Önsorsrontók .

Ismerjük a félig sem viccet: Jégverés teszi tönkre a gazda szőlőtermését, mire karót ragadva a tomboló vihar közepén kiront a tulaj, és csépelni kezdi a vesszőt, bogyót, mindent. Jelszava. „Lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten!”

Német okosok kitalálták az atomerőműveik leállítását egy az országukra nem jellemző katasztrófa bekövetkezésének árnyékában. A fogyasztást ugyan nem csökkentették, pótló erőműveik nincsenek. Majd fejlesztik a szenes erőműveket, elvégre tavaly decemberben meghosszabbították az akkor gazdaságtalan szénbányák állami támogatásának lehetőségét 2018-ig. A klímapolitika finoman mondva ejtve, szép szín (ha ugyan szín) a fekete.

Kis hazánkban szélsőséges környezetvédők kiharcolják, hogy több tízezer autó égessen el ezer hektoliter számra benzin, dízel olajat feleslegesen, szennyezze a levegőt pocsékolja a pénzét, csökkenjen ezzel a belföldi fogyasztás (a benzint kivéve), őrölve a résztvevők idegrendszerét feleslegesen. Nehéz a városi közlekedés, nehezítsük meg jobban!
Ezt nyilván sokkal könnyebb elérni, mint érdemi megoldást kidolgozni és működtetni.

Egyedüli haszonélvező a materialista világnézet, hiszen ha az idealizmusnak, netán okkultizmusnak lenne hatása, az ötletemberekre szórt átkok már rég személyi tragédiába torkolltak volna.

Ugye már látszik az orvosok elvándorlás hatása, mert egyre kevesebben képviselik a „Ne árts!” szemléletet. Pláne akkor ne piszkáld, ha javítani nem tudod. Ha meg nem tudod, akkor ideje szakmát váltani.

Mi a titka? .

Mi a titka annak, hogy egy antizseni emelkedhet az EU energetikai főbiztosává? G. Oettinger újfennt minősítette magát, mikor előadta; szerinte a gáztározó rendszerekhez hasonlóan a villamos energia tárolására alkalmas rendszert is ki kéne építeni az EU-ban.

Igen, a vágy már megfogalmazódott mióta a villamos energia napi használatban van. Őokossága, a biztos úr vélhetőleg majd szabadalmi díjat is kér világrengető ötletéért. Fel sem merül benne a kérdés, mibe kerülne mai technológiákkal egy ilyen (végülis mekkora?) energia tároló, visszanyerő és szabályzó berendezés kiépítése, üzemeltetése.
(Valakinek, aki a sziporkafejű közelében van, és nem fél, hogy a zseni kisugárzása megpörköli, fel kellene világosítani eme ötletgyárat, hogy ahol az gazdaságosan lehetséges volt, - pl tározós erőművekkel - ezt a lépést már meglépték)

Ennek az úrnak, akinek ismétlésként mondon semmi energetikai végzettsége nincs, de meg- illetve kinyilatkoztatásai alapján vélhetően műszaki érzéke sincs nem ez az első, de immár hatalomban a harmadik dobása ez.
használjuk ki az EU elnökséget, és a harmadik csapás szellemében küldjük már legalább ötletelvonó klinikára ezt az EU szégyenét.

Akinek az Isten Hivatalt adott .

Az EU energiaügyi biztosa szerint Európának fel kell hagynia az atomenergia-termeléssel. Günther Oettinger az EP környezetvédelmi bizottsága előtt ismertette a nukleáris erőművek biztonsági felülvizsgálatával kapcsolatos terveket, és kijelentette, különadóval kellene sújtani az atomenergia-használatot. (Bruxinfo)

Nevezett úr jogi államvizsgát tett jogi és közgazdasági képzés után, majd könyvelőként és adótanácsadóként dolgozott ügyvédi irodában – jó táptalaj ez politikusoknak – sajnos az energetikához ezek alapján lövése nincs.

Nem valószínű, hogy önszorgalomból látogatta volna a TIT Szabadegyetemet, már aki emlékszik rá, mi volt az. Tartományi elnökként élharcosa volt a német Ifjúsági Unió harcos törekvésének, miszerint hétköznapi halandóknak tiltassék be a közúti motorkerékpározás.

Szakmai értelemben tehát egy fűtő is valószínűleg több energetikai ismerettel rendelkezik, politikailag viszont megtanulta, hogyan lehet a zavarba esett embereket végtelen cinikussággal kihasználni.

Itt már Napóleoni szinteken van – no nem Bonaparte tábornokra gondolok, hanem Orwell Állatfarmjának malacára/disznajára - , aki jelszavak kiadásában első osztályú volt. „Két láb rossz, négy láb jó!”

Jelszónak még jobb is, mint a biztos úr zászló felirata.

Pár nappal ezelőtti jóslata a pillanatokon belül bekövetkező katasztrófáról anti-Cassandrai volt, a piacok hallgattak rá, lezúgtak, megvalósulni viszont – hát istenem! – nem jött be. Tisztességes emberek ilyenkor lemondanak, nem újabb hülyeséggel állnak elő. Mivel Hivatala van, hallgatósága is van.

Ami viszont nincs, az a normális kiválasztási módszer felelős posztokra.

Ki hátrál? Avagy látjuk e a fától az erdőt? .

Sok-sok éve Ausztria felé autózva majd Ausztriában is megszokott látvány volt a hazánkból odatartó, rönkfával csordultig rakott kamionok képe. Az sem volt ritka, sőt általánosnak mondhatom, hogy az alpesi házak külső oldala szinte szabványosra – bár nem tudom van e szabványa – hasogatott tűzifával volt az alsó szinten kitapétázva. Gondolom nem csak hőszigetelés és dekorációs elem volt.

Érdeklődésünkre a helyiek elmondták, hogy ugyan Ausztria fajlagosan fa nagyhatalom, de ők tudják, hogy fát lehet venni a világpiacon, erdőt azonban nem.

Hazai erőműveinkben, miket fával etetünk, (persze csak olyan mértékben, hogy rácsaphassuk a plecsnit; „Ez biomasszás!”, mi szorgalmasan erdőt tüzelünk. Nem baj, ha unokáink sem fogják látni.

A „biomasszás” (micsoda undorító szó!) erőművekben érdekeltek nem buták. Maguk helyett az erdőgazdát küldik nyilatkozni, hiszen az ő szájából jóval hihetőbbnek hangzik, hogy ő sem a saját zsebe ellensége. Aki eljutott Adam Smith-ig hátra is dőlhet, majd a piac lerendez mindent.

Hiszen a rissz-rossz fa úgysem jó a bútoriparnak, a jó rönkök pedig ugye odamennek. (Persze ez sem igaz így, mert ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, ha tetszik érteni.)

Igaz, hogy a pozdorja-lemez gyárak leállnak, mert az alapanyagot elfüstöli az erőmű, mert a kvóta jobban fizet; igaz, hogy azok akik fával tüzeltek addig, míg a tűzifa kilója 10 Ft körül volt, most import gázt kell égessenek többet; igaz, hogy nem lehet minden erdőt teletűzdelni erős karhatalommal, mely képes a szakszerűtlen láncfűrészes „gyűjtögetést” megakadályozni, és ezért a gazda inkább elkótyavetyéli a fát az erőműbe, mint sirassa; igaz, hogy a korosabb fa nagyságrenddel több CO2-t köt meg, nagyobb az éves tömeggyarapodása, mint a hüvelykujjnyi kezdőnek; igaz, hogy a mai forint itt van a zsebemben, a holnapi meg tán máséban lesz; igaz, hogy a törvényhozó ezt látja.

Bocsánat, ez utóbbi valószínűleg nem igaz.

Akiknek nincs igazi érvük, mindig egy szaktekintélytől idéznek, azzal söprik le a mást-gondolót. Ez a tekintély sokáig Arisztotelész volt, a Biblia is megfelelt e célra, kis hazánkban ma az Új Szécsényi Tervre osztják sokan ezt a szerepet. Meg van írva benne ez és az, ezt és azt pedig így és csakígy lehet elérni.

Hát nem.
„A”-ból „B”-be sokféleképpen el lehet jutni, akár tankkal is. Csak közben lakóházakat döntünk le, termést taposunk el, fészkeket tiprunk szét.
Azért mert konkrétan nem szerepel az ÚSZT-ben, azért még tilos.

Gázból vétetett, KÁT-tá leszen .

A kogenerációs erőművek attól lettek kogenerációsak, hogy az eleddig füstbe ment meleg nagy részét hőcserélőn átvezetve sikeresen becsatornázták a hőszolgáltató hálózatba. A maradi távhő kazán nem „puffog ki” villanyáramot, igyekszik minden gázmolekulából hőt csinálni.

Namármost; a cső végén - a több mint két évszázados energia-megmaradási paradigma alapján - nem jöhet ki több energia akkor sem, ha egy része szinusz formát vesz.
Innentől kezdve az energetika átmegy – mint a világon a legtöbb dolog – közgazdaságba, tehát jól el lehet rajta csámcsogni.

Mert ugye kinek a savanyú eperlekvár, kinek a tevetrágya az értékesebb. Az árak dotációjával az éppen aktuális farmernek-berbernek lehet kedvezni.

Ha a gáz ára nő, akkor Arany János fülemile füttyéhez hasonlóan, a hő ára is, a villany ára is nekünk fütyöl.

Akarom mondani, fütyöl ránk.

Ideológiát kár belekeverni, mert attól úgysem lesz magasabb a fűtőértéke.
Sajnos.

Kármentés II., avagy mi a bedőlés?

Minap egy városépítészeti fejlesztéssel foglalkozó kiadványban olvastam a „devizahitelesek bedőléséről”. Nosza felhorgadt bennem a nyelvész és a pedagógus is, kérdezem kamasz fiamat, szerinte mit jelent ez a szókapcsolat. Reménykedtem, hogy felismeri, nem a hitelfelvevő személyek vesztenek egyensúlyt (pedig igen!), hanem a hitelkonstrukció összeroskadását illetik ilyen verbális képpel.

Válasza nem nyugtatott meg. Neki és korosztályának ez a szókapcsolat nem azt a kis tévedést jelzi, ami mondatrész alanya és tárgya között van.
Szerinte ez azt jelenti, hogy a hitelest átverték. Bedőlt egy ígéretnek, becsapták. Számára ez a „hiteles bedőlése”!

Nem mondom, hogy feltalálta a spanyolviaszt, hiszen más is állította már, hogy a bankok kockázatfeltáró nyilatkozata csak egy darab papír (MIFID tesztnek akkor még híre-hamva sem volt, tehát igaztalanul állítják sokan, hogy vad devizaspekulánsok voltak a hitelfelvevők), ami csak a bank fenekét védi. De védi-e?

Miért fogadjuk el hivatkozásnak, hogy ha 10-15 évig nem volt ilyen árfolyam ingadozás (JPY, CHF árfolyamra gondolok, hiszen az EUR még nem olyan öreg), tehát nem is valószínű, hogy lesz?

Ha egy 20 éve nyugodt folyó (tudom ez hazánkban elég ritka) árterébe kiadnak építési engedély, az ár meg viszi a 21. évben amit lát, az engedély kiadóját kérdőre vonják. Adott esetben állnia kell a kártérítés arányos részét is. A vörösiszap tározók gazdáitól sem fogadják el vélhetőleg védekezésül az ókori építési engedélyeket.
Jó gazda módjára jártak-e el a bankok, mikor az USÁ-ban a nem első osztályú hitelesek válsága elkezdődött, és elindult Európa felé a szmötyi?

Nem komolyan kérdem, hiszen a válasz ismert. Ha látták is a veszélyt, tenni nem tettek semmit. Nem hívták fel a veszélyre a figyelmet, tehát a kockázat feltáró nyilatkozat onnantól érvénytelen, nem ajánlottak áttérési lehetőséget, viszont jól felszerelkeztek ügyvédi és végrehajtói gárdával.

Adott tehát három tényállás.

1.Megtévesztjük hitelfelvételkor az ügyfelet a veszélyek elbagatellizálásával.

2. Tévedésben tartjuk, nem tájékoztatjuk folyamatosan az új, a hitelt fenyegető veszedelmekről és a megoldási módokról.

3. Hasznot szedünk be a megemelt részleteken és a kényszerárverezett ingatlanokon és ezzel kárt okozunk.

Tetszik tudni mit definiál ez a triumvirátus? A CSALÁS bűntettét. Ilyen mértékű csalás büntetési tételeként még az államosítás sem lenne túlzás.

Kármentés .

Itt az ideje, hogy feltárjam a banki hitel károsultak egy részének túlélésére vonatkozó javaslatomat.

A riasztó adatok (forrás: PSZÁF, Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete): 105.000- olyan ingatlan létezik Magyarországon, amelynek a tulajdonosa már több mint 90 napja elmaradt a részletek fizetésével, százezer szerződés már korábban bedőlt, és a harminc napon túli késők is százezren vannak. Tegyük fel, a számok igazak, és tényleg 3-400 ezer ingatlan tulajdonosát fenyegeti egzisztenciális csőd.

Ez a szám akkor is óriási, ha tudjuk, hogy minden statisztika bizonyos értelemben rossz. Milyen értelemben? Tegyük fel egyszer megcsúsztam 32 nappal, tehát egy hónap kvázi ’kiesett’ a törlesztésből. Ha a továbbiakban minden hónapban be is fizetem a tartozásom havi részletét, akkor is 30 napon túli betegnek számítok. Értelemszerűen a dolog extrapolálható 90 napra is.

Más vetületből, elég az elmaradáshoz 1 forint hiány is, más késő vagyok, tehát az üzlet banki részről felmondható. A maceratúra elindításához nem kell többhavi abszolút zéró befizetésnek fennforognia, fillérekkel kezdhető.

Hiába pampogok, hogy ez azért akárhonnan nézzük, jó erkölcsbe ütköző, hogy kótyavetyére kerül a többmilliós hitel, és ezzel anullálódik az eddigi tetemes befizetésem is, sajnos a szerződést már eleve erőfölényből kötötték, én/te a megtámadási egy évből nagy valószínűséggel kicsúsztunk. Ugyan senki nem tartott az adós fejéhez puskát (majd megteszi most ő maga), hogy vegye fel a lakáshitelt, de a veszélyekre való figyelmeztetés is kimerült abban, hogy „Még nagyon megbánhatod ám, mégis akarod?”

Mivel ezek polgárjogi szerződések, nem lehet a bankokat méltányos magatartásra kényszeríteni. Egyedüli megoldás a szerződések kölcsönös módosítása. (Hogy a kölcsönösségben partnerek legyenek, a színfalak mögött győzködni kell őket).

Ha az adós csak a kamatot törleszti, a bankot kár már nem éri! A tőkét úgyis újra be kéne fektetnie, az új hitelt el kéne bírálnia, újabb kockázatot kell futnia. A haszna a kamatból megvan, (a szivattyú működik, hogy klasszikust idézzek), nyaralhat kényelmesen. A mai számítástechnikával ez nulla forint többletköltséggel megoldható.
Az sem jelent bármely banki érintett kijelentésével ellentétben többletköltséget, ha néha-néha egy-két(ezer) forint többletet csenget a pógár,és azzal és annyival a tőkerész csökken attól a pillanattól.
Ha az eddigi riasztási érték helyett, ami ugye 1 forint*hónap, - bár ezt a dimenziót csak a bank ismerte eddig, - hanem a tartozás és a futamidő szorzatára vetített valamely (nem milliomod százaléknyi!) arány, máris szabadabban lélegezhetnénk.

Bizony, így akár élete végéig is adós maradhat valaki. Ez tény. Az is tény, hogy nincs annyi híd hazánkban, aminek az aljában elférne ez a rengeteg (sokszor kisgyermekes) család.

Sajnos az is tény, hogy vannak, akiknek ez a módszer sem segít. Ott cizelláltabb megoldásra van szükség, valódi áldozathozatalra. Hogy minek mutatunk be áldozatot? Az aranyborjúnak.

Kelt: egy keresztény országban, több ezer évvel az aranyborjú (így csupa kisbetűvel) után.