Xerxész örökösei .

Olybá tűnik I. Dareiosz fiának szellemi örökösei ma is köztünk élnek. Talán emlékszünk még sokan az ókori történelem érdekességei közül arra a bugyutának tűnő sztorira, miszerint fent említett perzsa uralkodó a tengert okolván a hellének elleni háború egy vesztes mozzanatáért büntetésből megkorbácsoltatta azt. (Adót, pénzbüntetést nem tudott ugyanis kiróni rá)

Már februárban hallottuk a média csatornáin a gaz szálló por okozta fenyegetésről. No nem azt hallottuk, hogy ennek egészségre káros határértékét mi alapján határozták meg, hanem azt, hogy évi 35 poros nap után az ország komoly pénzbüntetésre számíthat.

Vajh mi értelmes gondolat vezérelhette a tisztelt EU törvényhozókat, mikor ezt megálmodták?

1. A pénzbünti elnyomja a port vajon?
2. A beszedett sarcot erre a célra fordítják országunk helyett?
3. Arra inspirálja ez a kisembert, hogy ne üljön porkeverő eszközbe, nehogy hőn szeretett hazája fizetni kényszerüljön?

Á, dehogy!

Azt akarják jelezni, ideje szélvédő falakat felállítani az ország körül és benn is, mert szélcsendben kevesebb a felkavart por.
Hallottam olyan megfejtést is, hogy ebből képeznek alapot az országok lebetonozásához vagy leaszfaltozásához, mert akkor is kevesebb lesz a szél által felragadható por.
Esetlen innovációs intézetet finanszíroznak belőle, amely kikutatja hogyan lehetne megkorbácsolni a bitang szelet, hogy tanuljon belőle. Már a neve megvan: Xerxes Institute-nak fogják hívni.

Nem akarok Góg és Demagóg fia lenni, de ez a szitu olyan, mintha szerencsétlen kolontáriakat nem kártalanításban, de legalább kárenyhítésben részesítenék, hanem kirónának rájuk egy megabírságot, mert tönkrement a földjük, házuk, életük.

Az sem vigasztal, hogy London is hasonló poros cipőben jár, s a többiek talán azért nem, mert esetleg kevésbé becsületesen mérnek.

Esetleg kérjük meg a nyuszit, húzzon le a halállistáról. Vagy legalább az önsorsrontó törvényeken kezdjük a deregulációt.

Használjuk ki, hogy Perzsia úgysem része (még) az EU-nak...

Csak a kezemet figyelje !

Jövőre lenne 100 éves Rodolfó (született Gács Rezső), az itthon méltán híres, és talán sokunk számára ég emlékezetes Bűvész. Mester volt, aki tisztelte közönségét.
Ha a trükköket el is feledtette az idő, a szinte refrénszerűen felhangzó mondatok mélyen beivódtak a memóriánkba. Kedvenc mondása volt: „Vigyázat, csalok!” S hogy önmaga leleplezésében segítsen, gyakran kiszólt a publikumnak: „Csak a kezemet figyelje!”

Világos volt az üzenet, az számít, mit csinál, nem az a szöveg, amit közben hallottunk.

Hogy is jön Rodolfó egy tech-blogba?

Analógiaként. Ahogyan miss Marple-nak a valóság kiderítéséhez legtöbbször egy-egy analógia segít, így derülhet fény a valóságra az energetikai és egyéb különadók hatása tekintetében. Ha aggódott volna valaki, hogy csökkennek a beruházások ennek hatására, már jöttek a cégek csúcsvezetői szájából vett idézetek, :..a beruházási tevékenységet a különadó nem fogja vissza.

Huh. Ez megnyugtató.

De van ám más is a spájzban. A gazdasági megtérülés, az EU energiagazdálkodási tervei, a környezetvédelmi szempontok felülírják a korábbi (négy éve kezdődött) elképzeléseket. Leáll tehát a Mátrai Erőmű Zrt. 300 milliárd forintosra tervezett kapacitás bővítése. A beruházók (MVM Zrt., RWE Hungária) az indoklásban nem is rejtették véka alá, csak betagolták a többi, korábban is létező megoldandó kérdés és nehézség közé a jelenlegi pénzpiaci folyamatokat, s a beruházás pénzügyi instabilitását.

Ismervén a mechanizmust, biztos vagyok benne, hogy bármilyen fejlesztési folyamatot minden fázisában folyamatosan elemezni kell. Előfordulhat, hogy a legjobb döntés veszni hagyni az eddig befektetett energiát pénzt. Olcsóbb, mint eszetlenül végigvinni egy programot és a végén szembesülni avval, mekkora marhaságot tettünk. Azonban az öndicséret sem feledtetheti az addig elköltött pénzügyi veszteséget.

Nem tudom milyen súllyal szerepelt a végső döntésben az energetikai cégeket sújtó nemrégiben bejelentett adó.

Én csak a kezeket figyeltem.

(Miss Marple a képzelet szüleménye, a valósághoz való hasonlítás a véletlen műve)

Pusztába kiáltott szó .

Gyermekkoromban kicsit félve, kicsit kíváncsian kerültem ki azokat az embereket, akik láthatóan magukban beszéltek, motyogtak vagy éppen kiabáltak bele a (vak)világba. Nem volt normális dolog, persze a felnőttek eltűrték, hiszen beteg, rosszabb esetben részeg volt az illető.

Manapság semmi meghökkenést nem kelt, ha valaki a levegő magyaráz, a semmire hadonászik. Előbb-utóbb észrevesszük a fülhallgatót fülében és így már az is magyarázatra lel, miért kiabál sok esetben. Nem hallja saját hangját. Mi bezzeg halljuk, bár abszolút nem érdekel mondandója. Tinédzserek kommentálják beszólásokkal (ha nem a saját fülhallgatójuk által kínált valótlan világba merültek), másokat csak szimplán zavar.

A szemünket be tudjuk csukni ha valamit nem akarunk látni, a fülünket csak demonstratív mozdulatokkal. Akkor persze mi lennénk a modortalanok, bunkók.

Közben emberünk elégedetten dicséri meg magát, milyen hatékony: közlekedik, újságot olvas, reggelizik, távügyintéz egyszerre.
Hiszi ő! Agyunk igazából nem képes egyszerre ennyi dologra figyelni. Valamelyikben biztos hibát vét. Esetleg nem emlékszünk helyesen a megbeszéltekre, elnézünk egy lámpát, leesszük a ruhánkat, nő a rossz stressz. Dupla munka, fele haszon.

És még bolondnak is néznek…

Meztelen háromkirályok .

Hirtelen rátört a szapora a három nagy hitelminősítőre miután Obama elnök aláírásával életbe lép a törvény Amerikában, miszerint a hitelminősítők nem fecseghet világba mindenféle sületlenséget, vagy ha teszik, vállalják is annak minden ódiumát.

No lett is mindjárt hírzárlat Moody’s, Fitch és S&P háza táján! (Ami persze nem akadályozta meg őket abban, hogy – netán jó pénzé’ – ne minősítsék le Magyarországot, mert arra nem vonatkozik az ominózus törvény).

No ennyit a szakmai felelősségről. Módosítandó tehát a mondás is: Ha ló nincs, jó lesz szamár is, mert a szamár nem lesz jó, sőt rossz lesz.

Ezek az immár lemeztelenült szamarak eddig sem nagyon húzták előrébb a világ szekerét, ideje szalámit csinálni belőlük.

Gyermekkoromban valamelyik felmenőm mesélte, hogy a világháború előtt élénk reklám viadal folyt a bőrtalpú és gumitalpú cipő között. Független szakértők ecsetelték az egyik előnyét, a másik hátrányát, majd másnap megjelentek a cáfolatok és ellenszakvélemények.

A végén kiderült, amit a kedves olvasó már gondolom sejt, vagy tud is: mindkét cipőfajta azonos érdekszférába tartozott, a szakértőket hol a jobb zsebből, hol a balból finanszírozták.

Akinek esetleg nem esett még le a párhuzam, javaslom vegyen fel hitelt, az gyakorta megvilágosító hatású.

Minőségbiztosítás .

Hétköznapi eset, bár ez konkrétan hétvégi esetként indult. UPC drága, vasárnap déltájban úgy döntött kiszolgáltatottá, nem pedig kiszolgálttá teszi körzetünkben ügyfeleit. Úgy 20 óra türelmes várakozás után a jámbor ügyfél, kinek üzleti ügyei is interneten intéződnének, veszi a bátorságot felhívni mobilon (minek számát a kedves szolgáltató is tudja, de hát drága az sms, tudjuk, és nem tájékoztatásra való) Őfőtársaságát, aholis végighallgathatja a lelőhetetlen akciókat, megtudhatja, hogy „Minőségbiztosítási okokból” a beszélgetést, amiből végül nem lesz semmi, rögzítik. Az fel sem merül, hogy az állampolgár tiltakozhat e ez ellen.

Automatikus ügyfél azonosítás után közli a T. Kuncsafttal azt, ami miatt az zargatni bátorkodta a Magas Társaságot, hogy azon a szolgáltatási területen műszaki hibája van, kis türelmet, gyógyítják.

Hiába no, nagy dolgot tudtunk meg, miszerint nem itthon/irodában a beltéren leledzik a baj forrása, hanem a zord kinti hálózatban. Máris ugrásszerűen emelkedett a minősége a szolgáltatásnak!

Az automata azonban nem lankad. Javasolja, hogy a hibakereső menüt – mert nekik olyan is van ám! - nézzem meg az interneten (!) – amit momentán nem tud szolgáltatni. Ha netán kígyónak méltóztatok lenni, a K menüpont alatt bele is haraphatok saját farkamba. Így a kör alakot felvéve egy végtelen minőségi spirálba kerülünk a fejlődés határa a csillagos ég, sőt tovább!

„Kitartók kuncsaftok leszerelése” menüpont. Egyes megátalkodottak szeretnek élő személyekkel beszélni, megpróbálják tehát a 0-s gombbal Kapcsoljuk Ügyintézőnket kisasszonnyal, fiatalemberrel próbálnak kommunikálni. Kis éji/napi zene után finom átfogalmazásban tudtunkra adatik, hogy úgy látszik túl sok időnk van mert az ügyintézőre aztán várhatunk! De csak hallasd nyugodtan a zenét, a mobilosokkal (hisz másképp elérhetetlenek vagyunk) risztelünk a bevételen.

Kérem tehát a UPC-t ne fokozza a minőséget elviselhetetlenre, a saját hármas követelményének: - Utolérhetetlen, Példátlan, Csodálatos – így is bőven megfelel.

Ja, kíváncsian várom a számlát, mibe is fáj majd ez a csúcsminőség.

Vissza a jövőbe .

Többször csodálkoztam rá, milyen örömmel kap fel a média egy-egy hírt, és adja tovább bármiféle kritika nélkül. Most a bankadó alkotmányellenessége a sztártéma. Felreppent, miszerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet.

Noha a Bankszövetségnél véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak, akarnak mondani a tervezetről, megkérdezett adószakértők szerint (szakértő ugyebár az, aki a témában már a legtöbb hibát elkövette) máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok szerintük egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, míg maga a törvény csak idén lép életbe. Márpedig visszamenőleg jogszerűen nem lehet adókötelezettséget megállapítani.

Eme szakértők szerint a legtöbb adó szintén alkotmányellenes (érdekes, az USA-ban 200 éve még nem volt adó), hiszen társasági adót is utólag fizetünk, szja-t is, kommunális adót is egy előző állapot alapján, sőt még a helyi adót is. Ami egy fiktív jövedelemre van alapozva, az a társaságok adóelőlege, amit viszont soha egy adószakértő sem támad, pedig az meg nem keresett pénz adózása. Jobb esetben megkeresed, rosszabb esetben futhatsz a pénzed után.

Az visszamenőleges hatálytalanságot eleink azért találták ki, hogy elkerüljék a problémát miszerint; ha a nagymamám fiú lett volna a nagypapám lett volna é? Magyarul: feltételezzük, hogy más információ birtokában másképp cselekszünk, másképp döntünk. Vajh a bankok orvul nem növelik a mérlegfőösszegüket, ha tudják mily cudar elvonások jönnek? Inkább átadják a konkurenseiknek a terepet, lebontják a márványpalotákat, mert a mérlegfőösszegben szereplő pénz dolgoztatása nem termel ki ekkora profitot? Ezt – ingyen – senki nem hiszi.

Ha a fenti gyengus érv lepattan az Alkotmánybíróságról, akkor a törvény mélyebb gyengeségei viszont vígan lubickolhatnak.

Mindent bele? .

Nem irigylem a BKV-s dolgozókat. Az összes sajtóorgánum a BKV házatáján fellelt, vagy úgy gondolt, hogy ahhoz köthető visszaéléseken és visszaélés gyanús ügyeken csámcsog, közben hébe-hóba hallani csak, hogy az ott dolgozók nagy, meghatározó része nem deviáns munkavállaló, nem sarokházat akar, (de már idén!) New York-ban, csak normális munkával szeretné eltartani családját, relatív biztonságban tudni jövőjét. Ezeknek az embereknek lelki teher a folyamatos békávézás, ami óhatatlanul megbélyegzi őket is.

Éppen ezért - noha tudjuk, hogy a shownak menni kell! - bánjunk csínján az újabb ócsárló hírekkel. Pontosan fogalmazva, a csúsztatásokat elkerülve adjanak róla számot, ha már.

Kínában gyártott, ám némethonban átcimkézett mozgólépcső elemeket építettek be az uniós támogatással felújított metróba, szól a hír. Ugyanazon híradásban már az ítélet is kész, az ügy besoroltatik a többi panama közé anélkül, hogy megtudnánk, vajon mit ír elő az uniós támogatás arra az esetre, ha sztrájk van a tendernyertes európai beszállítónál, vagy ha a megrendelő uram bocsá' át lett verve.

Szokás, hogy nagyobb értékű berendezéseket a gyártás helyszínén vesznek át, mint itt a mozgólépcső elemeket. Noha szerintem egy lépcső nem egy nagy műszaki csúcsteljesítmény, de legyen. A helyszíni átvétel gyakorlatának praktikus indokai vannak, (pl kifogásult árut ne kelljen fölöslegesen utaztatni stb.) de az átvevő az esetek nagy részében nem találkozik a félkész termékkel.

Tudom, hogy egy rövid hírben nincs idő körbejárni, szerzők tekintetében általában nincs szakértelem boncolgatni egy témát. De ha valaki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Mert a végén azt hiszik, szidják az anyjukat.