Gázból vétetett, KÁT-tá leszen .

A kogenerációs erőművek attól lettek kogenerációsak, hogy az eleddig füstbe ment meleg nagy részét hőcserélőn átvezetve sikeresen becsatornázták a hőszolgáltató hálózatba. A maradi távhő kazán nem „puffog ki” villanyáramot, igyekszik minden gázmolekulából hőt csinálni.

Namármost; a cső végén - a több mint két évszázados energia-megmaradási paradigma alapján - nem jöhet ki több energia akkor sem, ha egy része szinusz formát vesz.
Innentől kezdve az energetika átmegy – mint a világon a legtöbb dolog – közgazdaságba, tehát jól el lehet rajta csámcsogni.

Mert ugye kinek a savanyú eperlekvár, kinek a tevetrágya az értékesebb. Az árak dotációjával az éppen aktuális farmernek-berbernek lehet kedvezni.

Ha a gáz ára nő, akkor Arany János fülemile füttyéhez hasonlóan, a hő ára is, a villany ára is nekünk fütyöl.

Akarom mondani, fütyöl ránk.

Ideológiát kár belekeverni, mert attól úgysem lesz magasabb a fűtőértéke.
Sajnos.

Kármentés II., avagy mi a bedőlés?

Minap egy városépítészeti fejlesztéssel foglalkozó kiadványban olvastam a „devizahitelesek bedőléséről”. Nosza felhorgadt bennem a nyelvész és a pedagógus is, kérdezem kamasz fiamat, szerinte mit jelent ez a szókapcsolat. Reménykedtem, hogy felismeri, nem a hitelfelvevő személyek vesztenek egyensúlyt (pedig igen!), hanem a hitelkonstrukció összeroskadását illetik ilyen verbális képpel.

Válasza nem nyugtatott meg. Neki és korosztályának ez a szókapcsolat nem azt a kis tévedést jelzi, ami mondatrész alanya és tárgya között van.
Szerinte ez azt jelenti, hogy a hitelest átverték. Bedőlt egy ígéretnek, becsapták. Számára ez a „hiteles bedőlése”!

Nem mondom, hogy feltalálta a spanyolviaszt, hiszen más is állította már, hogy a bankok kockázatfeltáró nyilatkozata csak egy darab papír (MIFID tesztnek akkor még híre-hamva sem volt, tehát igaztalanul állítják sokan, hogy vad devizaspekulánsok voltak a hitelfelvevők), ami csak a bank fenekét védi. De védi-e?

Miért fogadjuk el hivatkozásnak, hogy ha 10-15 évig nem volt ilyen árfolyam ingadozás (JPY, CHF árfolyamra gondolok, hiszen az EUR még nem olyan öreg), tehát nem is valószínű, hogy lesz?

Ha egy 20 éve nyugodt folyó (tudom ez hazánkban elég ritka) árterébe kiadnak építési engedély, az ár meg viszi a 21. évben amit lát, az engedély kiadóját kérdőre vonják. Adott esetben állnia kell a kártérítés arányos részét is. A vörösiszap tározók gazdáitól sem fogadják el vélhetőleg védekezésül az ókori építési engedélyeket.
Jó gazda módjára jártak-e el a bankok, mikor az USÁ-ban a nem első osztályú hitelesek válsága elkezdődött, és elindult Európa felé a szmötyi?

Nem komolyan kérdem, hiszen a válasz ismert. Ha látták is a veszélyt, tenni nem tettek semmit. Nem hívták fel a veszélyre a figyelmet, tehát a kockázat feltáró nyilatkozat onnantól érvénytelen, nem ajánlottak áttérési lehetőséget, viszont jól felszerelkeztek ügyvédi és végrehajtói gárdával.

Adott tehát három tényállás.

1.Megtévesztjük hitelfelvételkor az ügyfelet a veszélyek elbagatellizálásával.

2. Tévedésben tartjuk, nem tájékoztatjuk folyamatosan az új, a hitelt fenyegető veszedelmekről és a megoldási módokról.

3. Hasznot szedünk be a megemelt részleteken és a kényszerárverezett ingatlanokon és ezzel kárt okozunk.

Tetszik tudni mit definiál ez a triumvirátus? A CSALÁS bűntettét. Ilyen mértékű csalás büntetési tételeként még az államosítás sem lenne túlzás.

Kármentés .

Itt az ideje, hogy feltárjam a banki hitel károsultak egy részének túlélésére vonatkozó javaslatomat.

A riasztó adatok (forrás: PSZÁF, Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete): 105.000- olyan ingatlan létezik Magyarországon, amelynek a tulajdonosa már több mint 90 napja elmaradt a részletek fizetésével, százezer szerződés már korábban bedőlt, és a harminc napon túli késők is százezren vannak. Tegyük fel, a számok igazak, és tényleg 3-400 ezer ingatlan tulajdonosát fenyegeti egzisztenciális csőd.

Ez a szám akkor is óriási, ha tudjuk, hogy minden statisztika bizonyos értelemben rossz. Milyen értelemben? Tegyük fel egyszer megcsúsztam 32 nappal, tehát egy hónap kvázi ’kiesett’ a törlesztésből. Ha a továbbiakban minden hónapban be is fizetem a tartozásom havi részletét, akkor is 30 napon túli betegnek számítok. Értelemszerűen a dolog extrapolálható 90 napra is.

Más vetületből, elég az elmaradáshoz 1 forint hiány is, más késő vagyok, tehát az üzlet banki részről felmondható. A maceratúra elindításához nem kell többhavi abszolút zéró befizetésnek fennforognia, fillérekkel kezdhető.

Hiába pampogok, hogy ez azért akárhonnan nézzük, jó erkölcsbe ütköző, hogy kótyavetyére kerül a többmilliós hitel, és ezzel anullálódik az eddigi tetemes befizetésem is, sajnos a szerződést már eleve erőfölényből kötötték, én/te a megtámadási egy évből nagy valószínűséggel kicsúsztunk. Ugyan senki nem tartott az adós fejéhez puskát (majd megteszi most ő maga), hogy vegye fel a lakáshitelt, de a veszélyekre való figyelmeztetés is kimerült abban, hogy „Még nagyon megbánhatod ám, mégis akarod?”

Mivel ezek polgárjogi szerződések, nem lehet a bankokat méltányos magatartásra kényszeríteni. Egyedüli megoldás a szerződések kölcsönös módosítása. (Hogy a kölcsönösségben partnerek legyenek, a színfalak mögött győzködni kell őket).

Ha az adós csak a kamatot törleszti, a bankot kár már nem éri! A tőkét úgyis újra be kéne fektetnie, az új hitelt el kéne bírálnia, újabb kockázatot kell futnia. A haszna a kamatból megvan, (a szivattyú működik, hogy klasszikust idézzek), nyaralhat kényelmesen. A mai számítástechnikával ez nulla forint többletköltséggel megoldható.
Az sem jelent bármely banki érintett kijelentésével ellentétben többletköltséget, ha néha-néha egy-két(ezer) forint többletet csenget a pógár,és azzal és annyival a tőkerész csökken attól a pillanattól.
Ha az eddigi riasztási érték helyett, ami ugye 1 forint*hónap, - bár ezt a dimenziót csak a bank ismerte eddig, - hanem a tartozás és a futamidő szorzatára vetített valamely (nem milliomod százaléknyi!) arány, máris szabadabban lélegezhetnénk.

Bizony, így akár élete végéig is adós maradhat valaki. Ez tény. Az is tény, hogy nincs annyi híd hazánkban, aminek az aljában elférne ez a rengeteg (sokszor kisgyermekes) család.

Sajnos az is tény, hogy vannak, akiknek ez a módszer sem segít. Ott cizelláltabb megoldásra van szükség, valódi áldozathozatalra. Hogy minek mutatunk be áldozatot? Az aranyborjúnak.

Kelt: egy keresztény országban, több ezer évvel az aranyborjú (így csupa kisbetűvel) után.

Xerxész örökösei .

Olybá tűnik I. Dareiosz fiának szellemi örökösei ma is köztünk élnek. Talán emlékszünk még sokan az ókori történelem érdekességei közül arra a bugyutának tűnő sztorira, miszerint fent említett perzsa uralkodó a tengert okolván a hellének elleni háború egy vesztes mozzanatáért büntetésből megkorbácsoltatta azt. (Adót, pénzbüntetést nem tudott ugyanis kiróni rá)

Már februárban hallottuk a média csatornáin a gaz szálló por okozta fenyegetésről. No nem azt hallottuk, hogy ennek egészségre káros határértékét mi alapján határozták meg, hanem azt, hogy évi 35 poros nap után az ország komoly pénzbüntetésre számíthat.

Vajh mi értelmes gondolat vezérelhette a tisztelt EU törvényhozókat, mikor ezt megálmodták?

1. A pénzbünti elnyomja a port vajon?
2. A beszedett sarcot erre a célra fordítják országunk helyett?
3. Arra inspirálja ez a kisembert, hogy ne üljön porkeverő eszközbe, nehogy hőn szeretett hazája fizetni kényszerüljön?

Á, dehogy!

Azt akarják jelezni, ideje szélvédő falakat felállítani az ország körül és benn is, mert szélcsendben kevesebb a felkavart por.
Hallottam olyan megfejtést is, hogy ebből képeznek alapot az országok lebetonozásához vagy leaszfaltozásához, mert akkor is kevesebb lesz a szél által felragadható por.
Esetlen innovációs intézetet finanszíroznak belőle, amely kikutatja hogyan lehetne megkorbácsolni a bitang szelet, hogy tanuljon belőle. Már a neve megvan: Xerxes Institute-nak fogják hívni.

Nem akarok Góg és Demagóg fia lenni, de ez a szitu olyan, mintha szerencsétlen kolontáriakat nem kártalanításban, de legalább kárenyhítésben részesítenék, hanem kirónának rájuk egy megabírságot, mert tönkrement a földjük, házuk, életük.

Az sem vigasztal, hogy London is hasonló poros cipőben jár, s a többiek talán azért nem, mert esetleg kevésbé becsületesen mérnek.

Esetleg kérjük meg a nyuszit, húzzon le a halállistáról. Vagy legalább az önsorsrontó törvényeken kezdjük a deregulációt.

Használjuk ki, hogy Perzsia úgysem része (még) az EU-nak...

Csak a kezemet figyelje !

Jövőre lenne 100 éves Rodolfó (született Gács Rezső), az itthon méltán híres, és talán sokunk számára ég emlékezetes Bűvész. Mester volt, aki tisztelte közönségét.
Ha a trükköket el is feledtette az idő, a szinte refrénszerűen felhangzó mondatok mélyen beivódtak a memóriánkba. Kedvenc mondása volt: „Vigyázat, csalok!” S hogy önmaga leleplezésében segítsen, gyakran kiszólt a publikumnak: „Csak a kezemet figyelje!”

Világos volt az üzenet, az számít, mit csinál, nem az a szöveg, amit közben hallottunk.

Hogy is jön Rodolfó egy tech-blogba?

Analógiaként. Ahogyan miss Marple-nak a valóság kiderítéséhez legtöbbször egy-egy analógia segít, így derülhet fény a valóságra az energetikai és egyéb különadók hatása tekintetében. Ha aggódott volna valaki, hogy csökkennek a beruházások ennek hatására, már jöttek a cégek csúcsvezetői szájából vett idézetek, :..a beruházási tevékenységet a különadó nem fogja vissza.

Huh. Ez megnyugtató.

De van ám más is a spájzban. A gazdasági megtérülés, az EU energiagazdálkodási tervei, a környezetvédelmi szempontok felülírják a korábbi (négy éve kezdődött) elképzeléseket. Leáll tehát a Mátrai Erőmű Zrt. 300 milliárd forintosra tervezett kapacitás bővítése. A beruházók (MVM Zrt., RWE Hungária) az indoklásban nem is rejtették véka alá, csak betagolták a többi, korábban is létező megoldandó kérdés és nehézség közé a jelenlegi pénzpiaci folyamatokat, s a beruházás pénzügyi instabilitását.

Ismervén a mechanizmust, biztos vagyok benne, hogy bármilyen fejlesztési folyamatot minden fázisában folyamatosan elemezni kell. Előfordulhat, hogy a legjobb döntés veszni hagyni az eddig befektetett energiát pénzt. Olcsóbb, mint eszetlenül végigvinni egy programot és a végén szembesülni avval, mekkora marhaságot tettünk. Azonban az öndicséret sem feledtetheti az addig elköltött pénzügyi veszteséget.

Nem tudom milyen súllyal szerepelt a végső döntésben az energetikai cégeket sújtó nemrégiben bejelentett adó.

Én csak a kezeket figyeltem.

(Miss Marple a képzelet szüleménye, a valósághoz való hasonlítás a véletlen műve)

Pusztába kiáltott szó .

Gyermekkoromban kicsit félve, kicsit kíváncsian kerültem ki azokat az embereket, akik láthatóan magukban beszéltek, motyogtak vagy éppen kiabáltak bele a (vak)világba. Nem volt normális dolog, persze a felnőttek eltűrték, hiszen beteg, rosszabb esetben részeg volt az illető.

Manapság semmi meghökkenést nem kelt, ha valaki a levegő magyaráz, a semmire hadonászik. Előbb-utóbb észrevesszük a fülhallgatót fülében és így már az is magyarázatra lel, miért kiabál sok esetben. Nem hallja saját hangját. Mi bezzeg halljuk, bár abszolút nem érdekel mondandója. Tinédzserek kommentálják beszólásokkal (ha nem a saját fülhallgatójuk által kínált valótlan világba merültek), másokat csak szimplán zavar.

A szemünket be tudjuk csukni ha valamit nem akarunk látni, a fülünket csak demonstratív mozdulatokkal. Akkor persze mi lennénk a modortalanok, bunkók.

Közben emberünk elégedetten dicséri meg magát, milyen hatékony: közlekedik, újságot olvas, reggelizik, távügyintéz egyszerre.
Hiszi ő! Agyunk igazából nem képes egyszerre ennyi dologra figyelni. Valamelyikben biztos hibát vét. Esetleg nem emlékszünk helyesen a megbeszéltekre, elnézünk egy lámpát, leesszük a ruhánkat, nő a rossz stressz. Dupla munka, fele haszon.

És még bolondnak is néznek…

Meztelen háromkirályok .

Hirtelen rátört a szapora a három nagy hitelminősítőre miután Obama elnök aláírásával életbe lép a törvény Amerikában, miszerint a hitelminősítők nem fecseghet világba mindenféle sületlenséget, vagy ha teszik, vállalják is annak minden ódiumát.

No lett is mindjárt hírzárlat Moody’s, Fitch és S&P háza táján! (Ami persze nem akadályozta meg őket abban, hogy – netán jó pénzé’ – ne minősítsék le Magyarországot, mert arra nem vonatkozik az ominózus törvény).

No ennyit a szakmai felelősségről. Módosítandó tehát a mondás is: Ha ló nincs, jó lesz szamár is, mert a szamár nem lesz jó, sőt rossz lesz.

Ezek az immár lemeztelenült szamarak eddig sem nagyon húzták előrébb a világ szekerét, ideje szalámit csinálni belőlük.

Gyermekkoromban valamelyik felmenőm mesélte, hogy a világháború előtt élénk reklám viadal folyt a bőrtalpú és gumitalpú cipő között. Független szakértők ecsetelték az egyik előnyét, a másik hátrányát, majd másnap megjelentek a cáfolatok és ellenszakvélemények.

A végén kiderült, amit a kedves olvasó már gondolom sejt, vagy tud is: mindkét cipőfajta azonos érdekszférába tartozott, a szakértőket hol a jobb zsebből, hol a balból finanszírozták.

Akinek esetleg nem esett még le a párhuzam, javaslom vegyen fel hitelt, az gyakorta megvilágosító hatású.