Madarat tolláról, forintot jegybank elnökről

Petőfi halhatatlan sorai jutottak eszembe a hét közepén (....Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. ...). Én a jegybankelnököt szeretem. Szeretem, ha itthon van, s ha a helyén van, mikor szakad az ég. Mások azt szeretik, ha tömegszerencsétlenség esetén beszáguldanak a szabadságon lévő orvosok a kórházba, megint mások imádják, ha a leszakadt vezetékeket azonnal nekilátnak a szerelők helyreállítani, még ha hazulról is kell jönniük, otthonhagyva kényelmes foteljüket. Szeretjük, ha ember van a gáton áradáskor, (nota bene még miniszterelnök is volt, aki megszakította árvíz miatt szabadságát), s szeretjük, ha dúvad időjáráskor a katasztrófavédelemnek van vezetője.
A múlt hét hazánk lakói nagy részének pénzügyi katasztrófa volt. Egy nap alatt közel fél millióval nőtt az adóssága annak, aki 8-10 millió forintnyi CHF kölcsönt görget. Jegybankelnökünknek ez nem gond, hiszen két napi fizetése több ennél a növekménynél, minek izgassa magát? Valószínű hitele sincs, volt befektetési bankárként nagyon jól tudja, hogy a bankhitel adva jó, nem kapva.
Úgy ítéli meg, nincs rá most szükség itthon. Sokan egyetértenek vele, én is. De sokan továbbmegyünk. Ilyen vezetőre máskor sincs szükség, se itthon, se másutt.
Íme költségvetés, máris leltem neked száz millát! (járulékkal még többet is). A PSZÁF elnök legalább dolgozott e vérzivatarban (igaz hibázott is, lásd nyilatkozat aláírásról való lekésése).
Jaj bocsánat..., elnézést..., vissza az egész! Hát nekünk független jegybankunk van! Független mindentől, mindenkitől.
Félek, független a mi problémáinktól is....