Bank- vagy Adósmentés kell?

Szép lassan a döntéshozóknak is leesik, hogy az adósokat kell túlélő helyzetbe hozni, amivel automatikusan túlélő üzemmódba kapcsolhatnak a bankok is. Egy műszaki ember rutinosan keresi a lényegi okot, nem a tünetet kezdi kapkodva kezelni.
A nagy egymásra mutogatásban és hangzavarban a bankok a hangsúlyt a fogyasztók hebehurgya viselkedésére irányítják, fennen hangoztatva, hogy lám ők rongyos szájszélig ismételték az árfolyam kockázatát, "íme bizonyság Isten előtt" még kockázatfeltáró nyilatkozattal is hűtötték a mohó (értsd: reklámokkal kellően begerjesztett) adós sietős pénzfelvételi kedvét.
Mi megmondtuk... és már fel is mentették magukat.
Azt szerényen elhallgatták, és most sem hivalkodnak vele, hogy arról a kockázatról elfelejtették ügyfeleiket tájékoztatni, amit az ő pénzügyi viselkedésük tesz többlet kockázatként a rendszerbe. Ők a hosszú távú hiteleket másik oldalról rövid lejáratúakkal ellensúlyozták, és mihelyst nehezeben, vagyis drágábban tudják az ő oldalukon továbbgörgetni a hitelt, a drágulást egy nemes gesztussal átengedik nekünk. Ha a devizát teljes egészében ők is ugyanolyan hosszú időre vették volna fel, esetleg fedezték volna az árfolyamkockázatot (persze ez kicsit drágította volna a hitelt, gyorsan vessük el), most nem kéne friss pénzért fűhöz-fához rohangálniuk. Olybá tűnik, nekik nem kellett kockázatfeltáró nyilatkozatot aláírniuk, hiszen nincs is kockázatuk, azt átpasszolták az adósoknak. Ügyes...
Mi ennek a ténynek illetve a nyilvánosságra kerülésének a haszna? Innentől bármely szorongatott adós követelheti a kár megosztását, hiszen nem kapott a másik fél viselkedéséről - ami pedig alapvetően befolyásolta a kondíciókat - megfelelő tájékoztatást. Ez esetben a kárt együtt okozták, a következményeket is viseljék együtt. Persze bíró legyen a talpán, aki itt arányt tud mondani. Itt az ideje, hogy a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) fülénél fogva napvilágra rángassa, feltárja ezeket a stikliket - segítsen kikényszeríteni az együttműködő viselkedést. Bármilyen furcsa, hosszú távon ők is jól járnának. Nem kell szöszölni a fedezeti ingatlanok értékesítésével, hosszabb ideig tejel az adós, kevesebb hajléktalannal dúsul az utca, és még sorolhatnánk.
Első lépésként -talán ez a legnehezebb - be kéne ismerni a moneylista életmódot. (Saját szó: beteges pénzsóvárgást jelent) Második lépésként be kell rendezkedni a napi túlélésre. Nem egymás fojtogatására, az együttes túlélésre! Harmadik lépésként a pénzügyi szemléletet alá kell rendelni az élet szolgálatának.
Eldöntendő: A bankok vannak értünk, vagy mi vagyunk a bankokért? Remélem érthető?