Jelasity nem fut, ő nem gyáva…

A névhasonlóság ugyan némileg költői, s amennyiben eltekintünk olyan apróságoktól miszerint a horvát bán Jelačić-nak (Petőfi szerint Jellasicsnak) neveztetett és szeptember 29-én veretett meg serege (1848-ban), majd iszkolt Bécs felé, a címbéli úr(?) nem Josip, hanem Radovan, (lehet, hogy szerb ráadásul), mindenesetre a bécsi támasszal háta mögött felvette a kesztyűt a végtörlesztés ellen.
A sztori nem a képzelet műve, csak a mögötte álló rosszindulat minden képzeletet felülmúló (vagy szimpla bűntett).

I. menet. Történt vala, hogy az Első ügyfele (már a sokadik, nem első) a svájci frankos (panel)lakáshitelhez lakástakarék számlát is nyitott, így hitele ún. kombi-hitelként funkcionált. A dolog ment is míg az ügyfélnek volt munkája, majd állása szűntével csak a kamatot fizette, nehogy felkopjon a bank álla. A Funda egyre jobban lemaradt.
A folyamatos Funda fizetés tartós elmaradása ugyan egyik felmondási ok a bank számára ezer pótkötéllel biztosított szerződésben, de mintegy hallgatólagos megállapodással, amíg a kamat jött, a felmondás elmaradt.

II/a. menet. Bankunk még tavaly aláírta az Etikai Kódexet, miszerint közösen ügyködik ügyfeleivel a nehézségek megoldásában, így ezen felbuzdulva idén tavasszal ügyfél be a fiókba, kérelem lead; Legyen szíves magasságos bank lehívni az eddigi megtakarítást, előtörlesztés annyival, a maradék (lehetőség szerint meghosszabbított futamidővel) alakíttassék át annuitásos hitellé. Így ugyan kissé magasabb a törlesztő, de nagyobb a törlesztési kényszer, ráadásul egy felmondási ok kilőve, s kopik a tőkerész is.

II/b menet. Két hónap várakozás, közben többszöri érdeklődés, hiszen ezt valahol a mennyekben döntik el olyanok akik telefonon elérhetetlenek.
Végre megjön a válaszlevél, amiből kiderül a késlekedés oka; Gondos vizsgálatra volt szükség. A válasz érdemi része: Nem! (Miért? Csak! Nem áll módjukban. Mégis kinek áll módjában, ha nem nekik?) Ügyfél első hiba; nem ment ezzel azonnal a PSZÁF-hoz kifogásolva az együttműködési szándékot.

III. menet. Helyzet visszaáll mint elején; ám szeptemberben beüt a végtörlesztés. Bankot reveláció éri, hirtelen kiderül, ügyfélnek tetemes Funda elmaradása van. Nosza felszólító levél reppen, pótold a levél kézhez vétele után 10 napon belül, vagy repülsz, legalábbis felmondjuk a szerződést.

IV. menet. Kézhezvételi nap előtt ügyfél bejelenti előtörlesztési szándékát, mert vannak még segítőkész rokonok a világon.

V. menet. Fundának elmegy a lemaradás, Elsőnek a fennmaradó rész 180 HUF/CHF árfolyamon, és várakozás a boldogító értesítésre; lehet a Földhivatalba fáradni , lehet törölteni a jelzálogot. „A többi néma csend”. Hát nem így van, az Első valami rejtélyes oknál fogva elfelejti lehívni Fundától az óvadéki letétet, a néma csend csak ilyetén módon értendő, és csak nyúlik.

VI. menet. Ügyfélnek van ismeretsége a Fundánál, - s mivel a végtörlesztés óta Funda call-centere földi halandó számára elérhetetlen, kivéve, ha nem akar a törlesztéssel azonos méretű telefonszámlát fizetni, - megtudja, hogy Első még alszik pár hetet a postázás előtt, ezért telefonon panaszt tesz Elsőnél, hogy micsoda dolog ez. Első még mindig állítja, hogy elküldte, csak mikor szembesül hazugságával, kezd más taktikára váltani.

VII. menet. Eszébe jut, hogy kéne még egy papír, amivel már istenbizony elküldi a lehívást. Ügyfélnek fél napjába tart, hogy a fiókban elismervényt szerezzen, hogy a lapot leadta (náluk!), mert erre ott senkinek felhatalmazása nincs. (Vajh miért is oly gyanakvó ez a gaz ügyfél?)

VIII. menet. Újabb 10 nap, megérkezik Fundához a lehívás. Igen eltalálták! Rossz névre, amire Funda nem utalhat. (Hogy a többszörösen – a fiókban is leellenőrzött – kérelmen hogy változott meg a továbbküldés során a lehívási cél az csak annak számára rejtély, aki nem tudja, hogy közben az Első hónapról hónapra továbbra is leszívná a számláról az aktuális kamatot, de mivel a számla zárolt, ezért azt ügyféltől követelheti további havi befizetéskén. Nyugodjon meg mindenki, követeli is.)
Az csak hab a tortán, hogy Első ’elfelejti’ Fundát értesíteni, hogy ne hívogassa ügyfél számlájáról a havi megtakarítási részletet, azt ügyfélnek külön kell Elsőnél (újabb alkalommal) letiltatnia.

IX. menet. Ügyfél újból bejelenti végtörlesztési szándékát, hiszen a két hónap lassan lejár, egyidejűleg panaszt tesz az Első megfelelő fórumán, panaszt tesz a bizonyító okiratok másolatával a PSZÁF-nál, töpreng rajta, hogy eljuttassa-e a GVH-nak, mivel az vizsgálódik a végtörlesztés kollektív megnehezítésének ügyében. Ügyvédei tanácsára ismeretlen tettes ellen tesz majd feljelentést, hiszen a sok-sok, az időhúzásból keletkező kamatból nagyon jó ügyvédeket foglalkoztathat az Első, s mint a bevezetőben olvashatjuk, az Első elsője budai villája védelméből bátran fogja állni a rohamot. Ők nem vonulnak ki, hiszen nem hagyhatják cserben ügyfeleiket, amint osztrák vezérük nyilatkozta.

Jesszusom, mi lenne, ha cserbenhagynák őket?

Szálló por, rég elszállt értelem...

Kurzusváltás ide, kurzusváltás oda, a szmogriadó megítélésében nincs se bal, se jobb oldal a Városházán.

Ragaszkodnak egy etikátlan, kutatással alá nem támasztott érvelésből levezetett tézishez, amit megfejeltek az európai civilizáció egyik legmocskosabb (csak a stilszerűség miatt) büntető eljárásával.

Miért is etikátlan a szmogriadó okozta ördögűzés?

ad 1. Szerzett jogot sért. A piros és fekete matricás autók vásárlóival anno senki sem íratott alá nyilatkozatot, hogy szálló porban ködben Budapest belvárosában önként (dalolva nem kell, mert az ilyenkor árt a tüdőnek) kutyagolni fog autóhasználat helyett. Állami pénzből kellene a tiltott időszakra visszafizetni a kötelező és (ha van) casco díját az érintetteknek.

ad 2. Diszkriminatív. No nem a matrica színe miatt, az országban élők lakhelye miatt az. Baját vígan szennyezhetem, mert az ottani képviselő testület nem volt hajlandó agyament ötleteket támogatni?

ad 3. Sunyi. Orvul letámad mindenki azzal a feltételezéssel, hogy hallott a szmogriadóról. Mióta állampolgári (de legalább Budapest polgári!) kötelezettség indulás előtt felhívni a Városházát, hogy ráadhatom-e a gyújtást? Olyan mintha apuka felpfozná kisfiát, mert nem vitte le a szemetet. A kérdésre, hogy ezt vajon miért kapta a válasz az lenne, mert amíg aludtál én a vécén ülve elmotyogtam ezt az orrom alatt az utasítást.

ad 4. Nem ismer el semmi kifogást, nem mérlegel. Oszt siránkoznak felkent vezetőink, hogy az alattvalókból kiveszett az empátia, a segítő szándék, a megértés. Ja, ha ilyen uraik vannak?!

ad 5/ akarom mondani ad, akinek ad, elvesz akinek nincs attól. Szép, ismert gondolat, de teljesen félremagyarázott. Nosza vágjunk eret azon, akinek nem futotta Audi quattro-ra! Fizessen a csóringer, majd meggondolja máskor érdemes e olyan kocsit vennie, amire futja, vagy vállalja a vadiúj terheit!

A médiába persze csak az aggódó környezetvédők jelennek meg, mert az a trendi. Vagdalkózás a számokkal, a határértékekkel, bármivel, amivel ki lehet elégíteni feltűnési viszketegségünket.

De lehet ezt is a szálló viszketőpor okozza.

A Merengőhöz .

Vörösmarty szavai 110%-osan illenek az irreális zöldekre. Kancsalul, festett egekbe nézve, saját ábránd-világukba beleszerelmesedve, a technológiákat, a fizikai méreteket kifelejtve (?) szajkózzák energetikához laikus híveiknek a világmegváltást.

Így lesz a bicikli dinamója az erőművek, (főleg az atomerőművek) alternatívája. Így lesz a napelem csodafegyver, melyhez a végső győzelem reménye párosul.
És így lesz a szennyvízből kinyerhető biogáz a Gazprom tönkretevője, valamint az élelmiszer termelést kiszorító és emiatt az életünket megdrágító repceolajból, bioetanolból szekereink üzemanyaga. Exxon go home!

Sokunknak van kedvenc étele, ami lehet, hogy nem is a legdrágább táplálék. Mégsem esszük azt nap mint nap, egész életünkben. Része a táplálkozásunknak, és így érezzük jól magunkat.

No nem addig a’! Hiszen itt a szél is! Momentán szélcsend van, tehát most nincs villany, ezért még fel sem tudom szegény párákat hívni, kik a metro szerelvényekbe rekedve várják a frissülő fuvallatot, hogy a szélkerék villanya kihúzza őket (a csávából).

Lehet, hogy kukorica csuhéból többet kéne vinni a vonatnak, mint amennyi ráfér, hogy eljusson A-ból B-be?

Igen, hivatkozhatunk Csenobilra, hivatkozhatunk Fukusimára. Ne nézzünk el azonban kancsalul a értelmetlen, de szándékos emberi beavatkozások mellett, ami Csernobil katasztrófáját okozta, és legfőképp n nézzünk el kancsalul Paks mellett Fukusima felé.

A magyar erőműben ugyanis betartják a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség előírásait, megépítették azokat a biztonsági berendezéseket, melyekkel még a fukusimai rengést is bírta volna, nem beszélve az azt követő cunamiról. A magyar pótgenerátorok tudniillik áradás ellen is védetten lettek telepítve, míg Japánban a profitérdekek ezt negligálták.

Figyelemhajhász zöld (vagy csak már megromlott?) politikusaiknak is érdemes lenne a paksi szakemberekkel elcsevegni erről. Hja, hogy ez nem hoz szavazatot? Nem, ez csak szavahihetőséget hoz. Sajnos sok lúd disznót győz. Még Németország is az atomerőművek bezárását, háttérbe szorítását határozta el, mellé a szenes erőművei fejlesztését (a megújulókat is persze). A globális felmelegedés elleni harc közben tehát felköpött, majd aláállt a visszahullónak.

Gyerekkoromban cserépkályhával fűtöttünk. Szüleim elbeszélése szerint, noha figyelmeztettek, csak kipróbáltam ki tudom e nyitni puszta kézzel az ajtaját. Persze hogy sírás-rívás lett a vége. A kályhát azonban nem bontottuk le. Inkább megtanultam én is helyesen kezelni.

Könyörgöm, valaki írjon már kezelési utasítást a politikásoknak is!!

Merre veszik az irányt a SZIT lovagjai? .

Nem hiszem, hogy a Csillagok háborúja film sixtológiára emlékezőknek a szit-ről a Szabályozott Ingatlanbefektetési Társaságok ugrana be, sokkal inkább az ERŐ setét oldalának csaknem korlátlan urai.

Pedig a SZIT-ek létrehozására irányuló törvényi szándék éppen ellentétes, tőzsdén mozgó cégekről szól, melyek hívatottak lesznek vagyonukat ingatlanpiaci befektetésekbe invesztálni, így előre mozdíthatják az ingatlanpiac fellendülését.

Nem csodaszer, de manapság örülhetünk, ha egy-egy problémánkat részben meg tudjuk oldani.

Új, a régi gazdaságoktól eltérő vonása ezeknek a cégeknek, hogy a keletkezett profitot a befektetőik között teljes egészében osztalék kifizetésre kell fordítani.

De! Mondják, hogy ami a „de” előtt hangzik el, lényegtelen. Szerintem nem. Lényegesek az előírt jellemzők, viszont ellentmondás látszik a beharangozott pláza-építési stop, a kihasználatlan és kiadhatatlan irodaházak tömkelege mellett a törvény megalkotására felszólító indítványban ezek befektetési példaként említése.

Ha nem ide fektet a szit, akkor hova? Bővítsük a kört! Árverezési moratórium feloldva, a kínálat a lakás és az ipari ingatlan piacon bőséges. Optimista szemlélettel, ha rövid (értsd 3-4 éves) kilábalási periódusra számítunk, jó hozamú befektetések.

A világban a szegény ember szemléletétől eltérően rengeteg pénz van. Rengeteg pénz, ami megfelelő megtérülést keres. Ha az nincs, inkább nem fektetik azt be (termelő, értékteremtő céllal). A hozamhelyzet adott. Máté szavai érvényesek (Máté Evangyélioma 13. rész 12.)

Előre SZIT lovagok! Gyí, te Fakó!

Önsorsrontók .

Ismerjük a félig sem viccet: Jégverés teszi tönkre a gazda szőlőtermését, mire karót ragadva a tomboló vihar közepén kiront a tulaj, és csépelni kezdi a vesszőt, bogyót, mindent. Jelszava. „Lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten!”

Német okosok kitalálták az atomerőműveik leállítását egy az országukra nem jellemző katasztrófa bekövetkezésének árnyékában. A fogyasztást ugyan nem csökkentették, pótló erőműveik nincsenek. Majd fejlesztik a szenes erőműveket, elvégre tavaly decemberben meghosszabbították az akkor gazdaságtalan szénbányák állami támogatásának lehetőségét 2018-ig. A klímapolitika finoman mondva ejtve, szép szín (ha ugyan szín) a fekete.

Kis hazánkban szélsőséges környezetvédők kiharcolják, hogy több tízezer autó égessen el ezer hektoliter számra benzin, dízel olajat feleslegesen, szennyezze a levegőt pocsékolja a pénzét, csökkenjen ezzel a belföldi fogyasztás (a benzint kivéve), őrölve a résztvevők idegrendszerét feleslegesen. Nehéz a városi közlekedés, nehezítsük meg jobban!
Ezt nyilván sokkal könnyebb elérni, mint érdemi megoldást kidolgozni és működtetni.

Egyedüli haszonélvező a materialista világnézet, hiszen ha az idealizmusnak, netán okkultizmusnak lenne hatása, az ötletemberekre szórt átkok már rég személyi tragédiába torkolltak volna.

Ugye már látszik az orvosok elvándorlás hatása, mert egyre kevesebben képviselik a „Ne árts!” szemléletet. Pláne akkor ne piszkáld, ha javítani nem tudod. Ha meg nem tudod, akkor ideje szakmát váltani.

Mi a titka? .

Mi a titka annak, hogy egy antizseni emelkedhet az EU energetikai főbiztosává? G. Oettinger újfennt minősítette magát, mikor előadta; szerinte a gáztározó rendszerekhez hasonlóan a villamos energia tárolására alkalmas rendszert is ki kéne építeni az EU-ban.

Igen, a vágy már megfogalmazódott mióta a villamos energia napi használatban van. Őokossága, a biztos úr vélhetőleg majd szabadalmi díjat is kér világrengető ötletéért. Fel sem merül benne a kérdés, mibe kerülne mai technológiákkal egy ilyen (végülis mekkora?) energia tároló, visszanyerő és szabályzó berendezés kiépítése, üzemeltetése.
(Valakinek, aki a sziporkafejű közelében van, és nem fél, hogy a zseni kisugárzása megpörköli, fel kellene világosítani eme ötletgyárat, hogy ahol az gazdaságosan lehetséges volt, - pl tározós erőművekkel - ezt a lépést már meglépték)

Ennek az úrnak, akinek ismétlésként mondon semmi energetikai végzettsége nincs, de meg- illetve kinyilatkoztatásai alapján vélhetően műszaki érzéke sincs nem ez az első, de immár hatalomban a harmadik dobása ez.
használjuk ki az EU elnökséget, és a harmadik csapás szellemében küldjük már legalább ötletelvonó klinikára ezt az EU szégyenét.

Akinek az Isten Hivatalt adott .

Az EU energiaügyi biztosa szerint Európának fel kell hagynia az atomenergia-termeléssel. Günther Oettinger az EP környezetvédelmi bizottsága előtt ismertette a nukleáris erőművek biztonsági felülvizsgálatával kapcsolatos terveket, és kijelentette, különadóval kellene sújtani az atomenergia-használatot. (Bruxinfo)

Nevezett úr jogi államvizsgát tett jogi és közgazdasági képzés után, majd könyvelőként és adótanácsadóként dolgozott ügyvédi irodában – jó táptalaj ez politikusoknak – sajnos az energetikához ezek alapján lövése nincs.

Nem valószínű, hogy önszorgalomból látogatta volna a TIT Szabadegyetemet, már aki emlékszik rá, mi volt az. Tartományi elnökként élharcosa volt a német Ifjúsági Unió harcos törekvésének, miszerint hétköznapi halandóknak tiltassék be a közúti motorkerékpározás.

Szakmai értelemben tehát egy fűtő is valószínűleg több energetikai ismerettel rendelkezik, politikailag viszont megtanulta, hogyan lehet a zavarba esett embereket végtelen cinikussággal kihasználni.

Itt már Napóleoni szinteken van – no nem Bonaparte tábornokra gondolok, hanem Orwell Állatfarmjának malacára/disznajára - , aki jelszavak kiadásában első osztályú volt. „Két láb rossz, négy láb jó!”

Jelszónak még jobb is, mint a biztos úr zászló felirata.

Pár nappal ezelőtti jóslata a pillanatokon belül bekövetkező katasztrófáról anti-Cassandrai volt, a piacok hallgattak rá, lezúgtak, megvalósulni viszont – hát istenem! – nem jött be. Tisztességes emberek ilyenkor lemondanak, nem újabb hülyeséggel állnak elő. Mivel Hivatala van, hallgatósága is van.

Ami viszont nincs, az a normális kiválasztási módszer felelős posztokra.

Ki hátrál? Avagy látjuk e a fától az erdőt? .

Sok-sok éve Ausztria felé autózva majd Ausztriában is megszokott látvány volt a hazánkból odatartó, rönkfával csordultig rakott kamionok képe. Az sem volt ritka, sőt általánosnak mondhatom, hogy az alpesi házak külső oldala szinte szabványosra – bár nem tudom van e szabványa – hasogatott tűzifával volt az alsó szinten kitapétázva. Gondolom nem csak hőszigetelés és dekorációs elem volt.

Érdeklődésünkre a helyiek elmondták, hogy ugyan Ausztria fajlagosan fa nagyhatalom, de ők tudják, hogy fát lehet venni a világpiacon, erdőt azonban nem.

Hazai erőműveinkben, miket fával etetünk, (persze csak olyan mértékben, hogy rácsaphassuk a plecsnit; „Ez biomasszás!”, mi szorgalmasan erdőt tüzelünk. Nem baj, ha unokáink sem fogják látni.

A „biomasszás” (micsoda undorító szó!) erőművekben érdekeltek nem buták. Maguk helyett az erdőgazdát küldik nyilatkozni, hiszen az ő szájából jóval hihetőbbnek hangzik, hogy ő sem a saját zsebe ellensége. Aki eljutott Adam Smith-ig hátra is dőlhet, majd a piac lerendez mindent.

Hiszen a rissz-rossz fa úgysem jó a bútoriparnak, a jó rönkök pedig ugye odamennek. (Persze ez sem igaz így, mert ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, ha tetszik érteni.)

Igaz, hogy a pozdorja-lemez gyárak leállnak, mert az alapanyagot elfüstöli az erőmű, mert a kvóta jobban fizet; igaz, hogy azok akik fával tüzeltek addig, míg a tűzifa kilója 10 Ft körül volt, most import gázt kell égessenek többet; igaz, hogy nem lehet minden erdőt teletűzdelni erős karhatalommal, mely képes a szakszerűtlen láncfűrészes „gyűjtögetést” megakadályozni, és ezért a gazda inkább elkótyavetyéli a fát az erőműbe, mint sirassa; igaz, hogy a korosabb fa nagyságrenddel több CO2-t köt meg, nagyobb az éves tömeggyarapodása, mint a hüvelykujjnyi kezdőnek; igaz, hogy a mai forint itt van a zsebemben, a holnapi meg tán máséban lesz; igaz, hogy a törvényhozó ezt látja.

Bocsánat, ez utóbbi valószínűleg nem igaz.

Akiknek nincs igazi érvük, mindig egy szaktekintélytől idéznek, azzal söprik le a mást-gondolót. Ez a tekintély sokáig Arisztotelész volt, a Biblia is megfelelt e célra, kis hazánkban ma az Új Szécsényi Tervre osztják sokan ezt a szerepet. Meg van írva benne ez és az, ezt és azt pedig így és csakígy lehet elérni.

Hát nem.
„A”-ból „B”-be sokféleképpen el lehet jutni, akár tankkal is. Csak közben lakóházakat döntünk le, termést taposunk el, fészkeket tiprunk szét.
Azért mert konkrétan nem szerepel az ÚSZT-ben, azért még tilos.

Gázból vétetett, KÁT-tá leszen .

A kogenerációs erőművek attól lettek kogenerációsak, hogy az eleddig füstbe ment meleg nagy részét hőcserélőn átvezetve sikeresen becsatornázták a hőszolgáltató hálózatba. A maradi távhő kazán nem „puffog ki” villanyáramot, igyekszik minden gázmolekulából hőt csinálni.

Namármost; a cső végén - a több mint két évszázados energia-megmaradási paradigma alapján - nem jöhet ki több energia akkor sem, ha egy része szinusz formát vesz.
Innentől kezdve az energetika átmegy – mint a világon a legtöbb dolog – közgazdaságba, tehát jól el lehet rajta csámcsogni.

Mert ugye kinek a savanyú eperlekvár, kinek a tevetrágya az értékesebb. Az árak dotációjával az éppen aktuális farmernek-berbernek lehet kedvezni.

Ha a gáz ára nő, akkor Arany János fülemile füttyéhez hasonlóan, a hő ára is, a villany ára is nekünk fütyöl.

Akarom mondani, fütyöl ránk.

Ideológiát kár belekeverni, mert attól úgysem lesz magasabb a fűtőértéke.
Sajnos.

Kármentés II., avagy mi a bedőlés?

Minap egy városépítészeti fejlesztéssel foglalkozó kiadványban olvastam a „devizahitelesek bedőléséről”. Nosza felhorgadt bennem a nyelvész és a pedagógus is, kérdezem kamasz fiamat, szerinte mit jelent ez a szókapcsolat. Reménykedtem, hogy felismeri, nem a hitelfelvevő személyek vesztenek egyensúlyt (pedig igen!), hanem a hitelkonstrukció összeroskadását illetik ilyen verbális képpel.

Válasza nem nyugtatott meg. Neki és korosztályának ez a szókapcsolat nem azt a kis tévedést jelzi, ami mondatrész alanya és tárgya között van.
Szerinte ez azt jelenti, hogy a hitelest átverték. Bedőlt egy ígéretnek, becsapták. Számára ez a „hiteles bedőlése”!

Nem mondom, hogy feltalálta a spanyolviaszt, hiszen más is állította már, hogy a bankok kockázatfeltáró nyilatkozata csak egy darab papír (MIFID tesztnek akkor még híre-hamva sem volt, tehát igaztalanul állítják sokan, hogy vad devizaspekulánsok voltak a hitelfelvevők), ami csak a bank fenekét védi. De védi-e?

Miért fogadjuk el hivatkozásnak, hogy ha 10-15 évig nem volt ilyen árfolyam ingadozás (JPY, CHF árfolyamra gondolok, hiszen az EUR még nem olyan öreg), tehát nem is valószínű, hogy lesz?

Ha egy 20 éve nyugodt folyó (tudom ez hazánkban elég ritka) árterébe kiadnak építési engedély, az ár meg viszi a 21. évben amit lát, az engedély kiadóját kérdőre vonják. Adott esetben állnia kell a kártérítés arányos részét is. A vörösiszap tározók gazdáitól sem fogadják el vélhetőleg védekezésül az ókori építési engedélyeket.
Jó gazda módjára jártak-e el a bankok, mikor az USÁ-ban a nem első osztályú hitelesek válsága elkezdődött, és elindult Európa felé a szmötyi?

Nem komolyan kérdem, hiszen a válasz ismert. Ha látták is a veszélyt, tenni nem tettek semmit. Nem hívták fel a veszélyre a figyelmet, tehát a kockázat feltáró nyilatkozat onnantól érvénytelen, nem ajánlottak áttérési lehetőséget, viszont jól felszerelkeztek ügyvédi és végrehajtói gárdával.

Adott tehát három tényállás.

1.Megtévesztjük hitelfelvételkor az ügyfelet a veszélyek elbagatellizálásával.

2. Tévedésben tartjuk, nem tájékoztatjuk folyamatosan az új, a hitelt fenyegető veszedelmekről és a megoldási módokról.

3. Hasznot szedünk be a megemelt részleteken és a kényszerárverezett ingatlanokon és ezzel kárt okozunk.

Tetszik tudni mit definiál ez a triumvirátus? A CSALÁS bűntettét. Ilyen mértékű csalás büntetési tételeként még az államosítás sem lenne túlzás.

Kármentés .

Itt az ideje, hogy feltárjam a banki hitel károsultak egy részének túlélésére vonatkozó javaslatomat.

A riasztó adatok (forrás: PSZÁF, Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete): 105.000- olyan ingatlan létezik Magyarországon, amelynek a tulajdonosa már több mint 90 napja elmaradt a részletek fizetésével, százezer szerződés már korábban bedőlt, és a harminc napon túli késők is százezren vannak. Tegyük fel, a számok igazak, és tényleg 3-400 ezer ingatlan tulajdonosát fenyegeti egzisztenciális csőd.

Ez a szám akkor is óriási, ha tudjuk, hogy minden statisztika bizonyos értelemben rossz. Milyen értelemben? Tegyük fel egyszer megcsúsztam 32 nappal, tehát egy hónap kvázi ’kiesett’ a törlesztésből. Ha a továbbiakban minden hónapban be is fizetem a tartozásom havi részletét, akkor is 30 napon túli betegnek számítok. Értelemszerűen a dolog extrapolálható 90 napra is.

Más vetületből, elég az elmaradáshoz 1 forint hiány is, más késő vagyok, tehát az üzlet banki részről felmondható. A maceratúra elindításához nem kell többhavi abszolút zéró befizetésnek fennforognia, fillérekkel kezdhető.

Hiába pampogok, hogy ez azért akárhonnan nézzük, jó erkölcsbe ütköző, hogy kótyavetyére kerül a többmilliós hitel, és ezzel anullálódik az eddigi tetemes befizetésem is, sajnos a szerződést már eleve erőfölényből kötötték, én/te a megtámadási egy évből nagy valószínűséggel kicsúsztunk. Ugyan senki nem tartott az adós fejéhez puskát (majd megteszi most ő maga), hogy vegye fel a lakáshitelt, de a veszélyekre való figyelmeztetés is kimerült abban, hogy „Még nagyon megbánhatod ám, mégis akarod?”

Mivel ezek polgárjogi szerződések, nem lehet a bankokat méltányos magatartásra kényszeríteni. Egyedüli megoldás a szerződések kölcsönös módosítása. (Hogy a kölcsönösségben partnerek legyenek, a színfalak mögött győzködni kell őket).

Ha az adós csak a kamatot törleszti, a bankot kár már nem éri! A tőkét úgyis újra be kéne fektetnie, az új hitelt el kéne bírálnia, újabb kockázatot kell futnia. A haszna a kamatból megvan, (a szivattyú működik, hogy klasszikust idézzek), nyaralhat kényelmesen. A mai számítástechnikával ez nulla forint többletköltséggel megoldható.
Az sem jelent bármely banki érintett kijelentésével ellentétben többletköltséget, ha néha-néha egy-két(ezer) forint többletet csenget a pógár,és azzal és annyival a tőkerész csökken attól a pillanattól.
Ha az eddigi riasztási érték helyett, ami ugye 1 forint*hónap, - bár ezt a dimenziót csak a bank ismerte eddig, - hanem a tartozás és a futamidő szorzatára vetített valamely (nem milliomod százaléknyi!) arány, máris szabadabban lélegezhetnénk.

Bizony, így akár élete végéig is adós maradhat valaki. Ez tény. Az is tény, hogy nincs annyi híd hazánkban, aminek az aljában elférne ez a rengeteg (sokszor kisgyermekes) család.

Sajnos az is tény, hogy vannak, akiknek ez a módszer sem segít. Ott cizelláltabb megoldásra van szükség, valódi áldozathozatalra. Hogy minek mutatunk be áldozatot? Az aranyborjúnak.

Kelt: egy keresztény országban, több ezer évvel az aranyborjú (így csupa kisbetűvel) után.

Xerxész örökösei .

Olybá tűnik I. Dareiosz fiának szellemi örökösei ma is köztünk élnek. Talán emlékszünk még sokan az ókori történelem érdekességei közül arra a bugyutának tűnő sztorira, miszerint fent említett perzsa uralkodó a tengert okolván a hellének elleni háború egy vesztes mozzanatáért büntetésből megkorbácsoltatta azt. (Adót, pénzbüntetést nem tudott ugyanis kiróni rá)

Már februárban hallottuk a média csatornáin a gaz szálló por okozta fenyegetésről. No nem azt hallottuk, hogy ennek egészségre káros határértékét mi alapján határozták meg, hanem azt, hogy évi 35 poros nap után az ország komoly pénzbüntetésre számíthat.

Vajh mi értelmes gondolat vezérelhette a tisztelt EU törvényhozókat, mikor ezt megálmodták?

1. A pénzbünti elnyomja a port vajon?
2. A beszedett sarcot erre a célra fordítják országunk helyett?
3. Arra inspirálja ez a kisembert, hogy ne üljön porkeverő eszközbe, nehogy hőn szeretett hazája fizetni kényszerüljön?

Á, dehogy!

Azt akarják jelezni, ideje szélvédő falakat felállítani az ország körül és benn is, mert szélcsendben kevesebb a felkavart por.
Hallottam olyan megfejtést is, hogy ebből képeznek alapot az országok lebetonozásához vagy leaszfaltozásához, mert akkor is kevesebb lesz a szél által felragadható por.
Esetlen innovációs intézetet finanszíroznak belőle, amely kikutatja hogyan lehetne megkorbácsolni a bitang szelet, hogy tanuljon belőle. Már a neve megvan: Xerxes Institute-nak fogják hívni.

Nem akarok Góg és Demagóg fia lenni, de ez a szitu olyan, mintha szerencsétlen kolontáriakat nem kártalanításban, de legalább kárenyhítésben részesítenék, hanem kirónának rájuk egy megabírságot, mert tönkrement a földjük, házuk, életük.

Az sem vigasztal, hogy London is hasonló poros cipőben jár, s a többiek talán azért nem, mert esetleg kevésbé becsületesen mérnek.

Esetleg kérjük meg a nyuszit, húzzon le a halállistáról. Vagy legalább az önsorsrontó törvényeken kezdjük a deregulációt.

Használjuk ki, hogy Perzsia úgysem része (még) az EU-nak...

Csak a kezemet figyelje !

Jövőre lenne 100 éves Rodolfó (született Gács Rezső), az itthon méltán híres, és talán sokunk számára ég emlékezetes Bűvész. Mester volt, aki tisztelte közönségét.
Ha a trükköket el is feledtette az idő, a szinte refrénszerűen felhangzó mondatok mélyen beivódtak a memóriánkba. Kedvenc mondása volt: „Vigyázat, csalok!” S hogy önmaga leleplezésében segítsen, gyakran kiszólt a publikumnak: „Csak a kezemet figyelje!”

Világos volt az üzenet, az számít, mit csinál, nem az a szöveg, amit közben hallottunk.

Hogy is jön Rodolfó egy tech-blogba?

Analógiaként. Ahogyan miss Marple-nak a valóság kiderítéséhez legtöbbször egy-egy analógia segít, így derülhet fény a valóságra az energetikai és egyéb különadók hatása tekintetében. Ha aggódott volna valaki, hogy csökkennek a beruházások ennek hatására, már jöttek a cégek csúcsvezetői szájából vett idézetek, :..a beruházási tevékenységet a különadó nem fogja vissza.

Huh. Ez megnyugtató.

De van ám más is a spájzban. A gazdasági megtérülés, az EU energiagazdálkodási tervei, a környezetvédelmi szempontok felülírják a korábbi (négy éve kezdődött) elképzeléseket. Leáll tehát a Mátrai Erőmű Zrt. 300 milliárd forintosra tervezett kapacitás bővítése. A beruházók (MVM Zrt., RWE Hungária) az indoklásban nem is rejtették véka alá, csak betagolták a többi, korábban is létező megoldandó kérdés és nehézség közé a jelenlegi pénzpiaci folyamatokat, s a beruházás pénzügyi instabilitását.

Ismervén a mechanizmust, biztos vagyok benne, hogy bármilyen fejlesztési folyamatot minden fázisában folyamatosan elemezni kell. Előfordulhat, hogy a legjobb döntés veszni hagyni az eddig befektetett energiát pénzt. Olcsóbb, mint eszetlenül végigvinni egy programot és a végén szembesülni avval, mekkora marhaságot tettünk. Azonban az öndicséret sem feledtetheti az addig elköltött pénzügyi veszteséget.

Nem tudom milyen súllyal szerepelt a végső döntésben az energetikai cégeket sújtó nemrégiben bejelentett adó.

Én csak a kezeket figyeltem.

(Miss Marple a képzelet szüleménye, a valósághoz való hasonlítás a véletlen műve)

Pusztába kiáltott szó .

Gyermekkoromban kicsit félve, kicsit kíváncsian kerültem ki azokat az embereket, akik láthatóan magukban beszéltek, motyogtak vagy éppen kiabáltak bele a (vak)világba. Nem volt normális dolog, persze a felnőttek eltűrték, hiszen beteg, rosszabb esetben részeg volt az illető.

Manapság semmi meghökkenést nem kelt, ha valaki a levegő magyaráz, a semmire hadonászik. Előbb-utóbb észrevesszük a fülhallgatót fülében és így már az is magyarázatra lel, miért kiabál sok esetben. Nem hallja saját hangját. Mi bezzeg halljuk, bár abszolút nem érdekel mondandója. Tinédzserek kommentálják beszólásokkal (ha nem a saját fülhallgatójuk által kínált valótlan világba merültek), másokat csak szimplán zavar.

A szemünket be tudjuk csukni ha valamit nem akarunk látni, a fülünket csak demonstratív mozdulatokkal. Akkor persze mi lennénk a modortalanok, bunkók.

Közben emberünk elégedetten dicséri meg magát, milyen hatékony: közlekedik, újságot olvas, reggelizik, távügyintéz egyszerre.
Hiszi ő! Agyunk igazából nem képes egyszerre ennyi dologra figyelni. Valamelyikben biztos hibát vét. Esetleg nem emlékszünk helyesen a megbeszéltekre, elnézünk egy lámpát, leesszük a ruhánkat, nő a rossz stressz. Dupla munka, fele haszon.

És még bolondnak is néznek…

Meztelen háromkirályok .

Hirtelen rátört a szapora a három nagy hitelminősítőre miután Obama elnök aláírásával életbe lép a törvény Amerikában, miszerint a hitelminősítők nem fecseghet világba mindenféle sületlenséget, vagy ha teszik, vállalják is annak minden ódiumát.

No lett is mindjárt hírzárlat Moody’s, Fitch és S&P háza táján! (Ami persze nem akadályozta meg őket abban, hogy – netán jó pénzé’ – ne minősítsék le Magyarországot, mert arra nem vonatkozik az ominózus törvény).

No ennyit a szakmai felelősségről. Módosítandó tehát a mondás is: Ha ló nincs, jó lesz szamár is, mert a szamár nem lesz jó, sőt rossz lesz.

Ezek az immár lemeztelenült szamarak eddig sem nagyon húzták előrébb a világ szekerét, ideje szalámit csinálni belőlük.

Gyermekkoromban valamelyik felmenőm mesélte, hogy a világháború előtt élénk reklám viadal folyt a bőrtalpú és gumitalpú cipő között. Független szakértők ecsetelték az egyik előnyét, a másik hátrányát, majd másnap megjelentek a cáfolatok és ellenszakvélemények.

A végén kiderült, amit a kedves olvasó már gondolom sejt, vagy tud is: mindkét cipőfajta azonos érdekszférába tartozott, a szakértőket hol a jobb zsebből, hol a balból finanszírozták.

Akinek esetleg nem esett még le a párhuzam, javaslom vegyen fel hitelt, az gyakorta megvilágosító hatású.

Minőségbiztosítás .

Hétköznapi eset, bár ez konkrétan hétvégi esetként indult. UPC drága, vasárnap déltájban úgy döntött kiszolgáltatottá, nem pedig kiszolgálttá teszi körzetünkben ügyfeleit. Úgy 20 óra türelmes várakozás után a jámbor ügyfél, kinek üzleti ügyei is interneten intéződnének, veszi a bátorságot felhívni mobilon (minek számát a kedves szolgáltató is tudja, de hát drága az sms, tudjuk, és nem tájékoztatásra való) Őfőtársaságát, aholis végighallgathatja a lelőhetetlen akciókat, megtudhatja, hogy „Minőségbiztosítási okokból” a beszélgetést, amiből végül nem lesz semmi, rögzítik. Az fel sem merül, hogy az állampolgár tiltakozhat e ez ellen.

Automatikus ügyfél azonosítás után közli a T. Kuncsafttal azt, ami miatt az zargatni bátorkodta a Magas Társaságot, hogy azon a szolgáltatási területen műszaki hibája van, kis türelmet, gyógyítják.

Hiába no, nagy dolgot tudtunk meg, miszerint nem itthon/irodában a beltéren leledzik a baj forrása, hanem a zord kinti hálózatban. Máris ugrásszerűen emelkedett a minősége a szolgáltatásnak!

Az automata azonban nem lankad. Javasolja, hogy a hibakereső menüt – mert nekik olyan is van ám! - nézzem meg az interneten (!) – amit momentán nem tud szolgáltatni. Ha netán kígyónak méltóztatok lenni, a K menüpont alatt bele is haraphatok saját farkamba. Így a kör alakot felvéve egy végtelen minőségi spirálba kerülünk a fejlődés határa a csillagos ég, sőt tovább!

„Kitartók kuncsaftok leszerelése” menüpont. Egyes megátalkodottak szeretnek élő személyekkel beszélni, megpróbálják tehát a 0-s gombbal Kapcsoljuk Ügyintézőnket kisasszonnyal, fiatalemberrel próbálnak kommunikálni. Kis éji/napi zene után finom átfogalmazásban tudtunkra adatik, hogy úgy látszik túl sok időnk van mert az ügyintézőre aztán várhatunk! De csak hallasd nyugodtan a zenét, a mobilosokkal (hisz másképp elérhetetlenek vagyunk) risztelünk a bevételen.

Kérem tehát a UPC-t ne fokozza a minőséget elviselhetetlenre, a saját hármas követelményének: - Utolérhetetlen, Példátlan, Csodálatos – így is bőven megfelel.

Ja, kíváncsian várom a számlát, mibe is fáj majd ez a csúcsminőség.

Vissza a jövőbe .

Többször csodálkoztam rá, milyen örömmel kap fel a média egy-egy hírt, és adja tovább bármiféle kritika nélkül. Most a bankadó alkotmányellenessége a sztártéma. Felreppent, miszerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet.

Noha a Bankszövetségnél véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak, akarnak mondani a tervezetről, megkérdezett adószakértők szerint (szakértő ugyebár az, aki a témában már a legtöbb hibát elkövette) máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok szerintük egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, míg maga a törvény csak idén lép életbe. Márpedig visszamenőleg jogszerűen nem lehet adókötelezettséget megállapítani.

Eme szakértők szerint a legtöbb adó szintén alkotmányellenes (érdekes, az USA-ban 200 éve még nem volt adó), hiszen társasági adót is utólag fizetünk, szja-t is, kommunális adót is egy előző állapot alapján, sőt még a helyi adót is. Ami egy fiktív jövedelemre van alapozva, az a társaságok adóelőlege, amit viszont soha egy adószakértő sem támad, pedig az meg nem keresett pénz adózása. Jobb esetben megkeresed, rosszabb esetben futhatsz a pénzed után.

Az visszamenőleges hatálytalanságot eleink azért találták ki, hogy elkerüljék a problémát miszerint; ha a nagymamám fiú lett volna a nagypapám lett volna é? Magyarul: feltételezzük, hogy más információ birtokában másképp cselekszünk, másképp döntünk. Vajh a bankok orvul nem növelik a mérlegfőösszegüket, ha tudják mily cudar elvonások jönnek? Inkább átadják a konkurenseiknek a terepet, lebontják a márványpalotákat, mert a mérlegfőösszegben szereplő pénz dolgoztatása nem termel ki ekkora profitot? Ezt – ingyen – senki nem hiszi.

Ha a fenti gyengus érv lepattan az Alkotmánybíróságról, akkor a törvény mélyebb gyengeségei viszont vígan lubickolhatnak.

Mindent bele? .

Nem irigylem a BKV-s dolgozókat. Az összes sajtóorgánum a BKV házatáján fellelt, vagy úgy gondolt, hogy ahhoz köthető visszaéléseken és visszaélés gyanús ügyeken csámcsog, közben hébe-hóba hallani csak, hogy az ott dolgozók nagy, meghatározó része nem deviáns munkavállaló, nem sarokházat akar, (de már idén!) New York-ban, csak normális munkával szeretné eltartani családját, relatív biztonságban tudni jövőjét. Ezeknek az embereknek lelki teher a folyamatos békávézás, ami óhatatlanul megbélyegzi őket is.

Éppen ezért - noha tudjuk, hogy a shownak menni kell! - bánjunk csínján az újabb ócsárló hírekkel. Pontosan fogalmazva, a csúsztatásokat elkerülve adjanak róla számot, ha már.

Kínában gyártott, ám némethonban átcimkézett mozgólépcső elemeket építettek be az uniós támogatással felújított metróba, szól a hír. Ugyanazon híradásban már az ítélet is kész, az ügy besoroltatik a többi panama közé anélkül, hogy megtudnánk, vajon mit ír elő az uniós támogatás arra az esetre, ha sztrájk van a tendernyertes európai beszállítónál, vagy ha a megrendelő uram bocsá' át lett verve.

Szokás, hogy nagyobb értékű berendezéseket a gyártás helyszínén vesznek át, mint itt a mozgólépcső elemeket. Noha szerintem egy lépcső nem egy nagy műszaki csúcsteljesítmény, de legyen. A helyszíni átvétel gyakorlatának praktikus indokai vannak, (pl kifogásult árut ne kelljen fölöslegesen utaztatni stb.) de az átvevő az esetek nagy részében nem találkozik a félkész termékkel.

Tudom, hogy egy rövid hírben nincs idő körbejárni, szerzők tekintetében általában nincs szakértelem boncolgatni egy témát. De ha valaki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Mert a végén azt hiszik, szidják az anyjukat.

Erőművi on-shore lovagi torna .

Esélye sincs az MVM harmadnyi seregének, hogy visszatartsa a Dunamenti Erőmű Zrt. többségi tulajdonosát (Electrabel SA) nyolcmilliárdnyi nyereség forint adómentes haza-síbolásától. Az eredeti nyereség nem egész 7 százalékát itthon hagyták, amiből nekünk, az MVM-nek marad 1,7 %, de osztalékot nem fizetnek. Mint tavaly sem.

Teszik ezt az után, hogy a hosszú távú vásárlási megállapodások (thm) – amik a kirablásunkat betonozták be – az EU-ban tilosak, tehát beszüntetendőek. Hogy szegény nyomorgó Electrabel csődbe ne menjen, a Budapesti Erőmű Zrt-vel és a Pannon Erőmű Zrt-vel együtt 179 milliárd forint kompenzációt (beh szép szó – nekik!) kaptak.
Hát ez persze nem elég, a nyolcmilliárdot az erőmű az anyacéggel kötött swap-ügylet keretében az orrunk elől, lehet válogatni: kitalicskázta, Nokiás dobozozta, vagy amit akartok.

Gondolom a swap ügylet teljesen ellentétes tagja is a fiókban, vagy a winchesteren hevert, ha netán az árfolyamok ellenkező irányba mozdulnának. Csak azt a szerződést kellett elővenni, ami alapján az anyacég nyer, lévén utólagos elszámolás van.
A furcsa csak az, hogy az MVM-nek ehhez nincs hozzászólása.

Lehet, hogy a pécsi vizes módszert kellene alkalmazni?

No nem lepedőt ráhúzni, hanem elhúzni. A nótájukat. Vagy elhúzatni. A belüket.

Hagy füstöljön! .

Szeretnék egy kicsit a magyar autó-tuningolásról írni. Az utakon közlekedve egyre gyakrabban találkozhatunk sportosabb kinézetű autókkal. Aki egy kicsit ismeri a típusokat, az jól tudja, három féle tuning létezik.

Az egyik az optikai, a második a technikai, a harmadig pedig a kettő egyvelege. A magyar emberek pénztárcája általában csak a kisebb díszítőelemek „felaggatását” teszi lehetővé az autóra, amivel nincs is semmi gond. Természetesen itt is lehetne Ízlések és pofonok szerint szelektálni, de ezt döntse el mindenki maga. Egy kicsivel több pénzből már optikai szetteket lehet a boltokban vásárolni, amelyek már magukra vonják a tekinteteket. Ennek a kategóriának jelentős hányada megfigyeléseink szerint 100 lóerő alatti motorral rendelkező autót tud magáénak.
Ők azok, akik szívesen versenyeznek utcán, autópályán, de egy emelkedőhöz érve már meghunyászkodnak.
Pontosan ezen hibának kiküszöbölésére jön a második kategória, a technikai tuning. Itt azért már húzósabb összegekről beszélhetünk, ám mégis találkozhatunk velük naponta többször is. Manapság a dízel hajtás éli reneszánszát, hiszen a technika az utóbbi években nagyon sokat fejlődött ezen a téren. Gondoljunk csak a Le Mans-i 24 órás viadalokra, ahol a dízel autók sorra nyerik a versenyeket. Onnan ismerhetőek fel ezek az autók a közúton, hogy előzésekbe bocsátkozva padlóig nyomott gázpedál állásnál épp csak akkora füstfelhőt eregetnek ki a kipufogón, hogy a háttérbe szorult autós semmit se lásson.

Sajnos ez nem az ő hibájuk, ez a tervezés hibája. Itthon rengeteg tuningbolt létezik, és számtalan variációban ontják a maguk vagy más által megírt chipeket (Rudolf Diesel forogna a sírjában). Megjegyzem, legtöbbjük többet árt, mint használ. Sok embert ismerek, akik aktív résztvevői a magyar, esetleg külföldi versenysportnak és ennek révén kitanulta a programozás minden csínját-bínját. Ők azok, akik Nyugat-Európai szinten a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve írják a szoftvereket. A dízelmotornak van ugyanis egy füstölési határa, amely fölött rohamosan megnő a kibocsátott koromrészecskék száma, mivel szó szerint ömlik a hengerbe az üzemanyag. Sokan így tesznek, a megnövelt turbónyomás mellé jó sok üzemanyagot engednek. Pedig ennek nincs nagy létjogosultsága. Hiszen külföldi kollégáik ugyanazt a teljesítményt a füsthatár alatt is képesek kihozni a motorból. De ehhez érteni kellene. Léteznek Angliában, Németországban olyan tanfolyamok, ahol ezt meg lehet tanulni. Tény, hogy nem olcsók, de aki ezek közül elvégez akár csak egyet is, nagy megbecsülésre tehet szert hazánkban. Az ilyen ugyanis ritka, mint a fehér holló.

Visszakanyarodva a harmadik típushoz, ehhez kell a legtöbb pénz. Egyre több és szebb autó gördül ki a különféle műhelyek ajtaján, és ez esetben már beszélhetünk valódi építésről-szépítésről. Komoly mérnöki munka áll a hátuk mögött, gyakran saját fejlesztések is gazdagítják technikájukat. Néhányuk külföldi versenyeken is komoly helyezéseket ért el, rájuk nagyon büszkék lehetünk. Lassan, de biztosan azért nálunk is fejlődnek a szakágak, egyre több rajongót vonzanak a versenyek. Ez persze teljességgel érthető, hisz itthon nincs akkora hagyománya az autóversenynek, mint nyugatra. De bíztatni szeretnék minden építőt, versenyzőt, rajongót, egyszer elérünk arra a szintre is.
A füst is felemelkedik…
Sch. L.