Minőségbiztosítás .

Hétköznapi eset, bár ez konkrétan hétvégi esetként indult. UPC drága, vasárnap déltájban úgy döntött kiszolgáltatottá, nem pedig kiszolgálttá teszi körzetünkben ügyfeleit. Úgy 20 óra türelmes várakozás után a jámbor ügyfél, kinek üzleti ügyei is interneten intéződnének, veszi a bátorságot felhívni mobilon (minek számát a kedves szolgáltató is tudja, de hát drága az sms, tudjuk, és nem tájékoztatásra való) Őfőtársaságát, aholis végighallgathatja a lelőhetetlen akciókat, megtudhatja, hogy „Minőségbiztosítási okokból” a beszélgetést, amiből végül nem lesz semmi, rögzítik. Az fel sem merül, hogy az állampolgár tiltakozhat e ez ellen.

Automatikus ügyfél azonosítás után közli a T. Kuncsafttal azt, ami miatt az zargatni bátorkodta a Magas Társaságot, hogy azon a szolgáltatási területen műszaki hibája van, kis türelmet, gyógyítják.

Hiába no, nagy dolgot tudtunk meg, miszerint nem itthon/irodában a beltéren leledzik a baj forrása, hanem a zord kinti hálózatban. Máris ugrásszerűen emelkedett a minősége a szolgáltatásnak!

Az automata azonban nem lankad. Javasolja, hogy a hibakereső menüt – mert nekik olyan is van ám! - nézzem meg az interneten (!) – amit momentán nem tud szolgáltatni. Ha netán kígyónak méltóztatok lenni, a K menüpont alatt bele is haraphatok saját farkamba. Így a kör alakot felvéve egy végtelen minőségi spirálba kerülünk a fejlődés határa a csillagos ég, sőt tovább!

„Kitartók kuncsaftok leszerelése” menüpont. Egyes megátalkodottak szeretnek élő személyekkel beszélni, megpróbálják tehát a 0-s gombbal Kapcsoljuk Ügyintézőnket kisasszonnyal, fiatalemberrel próbálnak kommunikálni. Kis éji/napi zene után finom átfogalmazásban tudtunkra adatik, hogy úgy látszik túl sok időnk van mert az ügyintézőre aztán várhatunk! De csak hallasd nyugodtan a zenét, a mobilosokkal (hisz másképp elérhetetlenek vagyunk) risztelünk a bevételen.

Kérem tehát a UPC-t ne fokozza a minőséget elviselhetetlenre, a saját hármas követelményének: - Utolérhetetlen, Példátlan, Csodálatos – így is bőven megfelel.

Ja, kíváncsian várom a számlát, mibe is fáj majd ez a csúcsminőség.

Vissza a jövőbe .

Többször csodálkoztam rá, milyen örömmel kap fel a média egy-egy hírt, és adja tovább bármiféle kritika nélkül. Most a bankadó alkotmányellenessége a sztártéma. Felreppent, miszerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet.

Noha a Bankszövetségnél véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak, akarnak mondani a tervezetről, megkérdezett adószakértők szerint (szakértő ugyebár az, aki a témában már a legtöbb hibát elkövette) máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok szerintük egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, míg maga a törvény csak idén lép életbe. Márpedig visszamenőleg jogszerűen nem lehet adókötelezettséget megállapítani.

Eme szakértők szerint a legtöbb adó szintén alkotmányellenes (érdekes, az USA-ban 200 éve még nem volt adó), hiszen társasági adót is utólag fizetünk, szja-t is, kommunális adót is egy előző állapot alapján, sőt még a helyi adót is. Ami egy fiktív jövedelemre van alapozva, az a társaságok adóelőlege, amit viszont soha egy adószakértő sem támad, pedig az meg nem keresett pénz adózása. Jobb esetben megkeresed, rosszabb esetben futhatsz a pénzed után.

Az visszamenőleges hatálytalanságot eleink azért találták ki, hogy elkerüljék a problémát miszerint; ha a nagymamám fiú lett volna a nagypapám lett volna é? Magyarul: feltételezzük, hogy más információ birtokában másképp cselekszünk, másképp döntünk. Vajh a bankok orvul nem növelik a mérlegfőösszegüket, ha tudják mily cudar elvonások jönnek? Inkább átadják a konkurenseiknek a terepet, lebontják a márványpalotákat, mert a mérlegfőösszegben szereplő pénz dolgoztatása nem termel ki ekkora profitot? Ezt – ingyen – senki nem hiszi.

Ha a fenti gyengus érv lepattan az Alkotmánybíróságról, akkor a törvény mélyebb gyengeségei viszont vígan lubickolhatnak.

Mindent bele? .

Nem irigylem a BKV-s dolgozókat. Az összes sajtóorgánum a BKV házatáján fellelt, vagy úgy gondolt, hogy ahhoz köthető visszaéléseken és visszaélés gyanús ügyeken csámcsog, közben hébe-hóba hallani csak, hogy az ott dolgozók nagy, meghatározó része nem deviáns munkavállaló, nem sarokházat akar, (de már idén!) New York-ban, csak normális munkával szeretné eltartani családját, relatív biztonságban tudni jövőjét. Ezeknek az embereknek lelki teher a folyamatos békávézás, ami óhatatlanul megbélyegzi őket is.

Éppen ezért - noha tudjuk, hogy a shownak menni kell! - bánjunk csínján az újabb ócsárló hírekkel. Pontosan fogalmazva, a csúsztatásokat elkerülve adjanak róla számot, ha már.

Kínában gyártott, ám némethonban átcimkézett mozgólépcső elemeket építettek be az uniós támogatással felújított metróba, szól a hír. Ugyanazon híradásban már az ítélet is kész, az ügy besoroltatik a többi panama közé anélkül, hogy megtudnánk, vajon mit ír elő az uniós támogatás arra az esetre, ha sztrájk van a tendernyertes európai beszállítónál, vagy ha a megrendelő uram bocsá' át lett verve.

Szokás, hogy nagyobb értékű berendezéseket a gyártás helyszínén vesznek át, mint itt a mozgólépcső elemeket. Noha szerintem egy lépcső nem egy nagy műszaki csúcsteljesítmény, de legyen. A helyszíni átvétel gyakorlatának praktikus indokai vannak, (pl kifogásult árut ne kelljen fölöslegesen utaztatni stb.) de az átvevő az esetek nagy részében nem találkozik a félkész termékkel.

Tudom, hogy egy rövid hírben nincs idő körbejárni, szerzők tekintetében általában nincs szakértelem boncolgatni egy témát. De ha valaki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Mert a végén azt hiszik, szidják az anyjukat.