2009. február 19., csütörtök

OFF Shore Stukát a Balatonra!

Jó esetben csak a Balaton keleti medencéjéből, rossz esetben - a dolognak híre terjedvén - az egész Balatonról sikerül elűzni a turistákat a volt szentkirályszabadjai légi bázis tervezett üzembehelyezésével. Mit nekünk Balaton törvény, elektromos hálózatot nem építhetünk föld felett a Balaton mellett, viszont napi 30, majd később 50 "kecsesen suhanó" repülőgéppel gyorsan és nagy mértékben emelhetjük a terület vonzizéjét. E sorok írójának boldogult ifjú korában volt szerencséje egy alkalommal megtapasztalni milyen élmény egy ilyen leszállás közelről. Történt pedig, hogy kisfeszültségű hálózat felmérését végeztem Szigethalmon. Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egyes udvarokon felállított furcsa vasszerkezeteknek, bár jobban tettem volna, ha nagyobb figyelmet fordítok rájuk. Főleg a halásztelki oldalon gyűltek az udvarokon rácsos tartók. Nem csigázom a kedves olvasót, a rácsok irányfények refelektorait tartották, amik a tököli katonai reptérre való landolást voltak hívatottak elősegíteni. Erre már csak azután jöttem rá, miután lélekszakadva kezdtem rohanni egy általam lezuhanni gondolt szállítógép elől. A gép óriási robajjal húzott el kissé távolabb tőlem, s én megkönnyebbülten, de szerencsére hiába vártam a filmekről ismert robbanást.
A gép - mint utóbb rájöttem - simán földet ért a tököli szovjet repülőgép bázison.
No, hasonló élményben lesz, lehet részük a gondtalanul pancsoló gyermekeknek, felnőtteknek a Siófok - Almádi vonalon. Egy, a megengedett 170 méteres magasságban elhúzó Airbus 320-as vagy Boeing 737-es, nem biztos, hogy az oviból ismert "hajrá repülő!" effektust fogja kiváltani.
Ha ijedt a gyerek, haragos a szülő. Nem a gyerekre, a repülőre. Lelőni nem tudja, ezért kocsiba ül, és oda megy nyaralni, ahol nyugodt a csemetéje. És láss csodát, a röpcsi hangja még külföldre is elhallatszik majd.
Ez van. Illetve ez lesz. Turista pedig nem lesz. Nem baj, lehet majd interpellálni a parlamentben, sopánkodni, hogy nincs vendég, lehet a szállodaiparnak nyomni a támogatást. Így adjuk el egy tál lencséért az eddigi állítólagos kétmilliárdos fejlesztésért az elsőszülöttségünket. (Kis képzavarral: az aranytoját majd tojni tudó csibénket)
Nem hiszem, hogy egy offshore tulajdonban lévő, "adóoptimalizált" cég ezt a kárt bármikor, bárhogyan helyre tudná hozni. Ha akarná sem. De gondolom, nem azért offshore, mert nagyon akarja...
TUDÁKOS

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése