2010. május 6., csütörtök

Hagy füstöljön! .

Szeretnék egy kicsit a magyar autó-tuningolásról írni. Az utakon közlekedve egyre gyakrabban találkozhatunk sportosabb kinézetű autókkal. Aki egy kicsit ismeri a típusokat, az jól tudja, három féle tuning létezik.

Az egyik az optikai, a második a technikai, a harmadig pedig a kettő egyvelege. A magyar emberek pénztárcája általában csak a kisebb díszítőelemek „felaggatását” teszi lehetővé az autóra, amivel nincs is semmi gond. Természetesen itt is lehetne Ízlések és pofonok szerint szelektálni, de ezt döntse el mindenki maga. Egy kicsivel több pénzből már optikai szetteket lehet a boltokban vásárolni, amelyek már magukra vonják a tekinteteket. Ennek a kategóriának jelentős hányada megfigyeléseink szerint 100 lóerő alatti motorral rendelkező autót tud magáénak.
Ők azok, akik szívesen versenyeznek utcán, autópályán, de egy emelkedőhöz érve már meghunyászkodnak.
Pontosan ezen hibának kiküszöbölésére jön a második kategória, a technikai tuning. Itt azért már húzósabb összegekről beszélhetünk, ám mégis találkozhatunk velük naponta többször is. Manapság a dízel hajtás éli reneszánszát, hiszen a technika az utóbbi években nagyon sokat fejlődött ezen a téren. Gondoljunk csak a Le Mans-i 24 órás viadalokra, ahol a dízel autók sorra nyerik a versenyeket. Onnan ismerhetőek fel ezek az autók a közúton, hogy előzésekbe bocsátkozva padlóig nyomott gázpedál állásnál épp csak akkora füstfelhőt eregetnek ki a kipufogón, hogy a háttérbe szorult autós semmit se lásson.

Sajnos ez nem az ő hibájuk, ez a tervezés hibája. Itthon rengeteg tuningbolt létezik, és számtalan variációban ontják a maguk vagy más által megírt chipeket (Rudolf Diesel forogna a sírjában). Megjegyzem, legtöbbjük többet árt, mint használ. Sok embert ismerek, akik aktív résztvevői a magyar, esetleg külföldi versenysportnak és ennek révén kitanulta a programozás minden csínját-bínját. Ők azok, akik Nyugat-Európai szinten a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve írják a szoftvereket. A dízelmotornak van ugyanis egy füstölési határa, amely fölött rohamosan megnő a kibocsátott koromrészecskék száma, mivel szó szerint ömlik a hengerbe az üzemanyag. Sokan így tesznek, a megnövelt turbónyomás mellé jó sok üzemanyagot engednek. Pedig ennek nincs nagy létjogosultsága. Hiszen külföldi kollégáik ugyanazt a teljesítményt a füsthatár alatt is képesek kihozni a motorból. De ehhez érteni kellene. Léteznek Angliában, Németországban olyan tanfolyamok, ahol ezt meg lehet tanulni. Tény, hogy nem olcsók, de aki ezek közül elvégez akár csak egyet is, nagy megbecsülésre tehet szert hazánkban. Az ilyen ugyanis ritka, mint a fehér holló.

Visszakanyarodva a harmadik típushoz, ehhez kell a legtöbb pénz. Egyre több és szebb autó gördül ki a különféle műhelyek ajtaján, és ez esetben már beszélhetünk valódi építésről-szépítésről. Komoly mérnöki munka áll a hátuk mögött, gyakran saját fejlesztések is gazdagítják technikájukat. Néhányuk külföldi versenyeken is komoly helyezéseket ért el, rájuk nagyon büszkék lehetünk. Lassan, de biztosan azért nálunk is fejlődnek a szakágak, egyre több rajongót vonzanak a versenyek. Ez persze teljességgel érthető, hisz itthon nincs akkora hagyománya az autóversenynek, mint nyugatra. De bíztatni szeretnék minden építőt, versenyzőt, rajongót, egyszer elérünk arra a szintre is.
A füst is felemelkedik…
Sch. L.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése