az után, hogy a hosszú távú vásárlási megállapodások (thm) – amik a kirablásunkat betonozták be – az EU-ban tilosak, tehát beszüntetendőek. Hogy szegény nyomorgó Electrabel csődbe ne menjen, a Budapesti Erőmű Zrt-vel és a Pannon Erőmű Zrt-vel együtt 179 milliárd forint kompenzációt (beh szép szó – nekik!) kaptak.
Hát ez persze nem elég, a nyolcmilliárdot az erőmű az anyacéggel kötött swap-ügylet keretében az orrunk elől, lehet válogatni: kitalicskázta, Nokiás dobozozta, vagy amit akartok.

Gondolom a swap ügylet teljesen ellentétes tagja is a fiókban, vagy a winchesteren hevert, ha netán az árfolyamok ellenkező irányba mozdulnának. Csak azt a szerződést kellett elővenni, ami alapján az anyacég nyer, lévén utólagos elszámolás van.
A furcsa csak az, hogy az MVM-nek ehhez nincs hozzászólása.

Lehet, hogy a pécsi vizes módszert kellene alkalmazni?

No nem lepedőt ráhúzni, hanem elhúzni. A nótájukat. Vagy elhúzatni. A belüket.

Hagy füstöljön! .

Szeretnék egy kicsit a magyar autó-tuningolásról írni. Az utakon közlekedve egyre gyakrabban találkozhatunk sportosabb kinézetű autókkal. Aki egy kicsit ismeri a típusokat, az jól tudja, három féle tuning létezik.

Az egyik az optikai, a második a technikai, a harmadig pedig a kettő egyvelege. A magyar emberek pénztárcája általában csak a kisebb díszítőelemek „felaggatását” teszi lehetővé az autóra, amivel nincs is semmi gond. Természetesen itt is lehetne Ízlések és pofonok szerint szelektálni, de ezt döntse el mindenki maga. Egy kicsivel több pénzből már optikai szetteket lehet a boltokban vásárolni, amelyek már magukra vonják a tekinteteket. Ennek a kategóriának jelentős hányada megfigyeléseink szerint 100 lóerő alatti motorral rendelkező autót tud magáénak.
Ők azok, akik szívesen versenyeznek utcán, autópályán, de egy emelkedőhöz érve már meghunyászkodnak.
Pontosan ezen hibának kiküszöbölésére jön a második kategória, a technikai tuning. Itt azért már húzósabb összegekről beszélhetünk, ám mégis találkozhatunk velük naponta többször is. Manapság a dízel hajtás éli reneszánszát, hiszen a technika az utóbbi években nagyon sokat fejlődött ezen a téren. Gondoljunk csak a Le Mans-i 24 órás viadalokra, ahol a dízel autók sorra nyerik a versenyeket. Onnan ismerhetőek fel ezek az autók a közúton, hogy előzésekbe bocsátkozva padlóig nyomott gázpedál állásnál épp csak akkora füstfelhőt eregetnek ki a kipufogón, hogy a háttérbe szorult autós semmit se lásson.

Sajnos ez nem az ő hibájuk, ez a tervezés hibája. Itthon rengeteg tuningbolt létezik, és számtalan variációban ontják a maguk vagy más által megírt chipeket (Rudolf Diesel forogna a sírjában). Megjegyzem, legtöbbjük többet árt, mint használ. Sok embert ismerek, akik aktív résztvevői a magyar, esetleg külföldi versenysportnak és ennek révén kitanulta a programozás minden csínját-bínját. Ők azok, akik Nyugat-Európai szinten a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve írják a szoftvereket. A dízelmotornak van ugyanis egy füstölési határa, amely fölött rohamosan megnő a kibocsátott koromrészecskék száma, mivel szó szerint ömlik a hengerbe az üzemanyag. Sokan így tesznek, a megnövelt turbónyomás mellé jó sok üzemanyagot engednek. Pedig ennek nincs nagy létjogosultsága. Hiszen külföldi kollégáik ugyanazt a teljesítményt a füsthatár alatt is képesek kihozni a motorból. De ehhez érteni kellene. Léteznek Angliában, Németországban olyan tanfolyamok, ahol ezt meg lehet tanulni. Tény, hogy nem olcsók, de aki ezek közül elvégez akár csak egyet is, nagy megbecsülésre tehet szert hazánkban. Az ilyen ugyanis ritka, mint a fehér holló.

Visszakanyarodva a harmadik típushoz, ehhez kell a legtöbb pénz. Egyre több és szebb autó gördül ki a különféle műhelyek ajtaján, és ez esetben már beszélhetünk valódi építésről-szépítésről. Komoly mérnöki munka áll a hátuk mögött, gyakran saját fejlesztések is gazdagítják technikájukat. Néhányuk külföldi versenyeken is komoly helyezéseket ért el, rájuk nagyon büszkék lehetünk. Lassan, de biztosan azért nálunk is fejlődnek a szakágak, egyre több rajongót vonzanak a versenyek. Ez persze teljességgel érthető, hisz itthon nincs akkora hagyománya az autóversenynek, mint nyugatra. De bíztatni szeretnék minden építőt, versenyzőt, rajongót, egyszer elérünk arra a szintre is.
A füst is felemelkedik…
Sch. L.

Nyári ürömök .

Ha újra itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár, azaz csak járna, ha volna mivel. Mert a meleg nem tesz jót a vasútnak sem. Évről évre nagyobb problémát jelentenek a nyári meleg hatására felpúposodott, deformálódott sínek.

Történt ugyanis, hogy tavaly nyáron, az egyik hétvégén kedvünk támadt leruccanni a Balatonra egy kis fürdőzésre. Igazi hőség volt, az árnyékban is szinte elviselhetetlen. Úgy döntöttünk, autó helyett vonatozunk egy kicsit (a Balatoni szabad strandra való leutazás olcsóbb volt, mint a pesti strandbelépők), hiszen a hűtőtáskában lapuló jéghideg (alkoholmentes) sör ízére gondolván a vezetés élményének vágya hamar szertefoszlott. Szombaton hajnalban indultunk, mert ekkor még viszonylag el lehet férni a másodosztályú kocsik valamelyikében. Nem mentünk messzire, csak Siófoktól is keletebbre lévő szabad strandok egyikére, hiszen a jegyek árai igen elrettentőek voltak. Lehet, hogy kocsival jobban megérte volna? Na mindegy, ha már így döntöttünk nincs visszaút. A kora reggeli utazással igazán nem is volt gond, a „gyors” betartotta a menetrendet, csak a szokásos 27 percet késve értünk a célmegállóhoz (30 perc késés után lehet visszaigényelni a jegy árát, ha visszaadják).

A parton töltött két nap után szerettünk volna ismét haza jönni, ám ez már kicsivel nehezebbnek bizonyult. A Siófokról indított gyorsra mi még fel tudtunk szállni, sőt még ülőhely is akadt, ám később annyian lettünk, hogy már az állók is nyomorogtak, mint heringek a konzervdobozban. Furcsa volt, hogy a vonat nagyon lassan halad, és fél óra alatt már meg is tettünk öt kilométert. Képzeljék csak el, milyen az, amikor a három másodosztályú kocsiból álló szerelvényre (persze csúcsidőben az első osztályú vagonok többen vannak, mint másodosztályú társaik, és persze üresek is) felzsúfolódik néhány száz utas, majd a kinti ötven fok bent már négyzetesen nő.

Levegő nincs, hiszen a vonat 15km/h-s átlagsebessége nem idéz elő figyelemre méltó légvonatot (magyarul huzat). Kalauzt nem láttunk, meg is lincselték volna a szerencsétlent. Bár mondhatta volna, hogy fáradjunk át az első osztályra, mert ott még el lehet férni, de valahogy ez nem történt meg. Még szerencse, hogy a hűtőtáskában volt négy ásványvizes palack, amelyből hármat megittunk (tehát a napi ajánlott folyadékbevitelt már fél óra alatt túlteljesítettük), egyet pedig a fejünkre locsoltunk, hogy ne kapjunk hőgutát. Volt, aki rosszul lett, és olyan is, aki elájult.

Végre megérkeztünk a Délibe, ahol az órámra pillantva konstatáltam, hogy a hozzávetőlegesen nyolcvan kilométert majd négy óra alatt tettük meg. A 20 km/h-s átlagsebesség kicsit elszomorított, lehet, hogy kerékpárral kellett volna mennünk.

Kérdésünkre, hogy mi történt, azt válaszolták, hogy a sínek a melegtől deformálódtak, így még a jegy ára sem jár vissza. Nálunk ezt is megtehetik.
Azért érdekelne egy két dolog, mert laikus vagyok ebben a témában. Például, hogy az ausztrál sivatagban miért tud a vonat gyorsan menni, vagy az osztrák vonatok hogyan lehetnek klimatizáltak, mikor a jegyek kevesebbe kerülnek ott, mint itthon. Fura dolog ez, nem?

Most olvasom, hogy a vasárnapi hőségben a budai oldalon a sínek felpúposodtak a „hatalmas” melegben (április 25.-én), de nincs baj, hiszen a villamosok a két végállomástól valameddig járnak, az ominózus részen pedig a hetes buszra átszállva elérhetik céljukat az utasok. Azért nagyon kíváncsi lennék, hogy az ellenőröket ilyenkor tájékoztatják, hogy ne kelljen az átszálláshoz új jegyet lyukasztani? Nagy a baj. Mind vállalati, mind nyári meleg szinten. Mi lesz itt idén, ha tényleg jön a kánikula?

Csak tudatosan! .

Úgy tűnik, gondolkodásunk a rendszerváltás óta egyre inkább jó irányba fejlődik. A közlekedési morál ugyan kissé romlott, de ez a minőségi útjainknak és azok folyamatos toldozás-foldozásos munkálatai miatti lezárásoknak, vagyis a dugóknak köszönhetők. A munkába járás máig legfontosabb eszköze az autó pedig egyre nagyobb szerephez jut a válság ellenére is.

Az autópálya matrica eladásokból is jól látszik, hogy az emelkedő üzemanyag árak ellenére is szívesen használjuk járműveinket. A családok kezdenek tudatosan gondolkodni autóvásárlás terén. Megfigyelhető ugyanis, hogy a família a tagok száma szerint vesz járművet, és egyre jobban odafigyelnek a fenntarthatóság és a fogyasztás problémájára is. A még gyermekáldásnak nem örvendett fiatalok ráébredtek, hogy nem csak a száz kilométeren húsz literes fogyasztású benzinfaló szörnyetegekkel lehet eljutni A-ból B-be, hanem van ennek egy lényegesen pénztárcabarátabb módja is.

A statisztikák alapján egyre többet veszünk kisautót. Főleg a városi emberek a munkába való bejáráshoz használják őket. Tudatában vannak, hogy itthon és sok más országban is még mindig csak 130km/h az autópályán megengedett maximális sebesség, és az átlépésekor kiszabott bírságok nem a mi pénztárcánkhoz vannak méretezve. És akkor még nem említettem a vagyonadót és a teljesítményadót, ami az erősebb járműveknél akár csillagászati összegekre is rúghat. Aki persze az utcán akar száguldozni, annak ilyen kocsit kell vennie. Ám a fiatalok is kezdenek rájönni, hogy kisebb összeg ellenében autóikat az egyre többször hirdetett versenyeken is kipróbálhatják. Márpedig aki egyszer ráérzett az ízére, az később már csak ott fog gyorsan hajtani.

A másik dolog az egy autóban egy ember probléma megoldása lenne. Sokan felismerték, hogy az útjukba eső kollégákkal közösködve az üzemanyagon jóval olcsóbb a bejárás, és a jármű is jobban ki van használva. Kis családnak kis autót érdemes venni, mindig a kihasználtsági szempontokat kell figyelembe venni. Persze lehet, hogy például építkezéshez szükséges egy kombi vagy egy kisbusz, de itt most a már egzisztenciával rendelkező famíliákra gondolok. Szerencsére vagy sem, az autópiac most nagyon mélyponton van.

A kisebb kategóriájú használt és új autók ára is csökkent. Akinek tehát volt egy kis pénze félretéve ínségesebb időkre, az most kedvére csemegézhet a bőséges kínálatban. De az is, aki kényelemre vágyik – tegyük fel, sokat ingázik külföldre-, hiszen a luxusadó miatt a nagyköbcentis járművek ára iszonyatosat zuhant.

A nemsokára forgalomba kerülő elektromos autóknak is várhatóan nagy sikerük lesz, hiszen ezek még –fejlettségükhöz mérten- inkább csak a városi közlekedésre alkalmasak. A nagyobb cégek is megmutathatják a világnak és a versenytársaknak, mennyire élen járnak a környezetvédelemben, és az időszakos járműpark cserénél már a „zöld” autókat részesíthetik előnyben. Ha pedig egy folyamat egyszer beindul…
Sch.L.

A kritizálhatatlan massza .

Megint eldugul a főváros, ezúttal nem a gépkocsiktól, hanem a felvonuló kerékpárosoktól. A szervezők szerint „A tavaszi Critical Mass legfőbb célja, hogy még többen válasszák közlekedési eszközként a kerékpárt.” (idézet a magyar honlapról)
Szerintem a szervezők ezt a meggyőzést túlbonyolították. Minekutána elzárják a forgalmat a gépkocsik elől, magyarán megtiltják az adott területen a használatát, naivan rákérdeznek: Miért nem kerékpározol?

Nem választási lehetőséget kínálnak, kikényszerítenek egy döntést: gyalogolsz, vagy bringázol. (Persze otthon is maradhatsz). Nem baj ha öreg vagy, szédülsz a bringán, netán nem is tudsz. (hát ember az ilyen, minek él egyáltalán?) Az sem baj ha nem praktikus rajta bevásárlószatyrot vinni, az se baj ha nem akarod a sokadikat ellopatni, sokadszor feljelentést tenni, majd értesülni a nyomozás eredménytelen lezárásáról. Az sem baj, ha a hirtelen záportól elázol, netán a munkahelyeden nem tudsz átöltözni. (Ismerek ez alól kivételt)

Mérnök szemmel ez számomra diktátum, nem meggyőzés. A diktátumnak pedig zsigerből mindenki ellenszegül. Ki erőszakosan, ki destruktívan. Egy biztos: a szimpatizánsok száma nem nő, csak csökken ezzel az akcióval. Mondhatnám kampánnyal, de hát kampánycsend van.

Nem akarok érveket sorolni a városi bringázás mellett, sem pedig ellene.
Tudvalevő, hogy egy várospolitikus sem mer ellentmondani egy ilyen szervezet követelésének, mert ráragasztanak valami embertelenségre utaló jelzőt. Inkább vigyorogva engedélyezik, s kényszer-mosolyognak a kameráknak: Látjátok milyen trendi vagyok?

Javaslom azonban minden újkori misszionáriusnak, hogy ne mások akadályozásával, nehézségek támasztásával végezzék hittérítő tevékenységüket. Próbálják meg elfogadnia többiek döntését.

Mert még a végén megeszik őket a kannibálok…

A Föld sötét órája .

Március utolsó szombatján a sötét oldal hatalma tovább terjedt. 20 óra 30-kor sötétbe borult a világ; a setét minden fizikai tényt megcáfolva az ötletgazdák fejétől kiindulva több száz városra kiterjesztette uralmát.

A felhívásban, mely eme tettre buzdított az szerepel, hogy tegyünk a klímaváltozás ellen. Nem globális felmelegedést emleget, klímaváltozást, ami lehet lehűlés is. Döntsd el Te!

A megoldás erre is, arra is ugyanaz, kapcsold ki az elektromos fogyasztóidat!
Nem kell dicsfényt a katedrálisoknak, nem kell díszfény a hidaknak, az Eiffel toronynak.

Igaz is: ki volt az a szarvasmarha, aki a villany kitalálta, hogy aztán jól befűtsön vele a Földnek?
Minek díszvilágítunk egyáltalán? S ha már az üzlet ilyen szépen beindul – pár év alatt ezernél több megszédített város – miért kapcsoljuk vissza egy óra múlva?

A'propos! Ha egy óra áramszünet segít a Földnek kettő, három, négy stb. még többet segít, vagy nem?

Miért is készítünk szobrokat, miért díszítjük az lábos oldalát, miért hordunk gyűrűt, aranyláncot? Csupa pazarlás idővel, anyaggal, energiával.
Ha a lelkiismeret furdalását akarja elhallgattatni a szervező, akkor előbb gondolkozzon el a követendő irányon, s aztán menjen egyértelműen arra.
Az igaz, elgondolkozni sötétben is lehet…

Hát egyenek kalácsot!

Állítólag Marie Antoinette, francia királyné, értesülvén a nép nyomoráról, s hogy sokaknak kenyérre sem futja, a fenti korszakalkotó javaslattal gondolta kezelni a problémát.

Most már biztos vagyok benne, hogy van reinkarnáció, s az ötletdús királyné újjászületett. Újjászületett azok közül valakiben, akik 22 milliárd forint támogatást ítéltek meg a kecskeméti Mercédesz gyárnak. Nincs pénzünk a sárgamatricás – állítólag, de nem bizonyítottan környezetszennyező – öregecske autóinkat katalizálni, helyette kitiltjuk a városból, de luxusautógyárat megtámogatunk! Félő, hogy különben bedől. Populista akarok lenni, (nem vagyok álszerény), de ebből a pénzből 10000, lassan írom, t í z e z e r! munkahely teremtéshez lehetne fejenként k é t m i l l i ó s! támogatást adni.

Gondolom másnak is lenne ötlete, hol és hogyan lehetne közérdekű módon ezt a pénzt hasznosítani.

De az is lehet, hogy a Daimler önként vállalt 185 millió dolláros bánatpénzébe szállunk be ( cirka 60%-a) ily módon, amit holmi kormányzati – hazai is - megvesztegetések miatti önkéntes penitenciaként vállalt a fedhetetlen óriás.

A francia királyné sorsát megénekelte Batsányi János (1763 Tapolca -1845 Linz) is a ’A franciaországi változásokra’ című jövendölésében:

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri,
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párisra vessétek!

Azért bízom benne, hogy az újjászületett sorsa nem úgy végződik, mint a szépasszonyé…

Az a titok, hová tűnt a banktitok .

NN millió forintot kapott XY cége egy budai villa értékesítése után, az adásvételt és az esetleges osztalékbevételt azonban nem tüntette fel vagyonnyilatkozatában a … képviselő - írja a napilap. A budai villának papíron XY családi cége, a Netuddki Kft. volt az egyik tulajdonosa. Pedig a ..TV birtokába került "banki átutalási megbízásból" egyértelműen kiderül, hogy az adásvételt követően XY családi cége tavaly decemberben NN millió forinttal gyarapodott.

Roppant nagy örömmel tölt el, hogy az emberek többsége repülőre mer (már aki megteheti) szállni, átkel a hidakon, beül autójába, be mer szállni a liftbe, vasúti vagonba. Számomra ez azt jelzi, hogy a mérnökökben megbízik a nagy többség. Megbízik abban, hogy rendesen ki van számolva az a fránya teherbírás, hogy működni fognak a motorok csakúgy, mint a fékek.

Hál’ Isten, magától értetődő dolognak tartjuk, hogy rendben lesz minden.
Ez idáig magától értetődőnek tartottuk, hogy nem ad ki a bank információt idegennek, csak feljogosított bűnüldöző szerveknek, akkor is külön felkérésre. Hatósági minősítést szerzett tehát a ..TV, sőt többlet jogot is, hiszen eszerint belenézhet bárki számlaforgalmába.

A nagy leleplezés okozta örömködés közepette elsiklottak azon tény felett, hogy a cég az ingatlan értékesítésével nem gazdagodott, mert a benne lévő érték formát váltott csupán. Egy NN milliós villából NN millió forint lett. (Energia megmaradás törvénye mintájára pénz-megmaradás törvénye). Legközelebb tehát, ha átváltunk pl. forintot euróra, akkor annyi euróval gazdagodunk a ..TV logikája szerint.

Magyarok, feleim! Íme a vagyonosodás, a felemelkedés útja!

Ui: Ha a pénzváltós módszer nem működik, ne pénzt válts, hanem csatornát.

A tizedesvessző és az életszínvonal .

Történt pedig, hogy a szeles idő kedvét szegvén az Átírónak, otthon maradt a ’48-as forradalom és szabadságharc ünnepén. Hogy nap ne múljék vonás nélkül, nosza átírta a gázárszámítás képletét. Lőn ezek után a gázszolgáltatók részéről nagy sírás-rívás és fogak csikorgatása, hiszen a betárazott gázból származó profit egy része elillant, stílszerűen elszivárgott.

Szűk két hete a MEH (Magyar Energia Hivatal) frissen kinevezett elnöke óvatlanul elkotyogta milyen licitre számít gázáremelés ügyben többek között előző cégétől. Ez a kis cserfesség majdnem (és még ki tudja) a fejébe került, még az irodai bútort sem lehetett ideje lecserélni. Szó mi szó, az akkor őt ért kritika nem volt alaptalan, és újabb tápot adott a szakmai előéletéből fakadó esetleges elkötelezettségről papolóknak.

De vissza a tizedesvesszőhöz! Eltekintve az elmaradt haszontól igen elegáns módszer találtatott a problémák kezelésére.

Írjuk át a számítási metódusokat! Szükség esetén adjunk hozzá egy állandót, szorozzuk be egy konstanssal, tegyük át a tizedesvesszőt. Folytassuk az iterációt mindaddig, míg a végeredmény el nem éri a kitűzött célt. (Választás előtt ne legyen már gázáremelés) Gondolom csendben interveniál az MNB is, kerül, amibe kerül, hogy erős forint adassék a 2010-es kormánynak. Így aztán könnyen elérhető az áhított életszinvonal.

Javaslom exportáljunk képlet Átírókat Görögországba, akik arrébb tolják a tizedesvesszőt, máris 2% alatti lesz a hiányuk. Nem az alapproblémákat kell kezelni, elegendő az árazó gépeken bűvészkedni.

A baj csak az, hogy nem tudjuk exportálni az Átírókat, mert pont onnan jöttek, senki nem veszi vissza a bukottat. Akkor már maradtunk volna a művészeteknél! (Hogy a démokrásziáról ne is beszéljek).

Eredeti gondolat .

Aggódnak a bűnüldöző szervek az eredetiségvizsgálat szabályainak enyhítése miatt: az elmúlt évben módosított szabályok szerint az Európai Gazdasági Közösségből és Svájcból behozott autók esetén nem feltétele a forgalomba helyezésnek a kötelező eredetiségvizsgálat. Gondolom azért aggódnak, mert azt hiszik, hogy több lesz a lopott, vagy bizonytalan eredetű kocsi az utakon. S még az is lehet, hogy ezek a könnyebben behozott gkj-k között több lesz az ebül szerzett.

Tény és való, az eredetiség vizsgálat díja egy lopott kocsira vetítve 4-5 millió forint közé esik, látható, hogy jó biznisz. (Mármint az eredetiség vizsgálóknak, meg a „program-fejlesztőinek”).

Az is tény, hogy akár a családon belüli értékesítés, akár jó ismerőstől való vásárlás, akár eddig a cégben használt jármű magánosítása során az a 17-22 ezer forint egyértelműen kidobott pénz a vevőnek, csak az államháztartás feneketlen kútjába öntött pénz.

Az is tény, hogy a Verseny Hivatal nehányéves tanulmánya (ami ugyan zömmel a vizsgálat díjának indokolatlanul magas szintjével foglalkozott), azt is megállapítja, hogy nincs arányban a cécó az eredménnyel. A tanulmány hatását könnyű megállapítani: nulla.

Megint sikerült tehát egy olyan intézkedést hozni, mely az alap-problémát még csak nem is ugatja, cserébe tényleg rontja a meglévő ellentmondásos helyzetet.
Valaki okos egyszer világgá kürtölte, hogyha adnánk egy csimpánznak egy írógépet és kvázi végtelen időt, előbb-utóbb lepötyögné Shakespeare összes művét (is). Hát, most még csak itt tart…

Porhintés .

Sírjak, vagy nevessek? A Levegő Munkacsoport (igaz gyászkeret nélkül) közzétette, hogy az év 57. napján bekövetkezett a jóvátehetetlen, a tragikus, a szörnyű… 35. nap. Ez ugyi az a határszám, ami után a gaz várost be kell tiltani, fel kell szántani, a helyét sóval behinteni. Akarom mondani ez utóbbi elmaradhat, hiszen ez növeli a porszennyezést, s aztán jön a 36. és további piszok poros nap.

Az Európai Bizottság 2009 júliusában elutasította Magyarországnak azt a kérelmét, hogy kapjon haladékot a PM10 napi egészségügyi határértékének (köbméterenként 50 mikrogramm) betartására Budapesten (érdekes, hogy amatőr légszennyezési táblázatfigyelés szerint rendszeresen Sashalmon a legmagasabb a porzás). Azt is írják: „Az a tény, hogy immár az év első két hónapjában sem tudtuk betartani ezt az előírást, azzal a veszéllyel jár, hogy az Európai Bizottság súlyos büntetést szab ki az országra.”

Szerencsétlen chileiek és haitiak! Ha tudták volna, hogy határozatokkal lehet küzdeni a természet ellen, akkor biztos hoztak volna ilyet határozatot. Vagy legalább utólag, mint ahogy Xerxész tette, megkorbácsoltatták volna a tengert!
Mi (a magyar kormány) a porral kapcsolatban néhány héttel ezelőtt már megkaptuk az első komoly figyelmeztetést a Bizottságtól.

Egy szóval sem mondom, hogy örülök a pornak. Azt sem mondom, hogy nincs szerepe egyes légúti betegségek kialakulásában. Azt mondom viszont, hogy a betegségek kialakulásának nem EGYEDÜLI oka, ezért úgy beállítani, mint illetékes elvtárs butaság. Régen sokat szöszöltek úttakarítással, pedig nem is volt rá szovjet határozat. Való igaz, ha az utak szélén, a tömegközlekedési villamosok! sínjei között időnként (sűrűn) a por fel lenne takarítva, kevesebbet hordana ide-oda a szél.
Nem elemzem a munkacsoport további porhintését, a jelentés vége megható: „Mindezen okok miatt a Levegő Munkacsoport ismételten sürgeti a Fővárosi Önkormányzatot és a kormányt, hogy biztosítsa mindannyiunk számára a jogszabály által előírt levegőminőséget.”

A munkacsoport pedig most szüntesse meg a belvizet, nyáron pedig gondoskodjon az aszályos területek vízellátásáról. (A Szaharára addig is borítson védőfóliát, mert rengeteg port fúj onnan a szél Európába).

Gombostűfej

Minden órás hírben, két napon keresztül szajkózza a hírbemondó, hogy gombostűfej vastagságú csavarokkal gondolták a tervezők, kivitelezők tartani az uszoda álmennyezetét. A kártérítést 58 millára tette a bíróság. Két napig nem volt egy szerkesztő, aki szólt volna, hogy a gombostűfejet hasonlatban esetleg az agy méretére vetítve említjük a magyar nyelvben. (Bár akkor is erős túlzás lenne, a borsószem épp megfelelő, s ha ízléstelenkedni szeretnék, a hasonlat szerzőjének .. de nem ízléstelenkedek). Ha vékonyságot példálódzunk valamivel, a cérnavékonyság emlegetése a bevett gyakorlat. Ha kis pontocskát óhajtunk szemléltetni, a tűhegy járja.

Dimenziók, ugye?
Az egyik térfogat, a másik hossz, a harmadik kiterjedés nélküli. Lehet, hogy elkelne egy műszaki lektor a (hír)szerkesztőségekbe? Esetleg nem tévednénk nagyságrendeket, nem tévesztenénk mértékegységeket. A közvélemény tájékoztatóinak nagy a felelőssége, az új nemzedékek ezt a pongyolaságot szokják tőlük.

De segíthetne eme szakember a tartalmi furcsaságok előgyomlálásában is. Esetleg nem néznénk értetlenül a bemondót, mikor azt fejtegeti, hogy nem törték fel a weboldalt, csak olyan tartalmakat csináltak, mintha egy weboldal aloldala lenne. Hogy hogyan kerül a mit sem sejtő fogyasztó a talmi oldalra, azt borítja néma csend.

Inkább az ilyen hír helyett kéne néma csend.

A cél szentesíti...?

Végy óccón néhány MByte terhelő adatot, keverd össze egy adag sajtópolémiával, majd kasszírozd be a bűnbánók Euróit, amit eddig kisíboltak, eldugtak, optimalizáltak nemzeti hasznosítás elől. Ha nem lesznek bűnbánók, majd lesznek sírók-rívók, (esetleg fogcsikorgatók).
Ott egye a fene a bankok jóhírnevét, amit ezzel a lépéssel nem tudtunk tovább rombolni, hiszen mára a válság oknyomozói ezt megtették helyettünk. Ott egye a fene a terrorizmus elleni harcot, amely terrorizmus most nem tűzzel-vassal, hanem bizalmas információk bizalmatlan információvá való konvertálásával folyik. A vádalku intézménye is sokaknak csípi a csőrét, de ez az ügy minőségileg más.
Most a "teherautóról leesett" adatokat megvásárló kormányok vastagon fogó cerkával állítják ki saját impotensségükről a bizonyítványt. Ez a bizonyítvány pedig azt sugallja a többi adózónak, hogy képtelenek az adóeurókat hasznosan felhasználni egyes kormányszervek. Következő incselkedő gondolat az adóelkerülés lesz.
Tudom nehezen számszerűsíthető tételek rémképét vázolom, a befolyt adó és bünti pedig konkrét és most van.
Hiába no! Egyszer élünk!

A Józan Ész Tanácsa

A Mindentudás Egyetemét gondolta matematikai ismeretek terjesztése terén megverni a KIA reklámstábja. Összecsődítve a világ nagy koponyáit, komoly töprengések, gondterhelten ráncolódó homlokok csillogása mellett megszületik a mindent elsöprő érv: a 7 több, mint a 2!

Heuréka!
Ezért válaszd a KIA-t! Ha netán más autófabrikátor ráeszmél, hogy a 16 mégtöbb, mint a 7, hát nagy bajban lesznek. Hallgassunk is róla mélyen!

Pár okos - mondhatnám Bölcs - kimaradt az előző grémiumból. Őket elnökünk vette szárnyai alá. Eme Bölcsek Tanácsa világ- (de legalábis ország-) jobbító szándékkal újfent feltalálta spanyolviaszt. Orwell Állatfarmjára hajazva kijelentik: Korrupció rossz, oktatás jó! Orwell diktátor disznai is érthetőre egyszerűsítették a jelszavakat: Két láb rossz, négy láb jó!

Komolyan ilyen mélyre sűllyedtünk? Ez az a szinvonal, ami még az érthetőség határát súrolja a tömegek számára?

A józan ész (cizelláltabb formájában a józan paraszti ész) régen a normális életvitelű, normális, a valóságtól nem elrugaszkodott gondolkodásmódot jellemezte. Ez a gondolkodásmód alkalmazkodott a külvilághoz, a természethez, s mivel létszám szerint a földmívesek tábora volt a legnagyobb, nevét is innen kapta. (Egyes természeti népeknél a vének nagyobb élettapasztalatát igyekszenek hasznosítani, ami mai munkaerő piacon ugye nonsznsz lenne).

Olvasóim megszokhatták, hogy néhány javaslatot teszek írásaimban. Most is így lesz. Javaslom, hogy mi itt cirka tízmillióan alakítsuk meg a Józan Ész Tanácsát! Ismerjük meg (oktatás) a természeti és társadalmi törvényeket, összefüggéseket. Ne az önjelölt megváltókra várjunk, és ne tekintsük a külvilágot se katasztrófafilmnek, se pszichothrillernek. Ez nem mozifilm, itt a sebesülés fáj, gyakran halálos, nem hekkelhető meg örök életre.
Majd elfelejtettem: .. és tarsuk szárazon a puskaport!

Hülyének lenni alanyi jog

Akár a bíróságtól is ki akarja csiholni két magyarhonban is működő mobilszolgáltató a fentiek megállapítását. Az egyszerűség kedvéért csak a kéknek és a pirosnak nevezett óriás szembeszáll a Nemzeti Hírközlési Hatósággal (NHH) követelvén, hogy megtarthassa jogát a fogyasztók tájékoztatásának elmulasztására.
Az üzleti képlet egyszerű: kínálj egy szolgáltatást, de ne áruld el róla, hogy ez a fogyasztónak komoly pénzébe kerül. Kasszírozz, majd ha a fogyasztó reklamál, hogy ő ezt nem tudta, küld el melegebb éghajlatra, vagy legalábbis az általános iskolába, hogy tanuljon meg olvasni üzletszabályzatot, szerződéses feltételeket. (60 oldal apróbetű). Bónuszként fenyegesd meg a szolgáltatásból való kizárással.
Mérleg: Bevételi oldalon a sok bepalizott ügyfél "fogyasztásának" díja, kiadási oldal gyakorlatilag nulla, mert nincs az a magyar bíróság, mely ilyen stiklit elitélne morális alapokon.
A Pa.. akarom mondani a kék, és a Vo.. akarom mondani a piros vezetősége tehát minden morális gátat átszökkenve támadja az NHH határozatát. Ezzel párhuzamosan nem röstelli tele pofával harsogni a médiában az ő hihetetlen magas szintű CSR tevékenységét. Csak hogy emlékeztessünk: a vállalatok társadalmi felelőssége (angol műszóval: CSR – Corporate Social Responsibility) a fenntartható gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránti elkötelezettségként határozható meg. Tehát nem a morális fejlődéshez, nem az életminőség emeléséhez járul hozzá, (hacsak a kék és a piros tulajdonosi körét nem tekintjük a társadalom részhalmazának, és az ő gazdasági növekedésüket nem tartjuk eredménynek) nem a közjónak vannak elkötelezve.
A harmadik mobilos, a T-Mo.. akarom mondani a magenta vezetői gyorsabb processzorral számoltak. Elfogadták az NHH döntését, gondolom belátták, hogy jobb minden nap sok kövér veréb, mint csak ma! egy túzok.
Azért az meglep, hogy a kék meg a piros miért nem az Alkotmány Bírósággal akarja kimondatni a hülyeséghez való jogot? Egy füst alatt azt is, hogy vissza szabad élni az alulinformáltsággal, az emberek túlterheltségével, nem kellő odafigyelésével.
Végezetül közzéteszem egy levédetett ötletem, (hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, a jogdíjat majd behajtom). Küldjön a kék és a piros tájékoztatást emelt fogadási díjas SMS formában előfizetőinek, hogy emberi jogaik védelmében micsoda heroikus küzdelmet folytat a bürokrácia polipjával.

Hamisító kerestetik

A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) sajnálattal közli minden érintettel, hogy 2006 előtti gépjármű forgalmi engedélyek könnyen hamisíthatók, no meg trehányul feltöltött az elektronikás adatbázisa, ezért legyünk szívesek akkor is eredetiségvizsgát végeztetni a műszaki vizsga alkalmával, ha az autót az első tulajdonosa használja, csak pechére 2006 előtt gurult ki vele a szalonból.

Igaz ugyan, hogy a vizsgálatot a Gazdasági Verseny Hivatal tanulmánya szerint „népgazdasági” szinten ártalmas elvégezni. Kimutatták, hogy 4-5 millió! Forint/ lopott kocsi a szaldó: azaz az eredetvizsgálat díja osztva a lopott kocsik számának csökkenésével ezt az értéket adja, amiből egy jobb újat vehetne az érintett. Az állami kartell-szervezésről ne is beszéljünk.

Nem akarok ötletgazdai babérokra törni, de ezek alapján a nemzeti bankok akárhányszor rájönnek, hogy a pénz hamisítható, vonják be mindenkitől, és 20-50.000 pénzért adjanak nekik újat. (Tudom nem mondok újat, időnként meg is teszik, a haszon a gyűjtőknél kinnmaradt és a feledékeny dugdosóknál elfelejtődött bankókból, érmékből származik csak). Az ötletsor végére ugorva: nagyon várom azt, aki/amely hamisítani tudna egy ideális Hivatalt. Olyat, amelyik a saját hiányosságait és hibáit nem az én pénzem herdálásával maszatolja el, amelyik a tévedését belátva haladéktalanul kiköszörüli a csorbát, s nem az én testrészeimmel ütlegeli a csípős gazt.
Nem merem jövendölni, hogy eljő ez az idő is. Még hamis prófétának tartanának…

Így mulat egy magyar!

Az üzleti szolgáltatások átalakítása címén 3,03 milliárd forint támogatást kap a British Petroleum (BP) olajipari tröszt a mintegy ezer embert foglalkoztató budapesti szolgáltató központjának létesítéséhez - derül ki a Gazdasági Közlönyből.
No fellélegezhetünk. Nem megyen immár csődbe a nagymúltú (szegről -végről magyar) cég. Erkölcsi kötelességünk ugyebár támogatni Britanniát, hiszen valószínűleg kalandozó őseink adták nevét is, csak a Berettyó szó azóta elferdült.
Nem ferdült el viszont a támogatási politikánk! Szilárdan hirdetjük a hazai kis- és közepes vállalkozások támogatását, majd sziklaszilárdan az összes pénzt benyomjuk a multiknak vásárolván rajta 1-2 munkahelyet.
Nem is értem miért nem látszik jó biznisznek: hisz 100 emberrel (no nem eddigi munka nélküliekkel) elkezdte a munkát a center (call de genere) már márciusban. S mivel ígérni még tudnak, ígérik 1000 (persze csupa-csupa új munkahely, mint a mesében)
lesz a 100-ből 4 év múlva, ha lesz, ha-ha-ha lesz, hisz be szokták tartani az ígéreteket (Főleg a multik, lásd GE elbocsátás: két órával a támogatás lejárati határideje után már röpült is 1200 ember). Azt már ne is hánytorgassuk fel, hogy Richard Hookway, a BP finomító és marketing üzletágának pénzügyi vezetője a márciusi bejelentés alkalmából tartott sajtótájékoztatón rutinosan elhajolt a szolgáltatóközpont létrehozásának költségét firtató kérdés elől, mint G. W. Bush a röppenő cipők elől.
Így aztán marad a szörnyű kétely, nem tartozunk e még e fene sok jóért a magasságos BP-nek?
Arany János kislánya halála után volt, hogy nem tudta a megkezdett emlékversét folytatni feltoluló érzelme miatt. Noha én nem vagyok egy Arany János, de ezt a dicsérő írást nem tudom folytatni én sem...