Hát egyenek kalácsot!

Állítólag Marie Antoinette, francia királyné, értesülvén a nép nyomoráról, s hogy sokaknak kenyérre sem futja, a fenti korszakalkotó javaslattal gondolta kezelni a problémát.

Most már biztos vagyok benne, hogy van reinkarnáció, s az ötletdús királyné újjászületett. Újjászületett azok közül valakiben, akik 22 milliárd forint támogatást ítéltek meg a kecskeméti Mercédesz gyárnak. Nincs pénzünk a sárgamatricás – állítólag, de nem bizonyítottan környezetszennyező – öregecske autóinkat katalizálni, helyette kitiltjuk a városból, de luxusautógyárat megtámogatunk! Félő, hogy különben bedől. Populista akarok lenni, (nem vagyok álszerény), de ebből a pénzből 10000, lassan írom, t í z e z e r! munkahely teremtéshez lehetne fejenként k é t m i l l i ó s! támogatást adni.

Gondolom másnak is lenne ötlete, hol és hogyan lehetne közérdekű módon ezt a pénzt hasznosítani.

De az is lehet, hogy a Daimler önként vállalt 185 millió dolláros bánatpénzébe szállunk be ( cirka 60%-a) ily módon, amit holmi kormányzati – hazai is - megvesztegetések miatti önkéntes penitenciaként vállalt a fedhetetlen óriás.

A francia királyné sorsát megénekelte Batsányi János (1763 Tapolca -1845 Linz) is a ’A franciaországi változásokra’ című jövendölésében:

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri,
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párisra vessétek!

Azért bízom benne, hogy az újjászületett sorsa nem úgy végződik, mint a szépasszonyé…