2010. április 29., csütörtök

Csak tudatosan! .

Úgy tűnik, gondolkodásunk a rendszerváltás óta egyre inkább jó irányba fejlődik. A közlekedési morál ugyan kissé romlott, de ez a minőségi útjainknak és azok folyamatos toldozás-foldozásos munkálatai miatti lezárásoknak, vagyis a dugóknak köszönhetők. A munkába járás máig legfontosabb eszköze az autó pedig egyre nagyobb szerephez jut a válság ellenére is.

Az autópálya matrica eladásokból is jól látszik, hogy az emelkedő üzemanyag árak ellenére is szívesen használjuk járműveinket. A családok kezdenek tudatosan gondolkodni autóvásárlás terén. Megfigyelhető ugyanis, hogy a família a tagok száma szerint vesz járművet, és egyre jobban odafigyelnek a fenntarthatóság és a fogyasztás problémájára is. A még gyermekáldásnak nem örvendett fiatalok ráébredtek, hogy nem csak a száz kilométeren húsz literes fogyasztású benzinfaló szörnyetegekkel lehet eljutni A-ból B-be, hanem van ennek egy lényegesen pénztárcabarátabb módja is.

A statisztikák alapján egyre többet veszünk kisautót. Főleg a városi emberek a munkába való bejáráshoz használják őket. Tudatában vannak, hogy itthon és sok más országban is még mindig csak 130km/h az autópályán megengedett maximális sebesség, és az átlépésekor kiszabott bírságok nem a mi pénztárcánkhoz vannak méretezve. És akkor még nem említettem a vagyonadót és a teljesítményadót, ami az erősebb járműveknél akár csillagászati összegekre is rúghat. Aki persze az utcán akar száguldozni, annak ilyen kocsit kell vennie. Ám a fiatalok is kezdenek rájönni, hogy kisebb összeg ellenében autóikat az egyre többször hirdetett versenyeken is kipróbálhatják. Márpedig aki egyszer ráérzett az ízére, az később már csak ott fog gyorsan hajtani.

A másik dolog az egy autóban egy ember probléma megoldása lenne. Sokan felismerték, hogy az útjukba eső kollégákkal közösködve az üzemanyagon jóval olcsóbb a bejárás, és a jármű is jobban ki van használva. Kis családnak kis autót érdemes venni, mindig a kihasználtsági szempontokat kell figyelembe venni. Persze lehet, hogy például építkezéshez szükséges egy kombi vagy egy kisbusz, de itt most a már egzisztenciával rendelkező famíliákra gondolok. Szerencsére vagy sem, az autópiac most nagyon mélyponton van.

A kisebb kategóriájú használt és új autók ára is csökkent. Akinek tehát volt egy kis pénze félretéve ínségesebb időkre, az most kedvére csemegézhet a bőséges kínálatban. De az is, aki kényelemre vágyik – tegyük fel, sokat ingázik külföldre-, hiszen a luxusadó miatt a nagyköbcentis járművek ára iszonyatosat zuhant.

A nemsokára forgalomba kerülő elektromos autóknak is várhatóan nagy sikerük lesz, hiszen ezek még –fejlettségükhöz mérten- inkább csak a városi közlekedésre alkalmasak. A nagyobb cégek is megmutathatják a világnak és a versenytársaknak, mennyire élen járnak a környezetvédelemben, és az időszakos járműpark cserénél már a „zöld” autókat részesíthetik előnyben. Ha pedig egy folyamat egyszer beindul…
Sch.L.

2010. április 24., szombat

A kritizálhatatlan massza .

Megint eldugul a főváros, ezúttal nem a gépkocsiktól, hanem a felvonuló kerékpárosoktól. A szervezők szerint „A tavaszi Critical Mass legfőbb célja, hogy még többen válasszák közlekedési eszközként a kerékpárt.” (idézet a magyar honlapról)
Szerintem a szervezők ezt a meggyőzést túlbonyolították. Minekutána elzárják a forgalmat a gépkocsik elől, magyarán megtiltják az adott területen a használatát, naivan rákérdeznek: Miért nem kerékpározol?

Nem választási lehetőséget kínálnak, kikényszerítenek egy döntést: gyalogolsz, vagy bringázol. (Persze otthon is maradhatsz). Nem baj ha öreg vagy, szédülsz a bringán, netán nem is tudsz. (hát ember az ilyen, minek él egyáltalán?) Az sem baj ha nem praktikus rajta bevásárlószatyrot vinni, az se baj ha nem akarod a sokadikat ellopatni, sokadszor feljelentést tenni, majd értesülni a nyomozás eredménytelen lezárásáról. Az sem baj, ha a hirtelen záportól elázol, netán a munkahelyeden nem tudsz átöltözni. (Ismerek ez alól kivételt)

Mérnök szemmel ez számomra diktátum, nem meggyőzés. A diktátumnak pedig zsigerből mindenki ellenszegül. Ki erőszakosan, ki destruktívan. Egy biztos: a szimpatizánsok száma nem nő, csak csökken ezzel az akcióval. Mondhatnám kampánnyal, de hát kampánycsend van.

Nem akarok érveket sorolni a városi bringázás mellett, sem pedig ellene.
Tudvalevő, hogy egy várospolitikus sem mer ellentmondani egy ilyen szervezet követelésének, mert ráragasztanak valami embertelenségre utaló jelzőt. Inkább vigyorogva engedélyezik, s kényszer-mosolyognak a kameráknak: Látjátok milyen trendi vagyok?

Javaslom azonban minden újkori misszionáriusnak, hogy ne mások akadályozásával, nehézségek támasztásával végezzék hittérítő tevékenységüket. Próbálják meg elfogadnia többiek döntését.

Mert még a végén megeszik őket a kannibálok…

2010. április 15., csütörtök

A Föld sötét órája .

Március utolsó szombatján a sötét oldal hatalma tovább terjedt. 20 óra 30-kor sötétbe borult a világ; a setét minden fizikai tényt megcáfolva az ötletgazdák fejétől kiindulva több száz városra kiterjesztette uralmát.

A felhívásban, mely eme tettre buzdított az szerepel, hogy tegyünk a klímaváltozás ellen. Nem globális felmelegedést emleget, klímaváltozást, ami lehet lehűlés is. Döntsd el Te!

A megoldás erre is, arra is ugyanaz, kapcsold ki az elektromos fogyasztóidat!
Nem kell dicsfényt a katedrálisoknak, nem kell díszfény a hidaknak, az Eiffel toronynak.

Igaz is: ki volt az a szarvasmarha, aki a villany kitalálta, hogy aztán jól befűtsön vele a Földnek?
Minek díszvilágítunk egyáltalán? S ha már az üzlet ilyen szépen beindul – pár év alatt ezernél több megszédített város – miért kapcsoljuk vissza egy óra múlva?

A'propos! Ha egy óra áramszünet segít a Földnek kettő, három, négy stb. még többet segít, vagy nem?

Miért is készítünk szobrokat, miért díszítjük az lábos oldalát, miért hordunk gyűrűt, aranyláncot? Csupa pazarlás idővel, anyaggal, energiával.
Ha a lelkiismeret furdalását akarja elhallgattatni a szervező, akkor előbb gondolkozzon el a követendő irányon, s aztán menjen egyértelműen arra.
Az igaz, elgondolkozni sötétben is lehet…

2010. április 7., szerda

Hát egyenek kalácsot!

Állítólag Marie Antoinette, francia királyné, értesülvén a nép nyomoráról, s hogy sokaknak kenyérre sem futja, a fenti korszakalkotó javaslattal gondolta kezelni a problémát.

Most már biztos vagyok benne, hogy van reinkarnáció, s az ötletdús királyné újjászületett. Újjászületett azok közül valakiben, akik 22 milliárd forint támogatást ítéltek meg a kecskeméti Mercédesz gyárnak. Nincs pénzünk a sárgamatricás – állítólag, de nem bizonyítottan környezetszennyező – öregecske autóinkat katalizálni, helyette kitiltjuk a városból, de luxusautógyárat megtámogatunk! Félő, hogy különben bedől. Populista akarok lenni, (nem vagyok álszerény), de ebből a pénzből 10000, lassan írom, t í z e z e r! munkahely teremtéshez lehetne fejenként k é t m i l l i ó s! támogatást adni.

Gondolom másnak is lenne ötlete, hol és hogyan lehetne közérdekű módon ezt a pénzt hasznosítani.

De az is lehet, hogy a Daimler önként vállalt 185 millió dolláros bánatpénzébe szállunk be ( cirka 60%-a) ily módon, amit holmi kormányzati – hazai is - megvesztegetések miatti önkéntes penitenciaként vállalt a fedhetetlen óriás.

A francia királyné sorsát megénekelte Batsányi János (1763 Tapolca -1845 Linz) is a ’A franciaországi változásokra’ című jövendölésében:

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri,
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párisra vessétek!

Azért bízom benne, hogy az újjászületett sorsa nem úgy végződik, mint a szépasszonyé…

2010. március 22., hétfő

Az a titok, hová tűnt a banktitok .

NN millió forintot kapott XY cége egy budai villa értékesítése után, az adásvételt és az esetleges osztalékbevételt azonban nem tüntette fel vagyonnyilatkozatában a … képviselő - írja a napilap. A budai villának papíron XY családi cége, a Netuddki Kft. volt az egyik tulajdonosa. Pedig a ..TV birtokába került "banki átutalási megbízásból" egyértelműen kiderül, hogy az adásvételt követően XY családi cége tavaly decemberben NN millió forinttal gyarapodott.

Roppant nagy örömmel tölt el, hogy az emberek többsége repülőre mer (már aki megteheti) szállni, átkel a hidakon, beül autójába, be mer szállni a liftbe, vasúti vagonba. Számomra ez azt jelzi, hogy a mérnökökben megbízik a nagy többség. Megbízik abban, hogy rendesen ki van számolva az a fránya teherbírás, hogy működni fognak a motorok csakúgy, mint a fékek.

Hál’ Isten, magától értetődő dolognak tartjuk, hogy rendben lesz minden.
Ez idáig magától értetődőnek tartottuk, hogy nem ad ki a bank információt idegennek, csak feljogosított bűnüldöző szerveknek, akkor is külön felkérésre. Hatósági minősítést szerzett tehát a ..TV, sőt többlet jogot is, hiszen eszerint belenézhet bárki számlaforgalmába.

A nagy leleplezés okozta örömködés közepette elsiklottak azon tény felett, hogy a cég az ingatlan értékesítésével nem gazdagodott, mert a benne lévő érték formát váltott csupán. Egy NN milliós villából NN millió forint lett. (Energia megmaradás törvénye mintájára pénz-megmaradás törvénye). Legközelebb tehát, ha átváltunk pl. forintot euróra, akkor annyi euróval gazdagodunk a ..TV logikája szerint.

Magyarok, feleim! Íme a vagyonosodás, a felemelkedés útja!

Ui: Ha a pénzváltós módszer nem működik, ne pénzt válts, hanem csatornát.

2010. március 17., szerda

A tizedesvessző és az életszínvonal .

Történt pedig, hogy a szeles idő kedvét szegvén az Átírónak, otthon maradt a ’48-as forradalom és szabadságharc ünnepén. Hogy nap ne múljék vonás nélkül, nosza átírta a gázárszámítás képletét. Lőn ezek után a gázszolgáltatók részéről nagy sírás-rívás és fogak csikorgatása, hiszen a betárazott gázból származó profit egy része elillant, stílszerűen elszivárgott.

Szűk két hete a MEH (Magyar Energia Hivatal) frissen kinevezett elnöke óvatlanul elkotyogta milyen licitre számít gázáremelés ügyben többek között előző cégétől. Ez a kis cserfesség majdnem (és még ki tudja) a fejébe került, még az irodai bútort sem lehetett ideje lecserélni. Szó mi szó, az akkor őt ért kritika nem volt alaptalan, és újabb tápot adott a szakmai előéletéből fakadó esetleges elkötelezettségről papolóknak.

De vissza a tizedesvesszőhöz! Eltekintve az elmaradt haszontól igen elegáns módszer találtatott a problémák kezelésére.

Írjuk át a számítási metódusokat! Szükség esetén adjunk hozzá egy állandót, szorozzuk be egy konstanssal, tegyük át a tizedesvesszőt. Folytassuk az iterációt mindaddig, míg a végeredmény el nem éri a kitűzött célt. (Választás előtt ne legyen már gázáremelés) Gondolom csendben interveniál az MNB is, kerül, amibe kerül, hogy erős forint adassék a 2010-es kormánynak. Így aztán könnyen elérhető az áhított életszinvonal.

Javaslom exportáljunk képlet Átírókat Görögországba, akik arrébb tolják a tizedesvesszőt, máris 2% alatti lesz a hiányuk. Nem az alapproblémákat kell kezelni, elegendő az árazó gépeken bűvészkedni.

A baj csak az, hogy nem tudjuk exportálni az Átírókat, mert pont onnan jöttek, senki nem veszi vissza a bukottat. Akkor már maradtunk volna a művészeteknél! (Hogy a démokrásziáról ne is beszéljek).

2010. március 14., vasárnap

Eredeti gondolat .

Aggódnak a bűnüldöző szervek az eredetiségvizsgálat szabályainak enyhítése miatt: az elmúlt évben módosított szabályok szerint az Európai Gazdasági Közösségből és Svájcból behozott autók esetén nem feltétele a forgalomba helyezésnek a kötelező eredetiségvizsgálat. Gondolom azért aggódnak, mert azt hiszik, hogy több lesz a lopott, vagy bizonytalan eredetű kocsi az utakon. S még az is lehet, hogy ezek a könnyebben behozott gkj-k között több lesz az ebül szerzett.

Tény és való, az eredetiség vizsgálat díja egy lopott kocsira vetítve 4-5 millió forint közé esik, látható, hogy jó biznisz. (Mármint az eredetiség vizsgálóknak, meg a „program-fejlesztőinek”).

Az is tény, hogy akár a családon belüli értékesítés, akár jó ismerőstől való vásárlás, akár eddig a cégben használt jármű magánosítása során az a 17-22 ezer forint egyértelműen kidobott pénz a vevőnek, csak az államháztartás feneketlen kútjába öntött pénz.

Az is tény, hogy a Verseny Hivatal nehányéves tanulmánya (ami ugyan zömmel a vizsgálat díjának indokolatlanul magas szintjével foglalkozott), azt is megállapítja, hogy nincs arányban a cécó az eredménnyel. A tanulmány hatását könnyű megállapítani: nulla.

Megint sikerült tehát egy olyan intézkedést hozni, mely az alap-problémát még csak nem is ugatja, cserébe tényleg rontja a meglévő ellentmondásos helyzetet.
Valaki okos egyszer világgá kürtölte, hogyha adnánk egy csimpánznak egy írógépet és kvázi végtelen időt, előbb-utóbb lepötyögné Shakespeare összes művét (is). Hát, most még csak itt tart…