Szende TV .

Vajh mitől retteg az elmúlt két napban az összes hírcsatorna? Hetek óta szinte név szerint felsorolják az N1H1 vírus újabb és újabb külföldi áldozatait, azt is megtudhatjuk, hogy a honi fertőzőgóc az Árpád híd pesti hídfőjénél lévő ifjú irodaházban van, és hogy egy ebben székelő külföldi cég alkalmazottai illetve rokonaik a fertőzöttek 80 százaléka. Mitől lett kimondhatatlan az Exxon név? Sajtópertől rettegnek? Más esetben skrupulusok nélkül könyvelnek el tényként be nem bizonyított állításokat, most a cégnév is tabu. Prejudikálni persze nem szép dolog, és a rosszmájúság sem a legszebb dolog. Bennem mégiscsak motoszkál a kisördög, és azt súgja, hogy könnyebb a globalizáció ellen vaktában puffogni, mint egy globális cégre konkrétan csak egy árnyékmorzsát vető hírt közzéadni. Pláne ha az a cég még hírdető is lehet...

Egy „furcsa” ember halála kapcsán

A mai napon elhunyt egy igazán furcsa ember. Robert Strange McNamara talán az élet művészeti oldalát kivéve jelképe mindannak, amit a múlt század fontos területeinek érzünk. Megérdemelne egy kis időt élettörténetének a tanulmányozása, mert Bögel György (valamint Dobó Mátyás, Szekfű Balázs, Pintér Róbert, Damjanovich Nebojsa, Szántó Balázs, Pécsi Ferenc) által írt blog-világ (kisbetűvel) című könyvben Bögel említi, hogy hallgatói már nem tudják, ki volt McNamara, pedig egy MBA hallgatónak nem ártana.
Nem tartom tisztemnek itt még egy rövid életrajzot sem adni, bár a magyar wikipédia ma még gyakorlatilag üres McNamarából. Lényegesnek tartom viszont megemlíteni, hogy ő volt a Ford gyár első, nem a tulajdonos családjából származó főnöke, vélhetően értett a termelés-szervezéshez. Ezt a szervezőzseniséget akarta hasznosítani John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson elnök is. Mint védelmi miniszter a vietnámi háborút is egy szervezési, termelési problémaként kezelte. (miért jut eszembe Robert Merle: Mesterségem a halál című műve?) Miután ott is kitelt a bicska ára, a Világ Bank élére röppent. A globalizáció kiteljesedése is mit ad Isten ebben az időben kezd virágozni teljes ’pompájában’. Mérnöki precizitás a termelésben, mérnöki precizitás a pusztításban, mérnöki precizitás az eladósításban. Noha nem mérnök volt (hanem közgazda a Berkeley-ről).Talán nem élt mégsem számunkra hasztalanul, ha le tudjuk vonni életéből a következtetést: nemcsak a lényeg a lényeg!