2009. augusztus 7., péntek

A reptérigazgatót lelövik, ugye?

Kínában aztán nem viccelnek. Semmi mellébeszélés üvegzsebről, fólia-pénztárcáról, erkölcsről és közmorálról. Helyette totális, abszolút zéró tolerancia.
Vesztegetést bizonyítottak a reptér igazgatójára, aki a felelősségre vonás elől nem ült fel az első bécsi gépre, hogy hosszas kiadatási procedúra után visszakísérjék Pekingbe, majd 6 év pereskedés, előzetes és házi örzés-védés után 6 és fél juan büntetéssel békés családi körben élvezze az édes életet.
Igaz, Kína is emelte már a tétet. Pár évvel, évtizeddel ezelőtt pár tucat sertés szabotázzsal történő elpusztítása is hasonló következményekkel járt, de az indoklás más erkölcsi alapokon nyugodott. A globalizáció jegyében ma fontosabb ott is a pénz, mint az országépítő dolgozók elleni aknamunka. Mivel takarékos nemzet, nem akarják 150 évig (ahogy egyes álszent ítéletek titulálják az életfogytot) a börtönkosztot sem fizetni.
Nem tisztem megítélni egyes kultúrák emberi élethez való hozzáállását, de nem is tudom magam távoltartani. Mint ahogy politikai meggyőződés miatt sem szabadna embert büntetni, pénz miatt sem szabadna életet kiontani. A vagyonelkobzás, a jóvátétel megkísérlése, a következő megkísértéstől való távoltartás számomra szimpatikusabb.
Persze lehet, hogy megint a mérnöki szemlélet az oka, de számomra úgy tűnik, az a pénz nem veszett el. Bekerült a gazdaságba, értéket „teremtett”, forgott tovább. Még akkor is, ha rosszabb sorsúak számára ez a forgás elérhetetlen magasságban történt és luxuscikkek élvezetében öltött testet. Nevezhetjük a „pénzmegmaradás törvényének” is. (Most nem nyitok vitát a pénznyomdák és a bankkölcsönök nulla hátterű természetéről vitát).
Félreértés ne essék, nem bagatellizálni akarom a tettet. De: annak ellenére, hogy az elkövetési érték nőhet az egekig, a retorziónak nem kötelező egyenes arányban lenni ezzel.
Egy konklúzió marad: a repülőgép veszélyes üzem. Odafent is, idelent is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése