Teszek egy ajánlatot

Olvasom a sajtóban, hogy a General Motors német leánykájára, a hazánkban is méltán népszerű Opel gyárára még lehet ajánlatot tenni. Egy pillanatra elcsábultam. Milyen érzés lehet vajh Ford , Citroen, Bugatti nyomdokába lépni? Ford úr nevéhez kötjük egy, az akkoriban új gyártási kultúra bevezetését (a futószalagra gondolok), Citroen úr nagyot alkotott, de lám a szenvedélyét nem tudta uralni, és elkaszinózta vagyonát. Érdekes lehet párhuzamot vonni a mai magyar fiatalok alkotókedve, tehetsége és a statisztikai felmérések azon eredményei között, mely szerint igen nagy hányada (14-20%-a) lottónyereményben reménykedik, mint élete jobb sors felé fordító korongjára. Egyre jobban terjed az internetes szerencsejáték, és a póker, amit mindenki soroljon ízlése szerint a tudás-szektorhoz, illetve a szerencsejátékok közé.
Henry Ford sziszifuszi munkával nemcsak gyártási kultúrát, de fogyasztási kultúrát is teremtett. Gyárában a tempó feszített, a fluktuáció magas volt, legalábbis korához képest, de munkásai többszörösét keresték a kori átlagnak, így magas lehetett a gyáriak önfogyasztása (mármint autó-ön-el-fogyasztása). A világ autófogyasztása viszont nem tart lépést a termelőkapacitással. Túltermelésre méretezett ágazat, roncsprémium ide vagy oda.
Itt nyer értelmet Ettore Bugatti figyelmeztetése: 'A fék fontosabb, mint a motor!' Noha ő a versenyautó konstruktőröknek szánta kijelentését, szerintem sokkal tágabb értelmű. Nem mindig a több, a nagyobb, a gyorsabb a jobb. Természetesen nem hibáztatható egyik gyár sem az önkorlátozás hiányáért, de ebben a méretgazdaságossági versenyben úgy jártak, mint a cross-motorosok. (Ők egy vonalról rajtolnak, de a start után viszonylag hamar éles kanyarhoz érnek, aminek a bevétele iszonyatos lökdösődéshez, bukásokhoz vezet. Ettől még egy crosszos sem áll el a rajttól, és kövér gázzal igyekszik túlélni.)
Az autóipar is éles kanyarhoz ért, a fék fontosabbá vált, mint a motor. Kimerült a gyárak minden erölködése; vélem azt is, hogy nem vezetőink irántunk érzett aggodalma teszi kötelezővé az Euro XCVII norm. motorok Euro XCVIII-ra való lecserélését, ilyen-olyan plusz ketyere beépítését, neadj' Isten az Euro XCIV motorral szereltek belvárosokból való kitiltását, hanem annak kikényszerítése, hogy minél hamarabb váljunk meg még ki sem fizetett járgányunktól. Az autóipar immáron több mint száz éve alatt lett volna elég idő arra, hogy a kocsira ne úgy tekintsünk, mint vagyontárgyra, hanem mint használati eszközre. Amíg rendeltetésének megfelelően tudjuk használni csekély erőfeszítés (karbantartás) árán, addig ne cserélgessük, mint az alsóneműt!
A kocsi nem kincsképző eszköz, nem is vagyontárgy (vagyonadó nesze neked!), csak egy kicsit drágább, kicsit nehezebb eszköze háztartásunknak, mint a ventillátor vagy a hajszárító. (Kis kitérő: az átlagfogyasztás alig csökkent az utóbbi 40-50 évben, köszönhetően az állandóan súlycsökkentett, mégis egyre nehezebb és egyre nagyobb teljesítményű autóknak.)
Most hogy ilyen ügyesen lebeszéltem magamat a gyárvásárlásról, azért mégis teszek egy ajánlatot: próbáljuk meg az életünket úgy élni, hogy ne a kisebb-nagyobb kütyük megszerzésében és cseréjében lássuk életünk értelmét, hisz már eddig is rájöhettünk, hogy 'sekély e kéj'. Ha egyáltalán van...

Mehr Licht! (Több fényt!)

Úgy látszik nagyjaink végsóhajai sosem lelnek meghallgatásra. Ma is időszerű lenne Goethe utolsó mondata Friedrich nevű szolgájához, akár szó szerint is lehetne idézni. (Mach doch den zweiten Fensterladen auf, damit mehr Licht hereinkomme - Ugyan,nyisd már ki a másik ablaktáblát, hogy több világosság jöjjön be.)
Szegény lakók, akik udvarára (békebeli nevén, de mai minősítése szerint: Lichthof-jába - világítóudvarába) hotelt rittyent a beruházó, lassan az ablaktáblát sem tudják kinyitni; no nem azért mert nem tudnak szólni németül Friedrichhez, hanem mert a nyílászáró elem beleütközne a vendéglátó intézmény falába.
Egy tervező, ha nem látja a helyszínt, nagy valószínűséggel elhibáz egy-egy részletet, vagy akár gyökeresen rossz megoldást ötöl ki. Aki jóváhagy, látatlanban ad engedélyt, az sem érdemel teljes fizetést, hiszen még a fáradságot sem vette, hogy átmenjen a "szomszéd" utcába, megtekinteni a nem mindennapi éca helyszínét. Bár a belvárosi kerületek oly óriásiak, hogy valóban expedíció kell egy ilyen látogatáshoz, veszélyességi pótlékot sem kapnak, pedig előfordulhat, hogy harapós kerületi lakosokkal találkoznak...
Úgy végigmoziznám, mi történne, ha vadidegen elkezdené beépíteni pl. a MOM Park udvarát. Vélem, hogy csak csekély érdekérvényesítő erővel bíró kisnyugdíjasok udvarába lehet darukat állítani, olajkutat fúrni, vagy amit akartok.
Ezután nem csoda, hogy az építő konténerei engedély nélkül is tovább bitorolják az utcát is. Csak imádkozhatunk, hogy ne legyen genetikai kapcsolat köztük és a kisgömböc között, mert akkor csak idő kérdése, mikor nyel el minket is.
Ismerőseim csitítanak: sok kisgömböc garázdálkodik ebben az országban, ne aggódj, a nagygömböc megeszi a kisgömböcöt.
Valahogy nem vigasztal...

Műdugó - Mű-városvezetés

Rövid életű gondolatkisérlet borzolta kis hazánk lakóit. A fejnehéz ország fővárosának közlekedési gondjait egy csapásra megoldani gondoló városvezetők komolyan mérlegelték a nyári közlekedési dugók méretének növelési lehetőségeit. Ha a feladat az lett volna: "Hogyan tegyék még elviselhetetlenebbé az emberek hétköznapjait?", akkor sem lehetett volna orbitálisabb ötletet elővezetni. Szerény tehetségemmel a jövőre való előkészületek jegyében további javaslatokkal élek.
1. Rendeljük el a közvilágítás kikapcsolását, és a teljes elsötétítést. Előnyei: az energiamegtakarítás, a csillagvizsgálók működési feltételeinek jelentős javítása, kelet-európai kalandturizmus fellendítése. Hátránya nincs.
2. Vezessük be itthon is a riksa-rendszert, a riksákat közbeszerzési pályázaton, szigorúan meghívásos alapon lehessen beszerezni. Meghívottak cípőfelsőrész készítők és édesség nagykereskedők lehessenek.
3. Alternatív megoldás a gyaloghintók tömeges bevetése. Minden utazót minimum négy másik szállít, halkan, menet közben közösségi életet élve. A munkanélküli sereget az intézkedés azonnal felszívja. Itt még adókedvezményt is kaphatnak a túlsúlyosak, mert hozzájuk hat- illetve nyolc-'hordós' gyaloghintó kell, több munkanélkülinek munkát adva.
Az eset persze eszembe juttatta az egyszeri parasztembert, aki karóval esett szőlejének, mikor azt a jég verte, mondván: "Lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten!"
Lehet, hogy célt tévesztett a karója?...

Önérzet, óh!!

"...egy időre biztos megszakad a kapcsolatunk az E.ON-nal" idézi az MTI Katzer Zoltán (Ajka Kristály Kft.) ügyvezetőt, aki türelmetlennek tartja az áramszolgáltatót. Szerinte indokolatlan az elismert 160 millió forintos tartozás miatti kikapcsolás, ami azért is nagyon csúnya dolog mert a technológiai folyamatok megakadása óriási károkat okozhat. Felháborodás fokozónak elmondják, hogy több milliárd forintnyi energia számlát rendeztek eddig. Bezzeg a MÁSZ (Magyar Áramszolgáltató Zrt.) - igaz az anyacég kezesség vállalása mellett - ad néki villanyt.
Megint egy közéleti óvoda-jelenségnek vagyunk tanúi.
A csúnya szolgáltató nem finanszíroz engem - pedig micsoda rendelésállományom van (ugyan az nem derül ki mennyi nyereség képződik, életképes e a vállalkozásom; az anyacég mérlege szerint nem) - mennyi ember munkahelye kerül veszélybe! Nem ám az én gazdálkodási hibáim miatt, hanem mert nem hitelez tovább a szolgáltató!
Gondolom a benzinkútnál is elvárja, hogy hitelbe tankolhasson, hiszen már annyi pénzt költött eddig benzinre...
Biztos vagyok abban is, hogy hasonló gavallérossággal szállít a vevőinek, nem baj ha tartoznak, pár kamion árut adunk még nekik.
Mindenki hibás, csak én, a vállalkozó nem. Óvoda. Óvónéni nem én voltam...
Nyilván a szolgáltató nem fogja ajándékba adni nekik a tartozást, tehát hiába szeretné megszűntetni a kapcsolatot, nem fog menni. A MÁSZ sem fog Róbertbácsit játszani, ha csak időt akar nyerni valós megoldás nélkül, csak mélyebb válságba manőverezi magát.
Nem azt mondom, hogy ne tegyen meg valaki mindent a túlélésért, ez az ő feladata. A szolgáltatóé meg az, hogy a saját túlélésével törődjön. Ha az ő kockázatvállalásába nem fér bele, attól még nem gazember, bár ez így nem hangzott el, csak sugallatódott.
Gondolom a felek közötti szerződést nem kényszerből írták alá. Egyik oldal teljesített, másik nem. Aki aláírta, vagy a jogutódja felelősséggel tartozik a szerződés betartásáért. A felelősség, - sokan nem tudják - azt jelenti, hogy anyagileg helyt kell állni, vagy szabadságkorlátozást kell elszenvedni. (Ilyen értelemben a politikai felelősség csak a politikai közéletből való kirekesztést jelent, semmi többet). Nem csoda, hogy a felelősséget nem akarják vállalni, másra mutogatnak.
Korszerű magatartás. A vezetői díj az enyém a kötelezettség pedig ... Ki tudja, de hogy az enyém nem, az tuti.
Két nap múlva....
Újabb hír: Téves nyilvántartás miatt történt kikapcsolás, a Kft. 18,8 MFt-t ismer el. Egy mondattal később már ez sincs, sőt! Előre kifizetve 4,6 Mft májusi esedékességű számla. Kristálytiszta?
Ezután kis hadászat. Jön az ellentámadás. Csődeljárást jelentettem ugyan be magam ellen - legtöbb szolgáltató erre leállítja a szolgáltatást, ahogy itt is szerepelt a szerződésben, - bár ennek határideje lehet változó. Most tehát a korai leállítás a hiba. Sikerül mindent úgy összekavarni, hogy már egy közzéadott információ sem tekinthető hitelesnek.
Végkövetkeztetés: ne higgy senkinek! Nekem se...

Szelíd úthengeresek .

Mi motíválta vajon Föld-védőinket a névválasztásban? Merthogy a Greenpeace elnevezés fél-totális melléfogás. Ha a green helytálló is, a peace bizony nem. Esetleg a Greenwar, Greenforce elnevezés jobban megragadná a lényeget. Persze akkor nem lehet álszenteskedni, kard ki kard! A deklarált részcélok így is lehetnek megfontolandók, csak az álarc kerülne kukába. Tudom, egy háborúban (sehogy se sikerül beszuszakolni a peacét) minden megengedett. A megtévesztés is.
Mégiscsak volt egy diszkrét bája a honi aktivisták akciójának, mikor úthengerrel tiporták el a megújuló energiaforrásokat kihasználó eszközöket jelképező elnagyolt maketteket. Mindezt tették a honi villamosenergia termelési kapacitást növelő paksi atomerőmű bővítése elleni tiltakozásul. Legfőbb érv, mint modern korunkban megszoktuk, anyagi. Ebből a pénzből (amibe a bővítés kerül) ugyanakkora kapacitás építhető az megújuló enrgiahordózokból, állítják.
A diszkrét bájat mindenesetre az úthenger képviselte. Nem napelemes, nem szélkerekes úthenger volt, sőt ha a gázpedált leszámítjuk, még csak pedálos sem. Füstölgő dízelolaj meghajtású (kb. 260 liter /100 km fogyasztású, euronorm -17 besorolású, katalizátor nélküli) úthengerrel estek a maketteknek. Számomra ez azt jelképezi, hogy az olajlobby-t meglovagolva (kihasználva?) küzdenek e búsképű lovagok.
Számok persze nincsenek, csak a végső, vitathatalan megállapítások. A sok lelkes fiatalt látva repes a szívem, hogy ifjúságunk ily korán mily szakképzett. Szakmabeli nagy öregek nem tudnak ilyen ripsz-ropsz egyhangú megállapodásra jutni.
Tessék? Hogy csak indulatok, fél- és dezinformációk mozgatják az ifjú titánokat? Estleg lehetne energiapolitikai egyeztetéseket végezni, esetleg a sok megoldási elgondolásból egy jobb koncepciót összegyúrni? Hol? Ki? Ez itt nem szokás.
Hogy ne essek hasonló hibába, javaslom a tisztelt mozgalmároknak (akik bálnavédő tagozatát nagyon is tisztelem), hogy ne valami ellen küzdjenek elsősorban, hanem valami (a megújulók elterjedése) mellett. Jobban halad még az úthenger is, ha egyfelé húzzák...

Annyira savas, hogy az már lúg

Nem mondom melyik média volt a közreadó, lényeg az, hogy nem egészségügyi, de szaksajtóban jelent meg, bár inkább bulvárhírként szerepelt.
"Az elsődleges eredmények arra utalnak, hogy az idős nő által fogyasztott víz hipószármazékot tartalmazott. A szakigazgatási hivatal központi laborjában készült ellenőrzés adatai szerint a folyadék erősen lúgos kémhatású volt, pH-értéke elérte a megengedett érték kétszeresét, azaz 5,5 helyett 11 volt."
Pénzügyér cikkírónk teljesen helyesen idéz, majd összeturmixolja egy kis háztartási logikával. A 11-es pH érték valóban erősen lúgos kémhatású, a 7-es pH semleges, az ennél kisebb savas. (A pH definitíve a hidroxoniumion-koncentráció tízes alapú logaritmusának mínusz egyszeresével egyenlő). Tehát ami itt "kétszeres", az nagyságrendi koncentráció különbséget rejt. Nem is lenne baj ennek nem tudása, bár még azt sem mondhatjuk, hogy életünkben a logaritmus ritka, mint a fehér holló. Rengeteg természeti jelenség, élettani folyamat frappánsan a logaritmus (igaz az "e"-alapú logaritmus) segítségével írható le.
Eme folyadék savassága már annyira savas volt tehát, hogy az már lúgnak is szép. Gyermekkoromban hallottam, hogy ez már annyira ronda, hogy már-már szép.
Csak fohászkodhatunk, hogy a pénzügyi elemzések, (amihez szintén nem értünk) helytállóak legyenek. De van remény, ha ez a logika működik, hisz 'Ez akkora butaság, hogy az már tudományos tény!'

Szunyega ante portas! .

Pánik. Kisemberek előtt titkolt eseményektől fél az államelnöktől kezdve a MOL vezérigazgatón keresztül minden vezető. Mi lehet ez a titok? Talán az, hogy nem tiszta, ki a Szurgutnyeftyegaz tulajdonosa? Már ez is probléma? Ha a magyar bank felé nem tisztázza (immár sokadszor) az ügyfél a számla valódi tulajdonosának kilétét, a számlát zárolhatják. Úgy tűnik, kis lakat van raktáron, mert kis pénzűek számlája zárolható. Másfél milliárd eurós számlához nincs lakat, az nem zárolható. Csaknem ennyit fizetett ugyanis a titokzatos vevő a MOL valamivel több, mint egy ötödéért. Ha nyugdíjpénztárak birtokolnák a részvényeket, mindenki nyugodtan szundizna, most, hogy szakmai befektető jött, nagy a pánik, mit is akarhat? Valójában azon folyik a töprengés, mily egyéb 'galádságra' készül a profit zsebre tételén kívül.
2007 óta megszokhattuk, hogy üzletben nincs barátság, legalábbis az olajüzletben. Akkor az ÖMV volt a csúf, most a Szunyega. Eszerint a sz.. is ízetlen. Ha nem tévedek, mi választottuk ezt a rendszert, ahol ember embernek, vállalat vállalatnak farkasa, bár a klasszikusok még a halak táplálkozási láncával példálództak. A nagyhal azóta is eszi a kishalat, s a kishalban fel sem merül tán - bár mit tudom én? - hogy a nagyot mint ellenséget vádolja, és bíróságért, védelemért kiabáljon.
Lehet, hogy előbb kellett volna átgondolni úgy a rendszerváltást, mint az új rendszerben az állami szerepeket. Meg sok mást is. Hogy klasszikust idézzek: 'Tetszettek volna forradalmat csinálni!' Ha meg nem, hát nem. A medve betette a mancsát az ajtón, nehéz lesz kitenni. A mai vezetőség ahhoz kér segítséget tőled, tőlem, hogy megvédje a MIÉNKET. Aztán ha sikerül, elégedetten hátradől az Ő VÁLLALATA igazgatói, tulajdonosi székében.
Akik tanultak történelmet tudják, hogy a mohácsi csatavesztés egyik oka (a szokásos máig is fennmaradt széthúzáson kívül) az volt, hogy a Dózsa-féle parasztfelkelés miatt nem mertek a talpasok kezébe fegyvert adni. A tábornokok pedig kevesek a csatanyeréshez, pláne ha nem katona-szakmai, hanem csak hitképzettek.
Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó be tudja helyettesíteni a példa mai szereplőit...
TudÁkos