2009. július 10., péntek

Haláldélelőtt…

Nem akarom Ernest Hemingway babérjait krumlifőzelékbe főzni, csak az ő írása, a Haláldélután jutott eszembe a ma reggel felöklelt és a kórházban elhunyt fiatalember balesetéről.
A pamplonai eseményt bikafuttatásnak nevezzük itthon (helyileg encierro). Mivel javarészt fiatalemberek futják a versenyt, (bár egyre több mára a hölgy is) nem tiszta, hogy eme ifjak a futtatott bikák, vagy az őket üldöző marhák.
Na ebbe bele is zavarodhatok, hiszen kétséges, hogy a marhák elöl futnak, vagy hátul. A küzdősportoktól kezdve a gépesített száguldásig, a kakasviadaltól bandzsadzsampingig (nem kell feltétlen neki magyar név), a vérre – szigorúan más vérére – vágyó körömrágós izgalom persze sok pénzt vonz. Hamlet kommentárja szerint „Őrültség, de van benne rendszer”. Hát van, és ezért félelmetes. A tömeges népirtásban is az a legszörnyűbb, ahogy az indulatot félretéve technicizáltan irt. Nincs harag, nincs dük, se személyes és konkrét bosszú, csak egy rendszer – most épp a turisztika pénzszerző rendszerének – kiszolgálása. A bikákat futtatjuk. Fogyóanyag. Fussatok ti is marhák!
The show must run on!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése