Paradicsomi örömök?

Gazdasági válság ide vagy oda, éhező 800 milliók kiálló bordája, mind feledhető a Bunoliban augusztus végén szokásosan megrendezett Tomatina fesztiválon. Nagyszüleink még azt tanították, hogy aki ételt pocsékol, az egyéb gazemberségre is képes. Méricskélhetjük itt collstokkal, mérőléccel, bármivel a szénlábnyomunkat, ha utána ékesen demonstráljuk, mennyire nem gondoljuk komolyan.
Karsai urat is megszólták anno, hogy nem szégyell búzát égetni, pedig ő „csak” pelyvát, ocsút égetett, de akkor is…
Ha ilyen hagyományokat tartunk követendőnek, ne is csodálkozzunk az ocsmány graffitiken, a vandál rongálásokon, hiszen miért pont azoknak a járműveknek, épületeknek lenne értéke? Természetesen „rokonszakma” a roncsolásos technikai sportok tömege is. Ott műszaki cikkeket tesztelnek próba-szerencse (semmiképpen sem elméleti) alapon, meddig bírja.
Úgy tűnik, a világ azon felén túl nagy a jólét. Paradicsomi állapotok uralkodnak, mégse cserélnék velük. Leginkább fejet nem.

Akiért a sziréna szól…

Az esküvők java részét szombatra teszik a párok, hiszen vasárnap kipihenheti magát a násznép, esetleg megkerül az elragadott mennyasszony. Most szombaton, augusztus 8-a kora délutánján az Árpád híd legbelső sávján átszáguldó esküvői konvoj tagjai úgy vélhették, hogy a ritkán előforduló menyasszony-rablás szirénázó rendőrjárművek igénybevételével akadályozzák meg. Mivel a KRESZ szerint "a megkülönböztető jelzéseket adó berendezés akkor használható, ha az adott feladat
— sürgős ellátása vagy
— személy- élet és vagyonbiztonság veszélye vagy
— védett személyek és kíséretük biztonsága érdekében SZÜKSÉGES és a forgalmi viszonyok azt indokolttá teszik", csak a védés marad a vijjogó használatát indokolni.
Kicsit gyötör ugyan a kétség, hogy az elöl haladó rendőrautó, valamint a menetet záró szintén szirénázó és villogó kék-vörös jelzéssel suhanó rendőrségi kisbusz benne a kedélyes (és egyenruhás) ’Szolgálunk és Védünk’ gárdistákkal nem hivatalos utat tett, hanem egy megkésett legénybúcsú-félének lehettünk tanúi, de hát mit tegyenek, ha ez volt nekik kéznél? Nem kétlem azt sem, hogy eleget tettek a fiúk a 33/2000. BM rendeletnek is: ’A megkülönböztető jelzést adó készülék használatának kezdetét és végét haladéktalanul kötelesek bejelenteni saját ügyeletükre, ennek hiányában a kiindulás szerinti rendőrkapitányság ügyeletére’ (részletes szabályozást lásd 33/2000. BM rendelet 7. §).
Most felejtsük el azokat a rettentő populista gondolatokat is, hogy ezt az energiát talán bűnüldözésre és közbiztonság fokozására is lehetne használni, hiszen tegyük fel szabadidejükben áldoztak eme vigasságnak. De akkor miért szolgálati kocsiban? A mi adóforintjainkból?
Undorító ez a moralizálás, ott egye meg a fene azt a pár ezer forintnyi benzint.
DE! Ezek után nem biztos, hogy töröm magam szabad utat hagynia megkülönböztetett jelzést használó rendőrautónak. Hátha csak késésben van a havi sörözős buliról, vagy bekapcsolva hagyta az elektromos szúnyogirtót, esetleg sürgősen sétálni viszi a papagáját. A bizalomnak oda. S nem csak a szirénahasználat ügyében.

A reptérigazgatót lelövik, ugye?

Kínában aztán nem viccelnek. Semmi mellébeszélés üvegzsebről, fólia-pénztárcáról, erkölcsről és közmorálról. Helyette totális, abszolút zéró tolerancia.
Vesztegetést bizonyítottak a reptér igazgatójára, aki a felelősségre vonás elől nem ült fel az első bécsi gépre, hogy hosszas kiadatási procedúra után visszakísérjék Pekingbe, majd 6 év pereskedés, előzetes és házi örzés-védés után 6 és fél juan büntetéssel békés családi körben élvezze az édes életet.
Igaz, Kína is emelte már a tétet. Pár évvel, évtizeddel ezelőtt pár tucat sertés szabotázzsal történő elpusztítása is hasonló következményekkel járt, de az indoklás más erkölcsi alapokon nyugodott. A globalizáció jegyében ma fontosabb ott is a pénz, mint az országépítő dolgozók elleni aknamunka. Mivel takarékos nemzet, nem akarják 150 évig (ahogy egyes álszent ítéletek titulálják az életfogytot) a börtönkosztot sem fizetni.
Nem tisztem megítélni egyes kultúrák emberi élethez való hozzáállását, de nem is tudom magam távoltartani. Mint ahogy politikai meggyőződés miatt sem szabadna embert büntetni, pénz miatt sem szabadna életet kiontani. A vagyonelkobzás, a jóvátétel megkísérlése, a következő megkísértéstől való távoltartás számomra szimpatikusabb.
Persze lehet, hogy megint a mérnöki szemlélet az oka, de számomra úgy tűnik, az a pénz nem veszett el. Bekerült a gazdaságba, értéket „teremtett”, forgott tovább. Még akkor is, ha rosszabb sorsúak számára ez a forgás elérhetetlen magasságban történt és luxuscikkek élvezetében öltött testet. Nevezhetjük a „pénzmegmaradás törvényének” is. (Most nem nyitok vitát a pénznyomdák és a bankkölcsönök nulla hátterű természetéről vitát).
Félreértés ne essék, nem bagatellizálni akarom a tettet. De: annak ellenére, hogy az elkövetési érték nőhet az egekig, a retorziónak nem kötelező egyenes arányban lenni ezzel.
Egy konklúzió marad: a repülőgép veszélyes üzem. Odafent is, idelent is.

A mindent elfedő fedlap .

A gyermek meghalt, a ’bűnösöket’ a cég vezetése megtalálta, azonnali hatállyal kirúgta. A bőrpapírok rendben vannak, nyilatkozta a fürdő vezetősége. Kezek leporolva, minden elrendezve. Az a ….szerelő, az a …..karbantartó! Ők voltak az okai a nem kidobolt, de megtörtént csaknem mindennapos baleseteknek, meg ők bíztak meg gyorstalpalós tanfolyamon végzettet elsősegély üzemeltetéssel is. (Csúnya dolog, de rossznyelvek ezt beszélik)
Bőven a rendszerváltás előtti történet: Akkoriban a mozikban a nagyfilm előtt híradót vetítettek. Egy alkalommal láttam, - ma már merész ellenzékinek nevezhető – alkotótól egy riportot. A filmecske egy közintézmény felújítása során bekövetkezett hibákat mutatta be. Az első jelenetben kiderült, hogy a statikai vizsgálatot végző intézet tévedése kb. 60 millió forintos kárt okozott, mivel a salakbeton épületet nem lehetett renoválni. A riporter kérdésére, hogy fizetett ezért a szakértő kártérítést, annyi volt a válasz: tévedés történt..
A másik jelenetben ugyanezen építkezés targoncását faggatták, aki nekitolatott a kerítésnek. Az okozott kár 30 ezer forintra lett taksálva. A szaki büntetése az akkori törvényes maximum, fél évnyi fizetése volt…
Hát nem sok változott 20-30 év alatt.
Anno még tanítgattak vállalatvezetési ismereteket nekem. Akkoriban azt mondták, hogy a legfelső vezető felelős mindenért. Az értetlenséget látva – miszerint nem lehet mindenütt – kifejtették, hogy a delegálási rendszer, és a delegáltak arányos ellenőrzése a módszer arra, hogy a vezető mintegy megsokszorozva önmagát, mindenért felelős lehessen. Arra azonban még ez a módszer is alkalmatlan, hogy a vezetők által elrendelt belső vizsgálat objektivitását és így mindenre kiterjedőségét biztosítsák. Ez csak arra alkalmas, hogy a targoncásokat kirúgjuk.

Jegyezz áramjegyet! .

Békekölcsön, Nemzeti (Színház) téglajegy… Volt néhány soha vissza nem kapott „önként adott” áldozata a dolgozóknak, amit legalább az akkori gyűjtők igyekeztek nemes szándékba csomagolni. Volt bennük annyi tisztesség, hogy előbb célt adtak, aztán gyűjtötték be a manit.
Most is megvan a ’nemes cél’, a krízisalap feltöltése, de most nagyjaink biztosra mentek. Előbb a szabályozáson keresztül az áramszolgáltatókkal beszedették a pénzt, majd jöttek Ács Feriék és einstandoltak; köll az alapba! Akarsz e adni, nem akarsz, nem kapsz mást. Ügyes.
Legalább jegyeztettek vón áramjegyet, akkor tudjuk, hogy támogatást adunk. De így vesz, ragad! (Látszik, azér a víz az úr…)
Hallom a válság felülír sok mindent. Furcsa módon mindig abba az irányba, hogy sokan károsodjanak magatartástól függetlenül.
Az 1991-ben létrehozott HÉRA Alapítványt az MVM adományaiból (szintén áramhaszon) működtették. (2004-ben még létezett) Nagycsaládosok kaptak belőle, egészségügyi szponzorációt végzett, biztos mást is. De nem a másét csoportosította át. Kopik az eszköztár, durvul a stílus.
Kreativitás, legyint rá ismerősöm. Én pár betűt cserélnék: kretenitás. De lehet, hogy barátomnak van igaza. Valószínűleg sose derül ki.
Egy dolog vígasztal: az áramszámla nem lesz bonyolultabb. Biztos, hogy nem fog rajta ez a tétel szerepelni.

Lehidaltak .

Mindenkit érhet baleset. Ezt megértem. Még egy hídépítőt is. Bármikor félbetörhet egy hídelem, magával ránthatja szomszédját, megsértheti másik oldaltársát. Oszt a forgalmi dugó kialakul egy fertályóra alatt még hajnali ötkor is. Igaz, hogy valószínűleg kevesen álltak reggel ötkor startra készen Gödöllőnél, hogy az aznap még szűz autópályán tovasuhanjanak, de hát megint jőnek, még szerencse, hogy nem koppannak.
Ez a fránya telefonpenetráció persze az oka, hogy nem lehetett riasztani rendőröket abból az irgalmas célból, hogy a felhajtóknál akadályozzák meg újabb és újabb áldozatok dugóba ragadását. Az építők valószínűleg nem ismerik a számot, sőt számot adni sem tudtak a hiba okáról.
Mi volt a gikszer oka? Gondolom, ’az a fránya akác!’ ahogy Hofi mondta. De ha nem is tudni a hiba okát első blikkre, az azért elvárható lett volna legalább a nyilatkozó vezérigazgatótól, hogy elnézést kérjen. Ez egy híradásban el nem hangzott. Anyaghibától kedve a napszél hatásáig volt itt minden, de egy ’bocsi’ kimaradt. Megvárják, hogy a feldühödött autósok bepereljék őket?
Visszatérve az elterelésre. Ebben az országban oly kifinomult művelői vagyunk az elterelésnek, nem is rendőrök kellettek volna a fel- és lehajtókhoz, hanem politikusok. Zökkenőmentes elterelést lehetett volna végrehajtani. Aztán a beragadtak egyesével megfordulnak és elhagyják a tetthelyet. Igaz el kell mondani nehányszor ugyanazt a szöveget, hát Istenem.
Majd’ elfelejtettem! Ezek után még rá mer valaki menni arra a felüljáróra?

Vakulj Paraszt! .

Kiadatott az OEP új jelszava, bár ez még csak munkaközi elnevezés. A lényeg, hogy +/- 6 dioptria még nem a világ, öregem, ezt oldd meg magad. Ha nagyobb/kisebb az érték (-7 kisebb mint -6), akkor beszélhetünk némi támogatásról. Jaj, ne gyere már megint avval, hogy évtizedekig fizetted tb-t, hiszen úgy sincs nyoma több százezer esetben, még ha igaz is. Tartsd közelebb/távolabb a könyvet, légy kreatív! Hogy ez a közlekedésben nem segít? Legalább a sejhajodon maradsz otthon, kevesebb közlekedési dugót okozol, csökken a balesetveszély. Fellendül a nagyképernyős tévék forgalma is, azt legalább látod. Micsoda gazdaságélénkítő hatás! Fejleszd többi érzékszerved, hisz családod nem fog megdicsérni, ha elsózod a tejberizst, vagy megcukrozod a húslevest.
Különbest is! A mínuszosoknak csak pár évtizedet kell várni, akkor úgyis „javul” a szemük. A pluszosoknak még nincs ötletünk, de már tendereztetjük a kérdést, vezetőink férje/felesége kiváló tanácsadó cégeket vezet.
Gyermekkoromban többször tört el a szemüvegem az átlagnál, mivel akkoriban ugyi még csak üvegből voltak a lencsék, és a sporttagozat tesi órái gyakorta amortizálták eme video berendezést. Mivel egy, csak egy legény volt talpon a vidéken (OFOTÉRT-nak hívták), s 3-4 hétre vállalta a javítást, lehetőségem volt kipróbálni, milyen lett volna életem párszáz évvel ezelőtt. Pár hét után, (minden alkalommal) isten uccse, mintha enyhén javult volna a szemem, amit aztán az új szemcsi rögvest visszarontott! Lehet, hogy hasonló tapasztalat vezeti az OEP döntéshozókat?
No de ha mégsem telik szemüvegre, ne bánkódj, ezt a világot sokszor nem is érdemes látni.
Azért én gyanítom, hogy vagyunk néhányan, akik mazohista módon mégis szeretnék nézni. (Saját pénzünkért azt nézünk, amit akarunk, jő a válasz)
Bizom benne, hogy dohogásom nem talál süket fülekre, bár nagyon nem reménykedem. Ugyanis a hallókészülékeket sem fogja támogatni az OEP… (s ez nem csattanó a végén).