Pusztába kiáltott szó .

Gyermekkoromban kicsit félve, kicsit kíváncsian kerültem ki azokat az embereket, akik láthatóan magukban beszéltek, motyogtak vagy éppen kiabáltak bele a (vak)világba. Nem volt normális dolog, persze a felnőttek eltűrték, hiszen beteg, rosszabb esetben részeg volt az illető.

Manapság semmi meghökkenést nem kelt, ha valaki a levegő magyaráz, a semmire hadonászik. Előbb-utóbb észrevesszük a fülhallgatót fülében és így már az is magyarázatra lel, miért kiabál sok esetben. Nem hallja saját hangját. Mi bezzeg halljuk, bár abszolút nem érdekel mondandója. Tinédzserek kommentálják beszólásokkal (ha nem a saját fülhallgatójuk által kínált valótlan világba merültek), másokat csak szimplán zavar.

A szemünket be tudjuk csukni ha valamit nem akarunk látni, a fülünket csak demonstratív mozdulatokkal. Akkor persze mi lennénk a modortalanok, bunkók.

Közben emberünk elégedetten dicséri meg magát, milyen hatékony: közlekedik, újságot olvas, reggelizik, távügyintéz egyszerre.
Hiszi ő! Agyunk igazából nem képes egyszerre ennyi dologra figyelni. Valamelyikben biztos hibát vét. Esetleg nem emlékszünk helyesen a megbeszéltekre, elnézünk egy lámpát, leesszük a ruhánkat, nő a rossz stressz. Dupla munka, fele haszon.

És még bolondnak is néznek…

Meztelen háromkirályok .

Hirtelen rátört a szapora a három nagy hitelminősítőre miután Obama elnök aláírásával életbe lép a törvény Amerikában, miszerint a hitelminősítők nem fecseghet világba mindenféle sületlenséget, vagy ha teszik, vállalják is annak minden ódiumát.

No lett is mindjárt hírzárlat Moody’s, Fitch és S&P háza táján! (Ami persze nem akadályozta meg őket abban, hogy – netán jó pénzé’ – ne minősítsék le Magyarországot, mert arra nem vonatkozik az ominózus törvény).

No ennyit a szakmai felelősségről. Módosítandó tehát a mondás is: Ha ló nincs, jó lesz szamár is, mert a szamár nem lesz jó, sőt rossz lesz.

Ezek az immár lemeztelenült szamarak eddig sem nagyon húzták előrébb a világ szekerét, ideje szalámit csinálni belőlük.

Gyermekkoromban valamelyik felmenőm mesélte, hogy a világháború előtt élénk reklám viadal folyt a bőrtalpú és gumitalpú cipő között. Független szakértők ecsetelték az egyik előnyét, a másik hátrányát, majd másnap megjelentek a cáfolatok és ellenszakvélemények.

A végén kiderült, amit a kedves olvasó már gondolom sejt, vagy tud is: mindkét cipőfajta azonos érdekszférába tartozott, a szakértőket hol a jobb zsebből, hol a balból finanszírozták.

Akinek esetleg nem esett még le a párhuzam, javaslom vegyen fel hitelt, az gyakorta megvilágosító hatású.

Minőségbiztosítás .

Hétköznapi eset, bár ez konkrétan hétvégi esetként indult. UPC drága, vasárnap déltájban úgy döntött kiszolgáltatottá, nem pedig kiszolgálttá teszi körzetünkben ügyfeleit. Úgy 20 óra türelmes várakozás után a jámbor ügyfél, kinek üzleti ügyei is interneten intéződnének, veszi a bátorságot felhívni mobilon (minek számát a kedves szolgáltató is tudja, de hát drága az sms, tudjuk, és nem tájékoztatásra való) Őfőtársaságát, aholis végighallgathatja a lelőhetetlen akciókat, megtudhatja, hogy „Minőségbiztosítási okokból” a beszélgetést, amiből végül nem lesz semmi, rögzítik. Az fel sem merül, hogy az állampolgár tiltakozhat e ez ellen.

Automatikus ügyfél azonosítás után közli a T. Kuncsafttal azt, ami miatt az zargatni bátorkodta a Magas Társaságot, hogy azon a szolgáltatási területen műszaki hibája van, kis türelmet, gyógyítják.

Hiába no, nagy dolgot tudtunk meg, miszerint nem itthon/irodában a beltéren leledzik a baj forrása, hanem a zord kinti hálózatban. Máris ugrásszerűen emelkedett a minősége a szolgáltatásnak!

Az automata azonban nem lankad. Javasolja, hogy a hibakereső menüt – mert nekik olyan is van ám! - nézzem meg az interneten (!) – amit momentán nem tud szolgáltatni. Ha netán kígyónak méltóztatok lenni, a K menüpont alatt bele is haraphatok saját farkamba. Így a kör alakot felvéve egy végtelen minőségi spirálba kerülünk a fejlődés határa a csillagos ég, sőt tovább!

„Kitartók kuncsaftok leszerelése” menüpont. Egyes megátalkodottak szeretnek élő személyekkel beszélni, megpróbálják tehát a 0-s gombbal Kapcsoljuk Ügyintézőnket kisasszonnyal, fiatalemberrel próbálnak kommunikálni. Kis éji/napi zene után finom átfogalmazásban tudtunkra adatik, hogy úgy látszik túl sok időnk van mert az ügyintézőre aztán várhatunk! De csak hallasd nyugodtan a zenét, a mobilosokkal (hisz másképp elérhetetlenek vagyunk) risztelünk a bevételen.

Kérem tehát a UPC-t ne fokozza a minőséget elviselhetetlenre, a saját hármas követelményének: - Utolérhetetlen, Példátlan, Csodálatos – így is bőven megfelel.

Ja, kíváncsian várom a számlát, mibe is fáj majd ez a csúcsminőség.

Vissza a jövőbe .

Többször csodálkoztam rá, milyen örömmel kap fel a média egy-egy hírt, és adja tovább bármiféle kritika nélkül. Most a bankadó alkotmányellenessége a sztártéma. Felreppent, miszerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet.

Noha a Bankszövetségnél véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak, akarnak mondani a tervezetről, megkérdezett adószakértők szerint (szakértő ugyebár az, aki a témában már a legtöbb hibát elkövette) máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok szerintük egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, míg maga a törvény csak idén lép életbe. Márpedig visszamenőleg jogszerűen nem lehet adókötelezettséget megállapítani.

Eme szakértők szerint a legtöbb adó szintén alkotmányellenes (érdekes, az USA-ban 200 éve még nem volt adó), hiszen társasági adót is utólag fizetünk, szja-t is, kommunális adót is egy előző állapot alapján, sőt még a helyi adót is. Ami egy fiktív jövedelemre van alapozva, az a társaságok adóelőlege, amit viszont soha egy adószakértő sem támad, pedig az meg nem keresett pénz adózása. Jobb esetben megkeresed, rosszabb esetben futhatsz a pénzed után.

Az visszamenőleges hatálytalanságot eleink azért találták ki, hogy elkerüljék a problémát miszerint; ha a nagymamám fiú lett volna a nagypapám lett volna é? Magyarul: feltételezzük, hogy más információ birtokában másképp cselekszünk, másképp döntünk. Vajh a bankok orvul nem növelik a mérlegfőösszegüket, ha tudják mily cudar elvonások jönnek? Inkább átadják a konkurenseiknek a terepet, lebontják a márványpalotákat, mert a mérlegfőösszegben szereplő pénz dolgoztatása nem termel ki ekkora profitot? Ezt – ingyen – senki nem hiszi.

Ha a fenti gyengus érv lepattan az Alkotmánybíróságról, akkor a törvény mélyebb gyengeségei viszont vígan lubickolhatnak.

Mindent bele? .

Nem irigylem a BKV-s dolgozókat. Az összes sajtóorgánum a BKV házatáján fellelt, vagy úgy gondolt, hogy ahhoz köthető visszaéléseken és visszaélés gyanús ügyeken csámcsog, közben hébe-hóba hallani csak, hogy az ott dolgozók nagy, meghatározó része nem deviáns munkavállaló, nem sarokházat akar, (de már idén!) New York-ban, csak normális munkával szeretné eltartani családját, relatív biztonságban tudni jövőjét. Ezeknek az embereknek lelki teher a folyamatos békávézás, ami óhatatlanul megbélyegzi őket is.

Éppen ezért - noha tudjuk, hogy a shownak menni kell! - bánjunk csínján az újabb ócsárló hírekkel. Pontosan fogalmazva, a csúsztatásokat elkerülve adjanak róla számot, ha már.

Kínában gyártott, ám némethonban átcimkézett mozgólépcső elemeket építettek be az uniós támogatással felújított metróba, szól a hír. Ugyanazon híradásban már az ítélet is kész, az ügy besoroltatik a többi panama közé anélkül, hogy megtudnánk, vajon mit ír elő az uniós támogatás arra az esetre, ha sztrájk van a tendernyertes európai beszállítónál, vagy ha a megrendelő uram bocsá' át lett verve.

Szokás, hogy nagyobb értékű berendezéseket a gyártás helyszínén vesznek át, mint itt a mozgólépcső elemeket. Noha szerintem egy lépcső nem egy nagy műszaki csúcsteljesítmény, de legyen. A helyszíni átvétel gyakorlatának praktikus indokai vannak, (pl kifogásult árut ne kelljen fölöslegesen utaztatni stb.) de az átvevő az esetek nagy részében nem találkozik a félkész termékkel.

Tudom, hogy egy rövid hírben nincs idő körbejárni, szerzők tekintetében általában nincs szakértelem boncolgatni egy témát. De ha valaki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Mert a végén azt hiszik, szidják az anyjukat.

Erőművi on-shore lovagi torna .

Esélye sincs az MVM harmadnyi seregének, hogy visszatartsa a Dunamenti Erőmű Zrt. többségi tulajdonosát (Electrabel SA) nyolcmilliárdnyi nyereség forint adómentes haza-síbolásától. Az eredeti nyereség nem egész 7 százalékát itthon hagyták, amiből nekünk, az MVM-nek marad 1,7 %, de osztalékot nem fizetnek. Mint tavaly sem.

Teszik ezt az után, hogy a hosszú távú vásárlási megállapodások (thm) – amik a kirablásunkat betonozták be – az EU-ban tilosak, tehát beszüntetendőek. Hogy szegény nyomorgó Electrabel csődbe ne menjen, a Budapesti Erőmű Zrt-vel és a Pannon Erőmű Zrt-vel együtt 179 milliárd forint kompenzációt (beh szép szó – nekik!) kaptak.
Hát ez persze nem elég, a nyolcmilliárdot az erőmű az anyacéggel kötött swap-ügylet keretében az orrunk elől, lehet válogatni: kitalicskázta, Nokiás dobozozta, vagy amit akartok.

Gondolom a swap ügylet teljesen ellentétes tagja is a fiókban, vagy a winchesteren hevert, ha netán az árfolyamok ellenkező irányba mozdulnának. Csak azt a szerződést kellett elővenni, ami alapján az anyacég nyer, lévén utólagos elszámolás van.
A furcsa csak az, hogy az MVM-nek ehhez nincs hozzászólása.

Lehet, hogy a pécsi vizes módszert kellene alkalmazni?

No nem lepedőt ráhúzni, hanem elhúzni. A nótájukat. Vagy elhúzatni. A belüket.

Hagy füstöljön! .

Szeretnék egy kicsit a magyar autó-tuningolásról írni. Az utakon közlekedve egyre gyakrabban találkozhatunk sportosabb kinézetű autókkal. Aki egy kicsit ismeri a típusokat, az jól tudja, három féle tuning létezik.

Az egyik az optikai, a második a technikai, a harmadig pedig a kettő egyvelege. A magyar emberek pénztárcája általában csak a kisebb díszítőelemek „felaggatását” teszi lehetővé az autóra, amivel nincs is semmi gond. Természetesen itt is lehetne Ízlések és pofonok szerint szelektálni, de ezt döntse el mindenki maga. Egy kicsivel több pénzből már optikai szetteket lehet a boltokban vásárolni, amelyek már magukra vonják a tekinteteket. Ennek a kategóriának jelentős hányada megfigyeléseink szerint 100 lóerő alatti motorral rendelkező autót tud magáénak.
Ők azok, akik szívesen versenyeznek utcán, autópályán, de egy emelkedőhöz érve már meghunyászkodnak.
Pontosan ezen hibának kiküszöbölésére jön a második kategória, a technikai tuning. Itt azért már húzósabb összegekről beszélhetünk, ám mégis találkozhatunk velük naponta többször is. Manapság a dízel hajtás éli reneszánszát, hiszen a technika az utóbbi években nagyon sokat fejlődött ezen a téren. Gondoljunk csak a Le Mans-i 24 órás viadalokra, ahol a dízel autók sorra nyerik a versenyeket. Onnan ismerhetőek fel ezek az autók a közúton, hogy előzésekbe bocsátkozva padlóig nyomott gázpedál állásnál épp csak akkora füstfelhőt eregetnek ki a kipufogón, hogy a háttérbe szorult autós semmit se lásson.

Sajnos ez nem az ő hibájuk, ez a tervezés hibája. Itthon rengeteg tuningbolt létezik, és számtalan variációban ontják a maguk vagy más által megírt chipeket (Rudolf Diesel forogna a sírjában). Megjegyzem, legtöbbjük többet árt, mint használ. Sok embert ismerek, akik aktív résztvevői a magyar, esetleg külföldi versenysportnak és ennek révén kitanulta a programozás minden csínját-bínját. Ők azok, akik Nyugat-Európai szinten a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve írják a szoftvereket. A dízelmotornak van ugyanis egy füstölési határa, amely fölött rohamosan megnő a kibocsátott koromrészecskék száma, mivel szó szerint ömlik a hengerbe az üzemanyag. Sokan így tesznek, a megnövelt turbónyomás mellé jó sok üzemanyagot engednek. Pedig ennek nincs nagy létjogosultsága. Hiszen külföldi kollégáik ugyanazt a teljesítményt a füsthatár alatt is képesek kihozni a motorból. De ehhez érteni kellene. Léteznek Angliában, Németországban olyan tanfolyamok, ahol ezt meg lehet tanulni. Tény, hogy nem olcsók, de aki ezek közül elvégez akár csak egyet is, nagy megbecsülésre tehet szert hazánkban. Az ilyen ugyanis ritka, mint a fehér holló.

Visszakanyarodva a harmadik típushoz, ehhez kell a legtöbb pénz. Egyre több és szebb autó gördül ki a különféle műhelyek ajtaján, és ez esetben már beszélhetünk valódi építésről-szépítésről. Komoly mérnöki munka áll a hátuk mögött, gyakran saját fejlesztések is gazdagítják technikájukat. Néhányuk külföldi versenyeken is komoly helyezéseket ért el, rájuk nagyon büszkék lehetünk. Lassan, de biztosan azért nálunk is fejlődnek a szakágak, egyre több rajongót vonzanak a versenyek. Ez persze teljességgel érthető, hisz itthon nincs akkora hagyománya az autóversenynek, mint nyugatra. De bíztatni szeretnék minden építőt, versenyzőt, rajongót, egyszer elérünk arra a szintre is.
A füst is felemelkedik…
Sch. L.