Valahol…Európában? .

Nem, nem írtam rosszul, bár a hasonlóság nem a véletlen műve. Időszerű lenne a filmet többször játszani itthon, ötlött eszembe, mikor tudomásomra jutott, hogy több közéleti személy nyílt levelet írt a sukorói beruházás kapcsán. Legfőképp a tehetetlenség érzése fogott meg, ahogy egy ország belső ellenőrzését köpik szembe pont azok, akiknek sűrű hamu-fejrehintés közepette kéne helyrehozni a helyrehozhatót, miközben folyamatos bocsánatért esedezés hangzik ajkaikról. A filmben elhangzik egy ötlet: „..Gyerekeek, könyörgőőm, akasszuk fel!”. Az óhaj azonban akkor és ott rossz célszemély felé irányul, de híven tükrözi a csak magára számítható, védtelen gyerekek elkeseredett küzdelmét.
A második világháború közben játszódó MAFIRT filmben szereplő árván, otthontalanul kóborló gyerekek úgy tartják el magukat, ahogy tudják. Ők szerencséjükre, találnak egy védelmet nyújtó várat (állítólag vagyonadó nélkülit), melynek lakója, Simon Péter egykori karmester. A gyermekek rendbehozzák a várat, és megkedvelik a „trógert”, akinek eleinte hurkot akartak a nyakába kötni. Nem fogom magyarázni az analógiákat, de a mi várunknak is van egy védőbástyája, Állami Számvevőszéknek hívják.
Sajnos ma is igaz, amit Dobó István üzent Egerből Gárdonyi regényében: „a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”. Bár lehet, hogy már ezt is átírták, hátha szegény mai gyerekek nem értik. Nyugodjanak meg, értik. És mi, mai gyerekek is értjük az ÁSZ figyelmen kívül hagyását. Amit nem értünk az az, hogy miért tartjuk akkor fenn? Milyen nagy költségcsökkentő lépés lenne megszűntetni, persze szigorúan végkielégítés nélkül. A tanácsért járó sokmilliós honort azért kérem az ovimnak eljuttatni szíveskedjenek.