Mese az adósság törléséről

Mindenki ismeri a viccet az erdei állatok halállistájáról. Mosolygunk a dolog abszurditásán, hogy milyen egyszerű, hozzáállás kérdése, hogy valaki elfogadja e a halállistán maradást vagy nemes egyszerűséggel leiratkozik róla, ahogy az természetes.
E tréfa analóg számomra az adóság eltörlés újkori mítoszával. Mielőtt bárki országrontók szekértolójának tartana, én sem tartom jogosnak egy-egy szempont (most jelesül az adós fizess! szempontjának) mindenáron, az összes körülmény figyelembe vétele nélküli érvényesítését. Mint a törlés a halállistáról az adósság is újratárgyalható. (Most nem akarok arról értekezni, hogy milyen fedezete volt-van annak a kölcsönnek, aminek bitjeit -hiszen pénz, arany nem mozog! - jóváírják számunkra, ezt sokkal avatottabban megteszi helyettem Drábik János könyveiben). De érdemes viszont a reményt hozó-adó, s ha nem veszne több ezer éves múlt távolába nosztalgiának is nevezhető eljárásnak a felélesztéséről elmélkedni.
Az alapsztori a következő: Már az ókori, őskori ilyen meg olyan kultúrában ismert volt, hogy 7-10 évente, (ide emberileg belátható távlatot tessék illeszteni) a teljes adósságát, bárhol tartott a törlesztésben a kölcsönt kapó ELTÖRÖLTÉK.
Hát ez nagyon jól hangzik, el is lehet rajta ábrándozni. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot! Legyen a törlési ciklusidő hét év, a kezdőpont Krisztus születése, most van 2009, pont osztható héttel, tehát a DELETE évét tarthatjuk! (Valami dallam szólalt meg belül, ... hallga!..., " ma a múltat végképp eltöröljük, rabszolgahad indulj...) Ezt egyszer el lehet játszani. De ki ad a nyolcadik évben kölcsönt valakinek is? Akkor inkább eladakozom, úgy legalább jól érzem magam tőle, és nem nyomaszt, hogy visszakapom e, vagy sem, mert el sem várom. Ki az, aki fenntartja kölcsönadói oldalról a rendszert?
Könnyebben elhinném, hogy létezett hasonló, ha csak pihenőidőről lenne szó, hasonlóan a pihenő naphoz. (Hagyni kell levegőt venni időnként az áldozatot, ha nem megfojtani, csak fenyíteni akarják.)
Szóval újra kell tárgyalni, de nem árt ha a hátttérben jól látható mögöttünk Spartacus...

OFF Shore Stukát a Balatonra!

Jó esetben csak a Balaton keleti medencéjéből, rossz esetben - a dolognak híre terjedvén - az egész Balatonról sikerül elűzni a turistákat a volt szentkirályszabadjai légi bázis tervezett üzembehelyezésével. Mit nekünk Balaton törvény, elektromos hálózatot nem építhetünk föld felett a Balaton mellett, viszont napi 30, majd később 50 "kecsesen suhanó" repülőgéppel gyorsan és nagy mértékben emelhetjük a terület vonzizéjét. E sorok írójának boldogult ifjú korában volt szerencséje egy alkalommal megtapasztalni milyen élmény egy ilyen leszállás közelről. Történt pedig, hogy kisfeszültségű hálózat felmérését végeztem Szigethalmon. Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egyes udvarokon felállított furcsa vasszerkezeteknek, bár jobban tettem volna, ha nagyobb figyelmet fordítok rájuk. Főleg a halásztelki oldalon gyűltek az udvarokon rácsos tartók. Nem csigázom a kedves olvasót, a rácsok irányfények refelektorait tartották, amik a tököli katonai reptérre való landolást voltak hívatottak elősegíteni. Erre már csak azután jöttem rá, miután lélekszakadva kezdtem rohanni egy általam lezuhanni gondolt szállítógép elől. A gép óriási robajjal húzott el kissé távolabb tőlem, s én megkönnyebbülten, de szerencsére hiába vártam a filmekről ismert robbanást.
A gép - mint utóbb rájöttem - simán földet ért a tököli szovjet repülőgép bázison.
No, hasonló élményben lesz, lehet részük a gondtalanul pancsoló gyermekeknek, felnőtteknek a Siófok - Almádi vonalon. Egy, a megengedett 170 méteres magasságban elhúzó Airbus 320-as vagy Boeing 737-es, nem biztos, hogy az oviból ismert "hajrá repülő!" effektust fogja kiváltani.
Ha ijedt a gyerek, haragos a szülő. Nem a gyerekre, a repülőre. Lelőni nem tudja, ezért kocsiba ül, és oda megy nyaralni, ahol nyugodt a csemetéje. És láss csodát, a röpcsi hangja még külföldre is elhallatszik majd.
Ez van. Illetve ez lesz. Turista pedig nem lesz. Nem baj, lehet majd interpellálni a parlamentben, sopánkodni, hogy nincs vendég, lehet a szállodaiparnak nyomni a támogatást. Így adjuk el egy tál lencséért az eddigi állítólagos kétmilliárdos fejlesztésért az elsőszülöttségünket. (Kis képzavarral: az aranytoját majd tojni tudó csibénket)
Nem hiszem, hogy egy offshore tulajdonban lévő, "adóoptimalizált" cég ezt a kárt bármikor, bárhogyan helyre tudná hozni. Ha akarná sem. De gondolom, nem azért offshore, mert nagyon akarja...
TUDÁKOS

Boldog szülinapot!!

Akik a magyar-mérnök.hu rendszeres olvasói felfigyelhettek arra, hogy az anno rovatból hiányzik egy nap. Mi történt február 7-el? Naptárreform tette volna feleslegessé? Aznap semmi fontos nem történt?
Dehogynem! Nagyon is fontos nap! Ez az édesanyám születésnapja. Ő most már nyugdíjas pedagógus, magyar-történelem szakos tanár. (Nem helyes a nyugdíjas kifejezés önmagában, ha valaki hivatását is fontosnak tartjuk.) Nem mérnök, de hosszú pályafutása alatt (hét évvel tovább tanított a kötelezőnél) rengeteg nebuló került ki a keze alól. Közülük sokan választottak műszaki pályát. Biztos hatással volt a gondolkodásmódjukra az a precízen felépített előadásmód, ahogy anyám ismertette az tananyagot. Sokáig nem tudtam megérteni, miért ül az íróasztalhoz, vagy vonul ki a konyhaasztalhoz óravázlatot írni még késő este is. Hiszen álmából felébresztve is tudja az anyagot, a tanmenetet pedig már nyár végén összeállította.
Azóta sejtem a megoldást. Minden osztály más volt, egyedi, különleges. Számára minden óra lehetőség csiszolni a hatékonyságot, át kellett gondolni, hogy lehet világosabb, egyszerűbb előadása. Be kellett építeni a továbbképzésen tanultakat is.
Egy jó mérnök is hasonlóan áll munkájához. Ha a feladatait nem az unalom hatja át, de akár a z ismerős helyzetet is saját maga vagy munkahelyi szervezete fejlesztésére tudja felhasználni, akkor mentalitása anyáméhoz hasonló. Amikor nem adja fel, és kemény munkával a tananyagban elmaradt osztályt is fel tud készíteni az érettségire, nemcsak huszonvalahány gyerek gondol rá hálával évtizedekig, de olyan példát ad át, amivel az élet más területén alkalmazva emberek sokaságának élete válhat jobbá, szebbé.
Remélem sok olyan mérnökünk van és lesz, amilyen tanár ő. Boldog szülinapot!

Bank- vagy Adósmentés kell?

Szép lassan a döntéshozóknak is leesik, hogy az adósokat kell túlélő helyzetbe hozni, amivel automatikusan túlélő üzemmódba kapcsolhatnak a bankok is. Egy műszaki ember rutinosan keresi a lényegi okot, nem a tünetet kezdi kapkodva kezelni.
A nagy egymásra mutogatásban és hangzavarban a bankok a hangsúlyt a fogyasztók hebehurgya viselkedésére irányítják, fennen hangoztatva, hogy lám ők rongyos szájszélig ismételték az árfolyam kockázatát, "íme bizonyság Isten előtt" még kockázatfeltáró nyilatkozattal is hűtötték a mohó (értsd: reklámokkal kellően begerjesztett) adós sietős pénzfelvételi kedvét.
Mi megmondtuk... és már fel is mentették magukat.
Azt szerényen elhallgatták, és most sem hivalkodnak vele, hogy arról a kockázatról elfelejtették ügyfeleiket tájékoztatni, amit az ő pénzügyi viselkedésük tesz többlet kockázatként a rendszerbe. Ők a hosszú távú hiteleket másik oldalról rövid lejáratúakkal ellensúlyozták, és mihelyst nehezeben, vagyis drágábban tudják az ő oldalukon továbbgörgetni a hitelt, a drágulást egy nemes gesztussal átengedik nekünk. Ha a devizát teljes egészében ők is ugyanolyan hosszú időre vették volna fel, esetleg fedezték volna az árfolyamkockázatot (persze ez kicsit drágította volna a hitelt, gyorsan vessük el), most nem kéne friss pénzért fűhöz-fához rohangálniuk. Olybá tűnik, nekik nem kellett kockázatfeltáró nyilatkozatot aláírniuk, hiszen nincs is kockázatuk, azt átpasszolták az adósoknak. Ügyes...
Mi ennek a ténynek illetve a nyilvánosságra kerülésének a haszna? Innentől bármely szorongatott adós követelheti a kár megosztását, hiszen nem kapott a másik fél viselkedéséről - ami pedig alapvetően befolyásolta a kondíciókat - megfelelő tájékoztatást. Ez esetben a kárt együtt okozták, a következményeket is viseljék együtt. Persze bíró legyen a talpán, aki itt arányt tud mondani. Itt az ideje, hogy a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) fülénél fogva napvilágra rángassa, feltárja ezeket a stikliket - segítsen kikényszeríteni az együttműködő viselkedést. Bármilyen furcsa, hosszú távon ők is jól járnának. Nem kell szöszölni a fedezeti ingatlanok értékesítésével, hosszabb ideig tejel az adós, kevesebb hajléktalannal dúsul az utca, és még sorolhatnánk.
Első lépésként -talán ez a legnehezebb - be kéne ismerni a moneylista életmódot. (Saját szó: beteges pénzsóvárgást jelent) Második lépésként be kell rendezkedni a napi túlélésre. Nem egymás fojtogatására, az együttes túlélésre! Harmadik lépésként a pénzügyi szemléletet alá kell rendelni az élet szolgálatának.
Eldöntendő: A bankok vannak értünk, vagy mi vagyunk a bankokért? Remélem érthető?

A NI! magyar lovagjai

Bizonyára sokan emlékeznek a Monty Phyton alkotására, melyet a magyar mozikban Gyalog galopp címmel vetítettek. A lovagok az erdőben bolyongva belebotlanak a NI lovagjaiba, kiknek minden vágya egy rekettyés, de fóbiásan rettegnek a NI hangsortól, (szinte) fizikai fájdalmat éreznek ennek hallatán. Kis hazánkban is van egypár szó, főleg etnikumra, nemzetiségre utaló, melynek kimondása, elhangzása politikás (sajnos nem politikus) nagyjaink egy részénél azonnali NI effektust vált ki.
Kérdezhetnék, hogy kerül a csizma az asztalra, mi köze van egy műszaki blognak a politikai hisztikhez?
Mérnök szemmel megszoktam, hogy a tényeket tényekként kell kezelni, a véleményeket, világnézetet pedig véleményként, világnézetként. Ha egy rózsaszín autót eredeti színében óhajt valaki újrafényezni, akkor a színkódját fogom meghatározni, és nem kezdem a tulaj nemi irányultságát elemezni, pláne kritizálni. Valószínűleg sikeresebbek lennénk, ha a tényekkel szembe mernénk nézni, mint egy jó mérnök, és nem ideológiai prekoncepciók mentén kezdenénk gondjaink orvoslásához. Orvoslánál tartva: biztos nem váltja le orvosát a rossz leletek miatt az a vezető, aki ezt szemrebbenés nélkül megteszi tényközlő beosztottjaival. Persze nem ártana, ha műszaki szemléletűvé válna a politika, hiszem a humanitással a tények megfelelő kezelése nincs antagonisztikus ellentmondásban. Az sem ártana, ha azok, akik még kötelet sem láttak soha, nem bírálnák felül pozíciójuk alapján annak az embernek a véleményét, akit már többször megmart a kígyó.
Nincsenek hiú reményeim, ez a fajta materializmus a mai - már nem is pálfordulós, de lassan pálringlispíles - világban nem divat. Én azonban rendületlenül biztatok mindenkit, próbálja ki! Sokkal kevésbbé fog szédülni ha abbahagyja a fordulatokat, a szemeivel egy felé, a tények felé néz, nem egyikkel ide-, másikkal odales (ennek az eredménye kancsalítás, badzsaság, szédülés), tisztábban fog mindent látni, így az előre haladás útját is.
Ha mégsem erre mennénk, akkor vigasztaljon minket az a tudat, hogy a halálbüntetést eltöröltük, legaláb nem végzik ki a rossz hír hozóját...

A dezinformáció pollenje télen is terjed

A Magyar Nemzetre hivatkozva blikkfangos címmel üvölti világgá a média: védett növényeket tarolt le az ELMŰ távvezeték építés közben! Sajnos a hírt közzétevő – mellesleg az MMO-n nem találtam az eredeti cikket – megint összekeverte az újságírói függetlenséget a tényektől való függetlenséggel. Az ELMŰ ti. már több mint egy évtizede nem épít távvezetéket. A vezetékjogi engedélyeztetésben részt vesz, mert a hatóság újabban tervezőtől nem fogadja be az engedélyezési doksit, de külső, minősített vállalkozások tervezik, majd szintén pályáztatás során kiválasztott kivitelezőkkel építtet. Nem részletezem az aleseteket, lényeg az, hogy az engedélyezés során az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőségnek meg kell keresni még kisfeszültségű kábel esetében is, véleményezési joga van, kérhet környezetvédelmi hatástanulmány is (előzetest, részletest, de már túl belemerültem...), előírhat felügyeletet a kivitelezés során. Ha a védett növényzet irtásának ténye igaz, akkor tényleg hiba csúszott a folyamatba. Ezt pontosan ki lehet deríteni visszamenőlegesen is.

De sokkal népszerűbb környezetpusztító vandálnak beállítani a multi alkalmazottját. Ítélet előtt lehet meg kellet volna hallgatni a másik felet is. George Lucas óta tudjuk: nehéz ellenállni az erő sötét oldalának.

Tud Ákos

Teljes indukció

„Ha túl magasan húzunk határt, akkor megmaradnak a járadékvadászok, akiknek erre nincs igazán szükségük.” Mondta a Népszabadságnak adott interjúban Szűcs Erika szociális miniszter a családi pótlékra jogosultság határa kapcsán. Nem mondható egy lelki-terrorista terroristának, mert beperel és fizethetek, még ha nincs is a kártérítésemre rászorulva. Ezért nem! nevezem annak. Csak gondolom. Ezt ugye nem büntetik.
Íme, bele is csöppentünk a teljes indukcióba. A teljes indukció emlékeim szerint- és elnézést ha nem szőrszál hasogatóan vagyok precíz – olyan bizonyítás, melynek során egy általános összefüggést belátunk egy tetszőleges, de konkrét példára, majd az indukciós lépésben megállapítjuk (levezetjük), ha „n”-re igaz ”n+1”-re is az.
Konkrét példánkban, ha feltesszük, hogy az eleddig jóhiszemű családfenntartónk gazember járadékvadász valójában, csak azért mert esetleg meg tudna élni (a teljes) családi pótlék nélkül, jöhet az indukció. Vélem azt, hogy miniszter asszony is el bír tartani a fizujából egy kisautót, nem venném lelkemre, ha valaki szolgálati autó vadásznak titulálná. Esetleg tarthatná a perselyt az MNB elnökének is, hátha tudna a napi! 200000 forintos pénzecskéjéből faragni. Az a szép többek között a teljes indukcióban, hogy demokratikus, nem tesz különbséget az elemek között. Nosza vegyük el tehát a fuvaros néhány teherautóját, hiszen arra sincs szüksége, vagy egy energetikai vezető úr gázturbináját, hiszen nem fog ő sem két vacsorát enni ezen túl, ha üzembe helyezte. Vidéki rokonaink az alma felét adják le, hiszen nem szükséges egy családnak 200 kiló alma, csak rárohad.
Ciroktermelők örvendjetek, eljön újból a seprők, (padlásle~) ideje. Aztán ha elvettük, szükségletek szerint elosztjuk. (Ifjú kollégáimat nem oktatták ki a kommunizmus elvéről: A termelésben mindenki tehetsége szerint vegyen részt, és a megtermelt javakból szükséglete szerint részesüljön. Szerintem miniszter asszony még tanulta.) Meri valaki ezután állítani, hogy nem igazi rendszerváltozás előtt állunk?!