2009. július 7., kedd

Validity

Kiterelés, beterelés, orosz nyelv. Rosszmájúak szerint ez kellett anno 20-25 éve a juhász szakvizsgához. Mostani, két éven belül bevezetni kívánt elképzelés szerint, a ’papírhoz’ kötött állások megszerzése elől elhárulhat egy adminisztratív akadály. Mindegy honnan tudsz valami ügyeset, okosat, bemégy vizsgázni, megkapod papírod, oszt jónapot! Ma ugyan még kevés sokszor az isiseknek is a vizsgaidőpont, szorul is sokaknak emiatt a féléve, de két év nagy idő, addig több vizsgaidőpont is beszuszakolható.
Nem csak a tanári diploma megszerzése lehet könnyebb mondjuk öt év képesítés nélküli tanítással, de szakmunkás végzettségek is szerezhetők, ha jókor voltunk jó helyen. (S persze a vizsga is sikerült.)
Jó ez, rossz? Ilyen esetben mindig Tevje, a tejesember jut eszembe a Hegedűs a háztetőn c. musicalből, aki dialektikusan tudta értelmezni az elékerülő problémákat.
Egyrészről jó, hogy felemelkedési lehetőséget ad hátrányos helyzetű fiataloknak, akik pl. a szalamiszi csata nem időpontját nem bírták megjegyezni (csak konkrét példa mondok), ezért ítéltettek bukásra, netán különféle disz-eket bírnak magukénak (diszlexia, diszcalculia), ezért sorolják az ostobák közé és nehezül életük.
Másrészről nem érzem biztosnak azt a tudást, amiről oklevelet egy vizsga alapján állítunk ki. Hol van itt (s most főleg a felsőfokú végzettséget igazoló papír megszerzésére gondolok) a hivatásra alkalmasságról való meggyőződés?
Jó ez az oktatóknak? Elékerül egy ismeretlen autószerelő-jelölt és ítélje meg? (Remélem sebész oklevelet nem szerezhet idegenlégiós jártassággal senki.)
Persze eszembe jutott egy helyeslő érv is: írok még néhány blog-bejegyzést és megyek a bölcsészkarra újságíró papírért...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése