Vissza a jövőbe .

Többször csodálkoztam rá, milyen örömmel kap fel a média egy-egy hírt, és adja tovább bármiféle kritika nélkül. Most a bankadó alkotmányellenessége a sztártéma. Felreppent, miszerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet.

Noha a Bankszövetségnél véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak, akarnak mondani a tervezetről, megkérdezett adószakértők szerint (szakértő ugyebár az, aki a témában már a legtöbb hibát elkövette) máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok szerintük egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, míg maga a törvény csak idén lép életbe. Márpedig visszamenőleg jogszerűen nem lehet adókötelezettséget megállapítani.

Eme szakértők szerint a legtöbb adó szintén alkotmányellenes (érdekes, az USA-ban 200 éve még nem volt adó), hiszen társasági adót is utólag fizetünk, szja-t is, kommunális adót is egy előző állapot alapján, sőt még a helyi adót is. Ami egy fiktív jövedelemre van alapozva, az a társaságok adóelőlege, amit viszont soha egy adószakértő sem támad, pedig az meg nem keresett pénz adózása. Jobb esetben megkeresed, rosszabb esetben futhatsz a pénzed után.

Az visszamenőleges hatálytalanságot eleink azért találták ki, hogy elkerüljék a problémát miszerint; ha a nagymamám fiú lett volna a nagypapám lett volna é? Magyarul: feltételezzük, hogy más információ birtokában másképp cselekszünk, másképp döntünk. Vajh a bankok orvul nem növelik a mérlegfőösszegüket, ha tudják mily cudar elvonások jönnek? Inkább átadják a konkurenseiknek a terepet, lebontják a márványpalotákat, mert a mérlegfőösszegben szereplő pénz dolgoztatása nem termel ki ekkora profitot? Ezt – ingyen – senki nem hiszi.

Ha a fenti gyengus érv lepattan az Alkotmánybíróságról, akkor a törvény mélyebb gyengeségei viszont vígan lubickolhatnak.