Valahol…Európában? .

Nem, nem írtam rosszul, bár a hasonlóság nem a véletlen műve. Időszerű lenne a filmet többször játszani itthon, ötlött eszembe, mikor tudomásomra jutott, hogy több közéleti személy nyílt levelet írt a sukorói beruházás kapcsán. Legfőképp a tehetetlenség érzése fogott meg, ahogy egy ország belső ellenőrzését köpik szembe pont azok, akiknek sűrű hamu-fejrehintés közepette kéne helyrehozni a helyrehozhatót, miközben folyamatos bocsánatért esedezés hangzik ajkaikról. A filmben elhangzik egy ötlet: „..Gyerekeek, könyörgőőm, akasszuk fel!”. Az óhaj azonban akkor és ott rossz célszemély felé irányul, de híven tükrözi a csak magára számítható, védtelen gyerekek elkeseredett küzdelmét.
A második világháború közben játszódó MAFIRT filmben szereplő árván, otthontalanul kóborló gyerekek úgy tartják el magukat, ahogy tudják. Ők szerencséjükre, találnak egy védelmet nyújtó várat (állítólag vagyonadó nélkülit), melynek lakója, Simon Péter egykori karmester. A gyermekek rendbehozzák a várat, és megkedvelik a „trógert”, akinek eleinte hurkot akartak a nyakába kötni. Nem fogom magyarázni az analógiákat, de a mi várunknak is van egy védőbástyája, Állami Számvevőszéknek hívják.
Sajnos ma is igaz, amit Dobó István üzent Egerből Gárdonyi regényében: „a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”. Bár lehet, hogy már ezt is átírták, hátha szegény mai gyerekek nem értik. Nyugodjanak meg, értik. És mi, mai gyerekek is értjük az ÁSZ figyelmen kívül hagyását. Amit nem értünk az az, hogy miért tartjuk akkor fenn? Milyen nagy költségcsökkentő lépés lenne megszűntetni, persze szigorúan végkielégítés nélkül. A tanácsért járó sokmilliós honort azért kérem az ovimnak eljuttatni szíveskedjenek.

Az a fránya ákác, az!!

Bocsássanak meg, ha nem pontosan idézek klasszikust, de Hofi találó kommentje jut eszembe a kórházi főkapcsoló meghibásodása kapcsán. Ifjabbak kedvéért elmondom, hogy ebben a paródiájában Hofi egy futballcsapat magyarázkodásának parodizálásán keresztül – miszerint a kapufa gömbölyű volta miatt a labda nem befelé, hanem kifelé pattant, és ezért nem lett gól, elúszott a győzelem és ezzel minden további földi jó – gúnyolta azokat, akik sosem magukban keresik a hibát, mindig valaki más az oka szenvedéseiknek.
No, a kórházi főkapcsoló meghibásodása is a médiában azzal a megnyugtató kísérő szöveggel kommentáltatott, hogy vizsgálat indul kívül-belül, alul-felül, kinek a galád szabotázsa tör a betegek életére. Mert bűnös az mindig van! A mai szótárból kikopott a véletlen, a balszerencse, a balsors, az anyaghiba fogalma.
Nyilván a hatos csavart is át lehet ereszteni röntgenvizsgálaton, ki lehet próbálni nyújtógépen, de talán nem kéne minden egyes darabot megmustrálni, mert akkor nem 3,60 lesz az ára, legalábbis nem forintban, hanem esetleg angol fontban. Ki tudjuk fizetni?
Ja, és minden csavarhoz természetesen rendelendő egy kísérő nyilvántartás, miszerint 6 év múlva is tudni fogjuk, ki végezte a mérést, és aznap mikor kelt a Hold. Mondjuk egy DVD lemezre sok csavar adata ráfér, persze előtte a DVD-t is szigorúan minőség ellenőriztetni köll. A tartalék nyilvántartásra alapuljon közhivatal, melynek vezetőjét a pártok delegálják, az adatfeltöltést közbeszerzési eljárás keretében kell meghirdetni, majd a kiosztott vezetői prémiumok visszaperlésével szórakoztathatjuk a felelős kereső publikumot.
Az, hogy szerelők hada lepte el a kapcsoló helységet, és 12 óra múlva minden ment, talán még zavaró tényező is egy felajzó hírben. Aki látott már ilyen berendezést, az megemeli a kalapját a gyors munka előtt. Nem minden mögött gazságot keresni, mert esetleg eljő egy új „sötét” középkor. A fejekben.

Paradicsomi örömök?

Gazdasági válság ide vagy oda, éhező 800 milliók kiálló bordája, mind feledhető a Bunoliban augusztus végén szokásosan megrendezett Tomatina fesztiválon. Nagyszüleink még azt tanították, hogy aki ételt pocsékol, az egyéb gazemberségre is képes. Méricskélhetjük itt collstokkal, mérőléccel, bármivel a szénlábnyomunkat, ha utána ékesen demonstráljuk, mennyire nem gondoljuk komolyan.
Karsai urat is megszólták anno, hogy nem szégyell búzát égetni, pedig ő „csak” pelyvát, ocsút égetett, de akkor is…
Ha ilyen hagyományokat tartunk követendőnek, ne is csodálkozzunk az ocsmány graffitiken, a vandál rongálásokon, hiszen miért pont azoknak a járműveknek, épületeknek lenne értéke? Természetesen „rokonszakma” a roncsolásos technikai sportok tömege is. Ott műszaki cikkeket tesztelnek próba-szerencse (semmiképpen sem elméleti) alapon, meddig bírja.
Úgy tűnik, a világ azon felén túl nagy a jólét. Paradicsomi állapotok uralkodnak, mégse cserélnék velük. Leginkább fejet nem.

Akiért a sziréna szól…

Az esküvők java részét szombatra teszik a párok, hiszen vasárnap kipihenheti magát a násznép, esetleg megkerül az elragadott mennyasszony. Most szombaton, augusztus 8-a kora délutánján az Árpád híd legbelső sávján átszáguldó esküvői konvoj tagjai úgy vélhették, hogy a ritkán előforduló menyasszony-rablás szirénázó rendőrjárművek igénybevételével akadályozzák meg. Mivel a KRESZ szerint "a megkülönböztető jelzéseket adó berendezés akkor használható, ha az adott feladat
— sürgős ellátása vagy
— személy- élet és vagyonbiztonság veszélye vagy
— védett személyek és kíséretük biztonsága érdekében SZÜKSÉGES és a forgalmi viszonyok azt indokolttá teszik", csak a védés marad a vijjogó használatát indokolni.
Kicsit gyötör ugyan a kétség, hogy az elöl haladó rendőrautó, valamint a menetet záró szintén szirénázó és villogó kék-vörös jelzéssel suhanó rendőrségi kisbusz benne a kedélyes (és egyenruhás) ’Szolgálunk és Védünk’ gárdistákkal nem hivatalos utat tett, hanem egy megkésett legénybúcsú-félének lehettünk tanúi, de hát mit tegyenek, ha ez volt nekik kéznél? Nem kétlem azt sem, hogy eleget tettek a fiúk a 33/2000. BM rendeletnek is: ’A megkülönböztető jelzést adó készülék használatának kezdetét és végét haladéktalanul kötelesek bejelenteni saját ügyeletükre, ennek hiányában a kiindulás szerinti rendőrkapitányság ügyeletére’ (részletes szabályozást lásd 33/2000. BM rendelet 7. §).
Most felejtsük el azokat a rettentő populista gondolatokat is, hogy ezt az energiát talán bűnüldözésre és közbiztonság fokozására is lehetne használni, hiszen tegyük fel szabadidejükben áldoztak eme vigasságnak. De akkor miért szolgálati kocsiban? A mi adóforintjainkból?
Undorító ez a moralizálás, ott egye meg a fene azt a pár ezer forintnyi benzint.
DE! Ezek után nem biztos, hogy töröm magam szabad utat hagynia megkülönböztetett jelzést használó rendőrautónak. Hátha csak késésben van a havi sörözős buliról, vagy bekapcsolva hagyta az elektromos szúnyogirtót, esetleg sürgősen sétálni viszi a papagáját. A bizalomnak oda. S nem csak a szirénahasználat ügyében.

A reptérigazgatót lelövik, ugye?

Kínában aztán nem viccelnek. Semmi mellébeszélés üvegzsebről, fólia-pénztárcáról, erkölcsről és közmorálról. Helyette totális, abszolút zéró tolerancia.
Vesztegetést bizonyítottak a reptér igazgatójára, aki a felelősségre vonás elől nem ült fel az első bécsi gépre, hogy hosszas kiadatási procedúra után visszakísérjék Pekingbe, majd 6 év pereskedés, előzetes és házi örzés-védés után 6 és fél juan büntetéssel békés családi körben élvezze az édes életet.
Igaz, Kína is emelte már a tétet. Pár évvel, évtizeddel ezelőtt pár tucat sertés szabotázzsal történő elpusztítása is hasonló következményekkel járt, de az indoklás más erkölcsi alapokon nyugodott. A globalizáció jegyében ma fontosabb ott is a pénz, mint az országépítő dolgozók elleni aknamunka. Mivel takarékos nemzet, nem akarják 150 évig (ahogy egyes álszent ítéletek titulálják az életfogytot) a börtönkosztot sem fizetni.
Nem tisztem megítélni egyes kultúrák emberi élethez való hozzáállását, de nem is tudom magam távoltartani. Mint ahogy politikai meggyőződés miatt sem szabadna embert büntetni, pénz miatt sem szabadna életet kiontani. A vagyonelkobzás, a jóvátétel megkísérlése, a következő megkísértéstől való távoltartás számomra szimpatikusabb.
Persze lehet, hogy megint a mérnöki szemlélet az oka, de számomra úgy tűnik, az a pénz nem veszett el. Bekerült a gazdaságba, értéket „teremtett”, forgott tovább. Még akkor is, ha rosszabb sorsúak számára ez a forgás elérhetetlen magasságban történt és luxuscikkek élvezetében öltött testet. Nevezhetjük a „pénzmegmaradás törvényének” is. (Most nem nyitok vitát a pénznyomdák és a bankkölcsönök nulla hátterű természetéről vitát).
Félreértés ne essék, nem bagatellizálni akarom a tettet. De: annak ellenére, hogy az elkövetési érték nőhet az egekig, a retorziónak nem kötelező egyenes arányban lenni ezzel.
Egy konklúzió marad: a repülőgép veszélyes üzem. Odafent is, idelent is.

A mindent elfedő fedlap .

A gyermek meghalt, a ’bűnösöket’ a cég vezetése megtalálta, azonnali hatállyal kirúgta. A bőrpapírok rendben vannak, nyilatkozta a fürdő vezetősége. Kezek leporolva, minden elrendezve. Az a ….szerelő, az a …..karbantartó! Ők voltak az okai a nem kidobolt, de megtörtént csaknem mindennapos baleseteknek, meg ők bíztak meg gyorstalpalós tanfolyamon végzettet elsősegély üzemeltetéssel is. (Csúnya dolog, de rossznyelvek ezt beszélik)
Bőven a rendszerváltás előtti történet: Akkoriban a mozikban a nagyfilm előtt híradót vetítettek. Egy alkalommal láttam, - ma már merész ellenzékinek nevezhető – alkotótól egy riportot. A filmecske egy közintézmény felújítása során bekövetkezett hibákat mutatta be. Az első jelenetben kiderült, hogy a statikai vizsgálatot végző intézet tévedése kb. 60 millió forintos kárt okozott, mivel a salakbeton épületet nem lehetett renoválni. A riporter kérdésére, hogy fizetett ezért a szakértő kártérítést, annyi volt a válasz: tévedés történt..
A másik jelenetben ugyanezen építkezés targoncását faggatták, aki nekitolatott a kerítésnek. Az okozott kár 30 ezer forintra lett taksálva. A szaki büntetése az akkori törvényes maximum, fél évnyi fizetése volt…
Hát nem sok változott 20-30 év alatt.
Anno még tanítgattak vállalatvezetési ismereteket nekem. Akkoriban azt mondták, hogy a legfelső vezető felelős mindenért. Az értetlenséget látva – miszerint nem lehet mindenütt – kifejtették, hogy a delegálási rendszer, és a delegáltak arányos ellenőrzése a módszer arra, hogy a vezető mintegy megsokszorozva önmagát, mindenért felelős lehessen. Arra azonban még ez a módszer is alkalmatlan, hogy a vezetők által elrendelt belső vizsgálat objektivitását és így mindenre kiterjedőségét biztosítsák. Ez csak arra alkalmas, hogy a targoncásokat kirúgjuk.

Jegyezz áramjegyet! .

Békekölcsön, Nemzeti (Színház) téglajegy… Volt néhány soha vissza nem kapott „önként adott” áldozata a dolgozóknak, amit legalább az akkori gyűjtők igyekeztek nemes szándékba csomagolni. Volt bennük annyi tisztesség, hogy előbb célt adtak, aztán gyűjtötték be a manit.
Most is megvan a ’nemes cél’, a krízisalap feltöltése, de most nagyjaink biztosra mentek. Előbb a szabályozáson keresztül az áramszolgáltatókkal beszedették a pénzt, majd jöttek Ács Feriék és einstandoltak; köll az alapba! Akarsz e adni, nem akarsz, nem kapsz mást. Ügyes.
Legalább jegyeztettek vón áramjegyet, akkor tudjuk, hogy támogatást adunk. De így vesz, ragad! (Látszik, azér a víz az úr…)
Hallom a válság felülír sok mindent. Furcsa módon mindig abba az irányba, hogy sokan károsodjanak magatartástól függetlenül.
Az 1991-ben létrehozott HÉRA Alapítványt az MVM adományaiból (szintén áramhaszon) működtették. (2004-ben még létezett) Nagycsaládosok kaptak belőle, egészségügyi szponzorációt végzett, biztos mást is. De nem a másét csoportosította át. Kopik az eszköztár, durvul a stílus.
Kreativitás, legyint rá ismerősöm. Én pár betűt cserélnék: kretenitás. De lehet, hogy barátomnak van igaza. Valószínűleg sose derül ki.
Egy dolog vígasztal: az áramszámla nem lesz bonyolultabb. Biztos, hogy nem fog rajta ez a tétel szerepelni.