Haláldélelőtt…

Nem akarom Ernest Hemingway babérjait krumlifőzelékbe főzni, csak az ő írása, a Haláldélután jutott eszembe a ma reggel felöklelt és a kórházban elhunyt fiatalember balesetéről.
A pamplonai eseményt bikafuttatásnak nevezzük itthon (helyileg encierro). Mivel javarészt fiatalemberek futják a versenyt, (bár egyre több mára a hölgy is) nem tiszta, hogy eme ifjak a futtatott bikák, vagy az őket üldöző marhák.
Na ebbe bele is zavarodhatok, hiszen kétséges, hogy a marhák elöl futnak, vagy hátul. A küzdősportoktól kezdve a gépesített száguldásig, a kakasviadaltól bandzsadzsampingig (nem kell feltétlen neki magyar név), a vérre – szigorúan más vérére – vágyó körömrágós izgalom persze sok pénzt vonz. Hamlet kommentárja szerint „Őrültség, de van benne rendszer”. Hát van, és ezért félelmetes. A tömeges népirtásban is az a legszörnyűbb, ahogy az indulatot félretéve technicizáltan irt. Nincs harag, nincs dük, se személyes és konkrét bosszú, csak egy rendszer – most épp a turisztika pénzszerző rendszerének – kiszolgálása. A bikákat futtatjuk. Fogyóanyag. Fussatok ti is marhák!
The show must run on!

Validity

Kiterelés, beterelés, orosz nyelv. Rosszmájúak szerint ez kellett anno 20-25 éve a juhász szakvizsgához. Mostani, két éven belül bevezetni kívánt elképzelés szerint, a ’papírhoz’ kötött állások megszerzése elől elhárulhat egy adminisztratív akadály. Mindegy honnan tudsz valami ügyeset, okosat, bemégy vizsgázni, megkapod papírod, oszt jónapot! Ma ugyan még kevés sokszor az isiseknek is a vizsgaidőpont, szorul is sokaknak emiatt a féléve, de két év nagy idő, addig több vizsgaidőpont is beszuszakolható.
Nem csak a tanári diploma megszerzése lehet könnyebb mondjuk öt év képesítés nélküli tanítással, de szakmunkás végzettségek is szerezhetők, ha jókor voltunk jó helyen. (S persze a vizsga is sikerült.)
Jó ez, rossz? Ilyen esetben mindig Tevje, a tejesember jut eszembe a Hegedűs a háztetőn c. musicalből, aki dialektikusan tudta értelmezni az elékerülő problémákat.
Egyrészről jó, hogy felemelkedési lehetőséget ad hátrányos helyzetű fiataloknak, akik pl. a szalamiszi csata nem időpontját nem bírták megjegyezni (csak konkrét példa mondok), ezért ítéltettek bukásra, netán különféle disz-eket bírnak magukénak (diszlexia, diszcalculia), ezért sorolják az ostobák közé és nehezül életük.
Másrészről nem érzem biztosnak azt a tudást, amiről oklevelet egy vizsga alapján állítunk ki. Hol van itt (s most főleg a felsőfokú végzettséget igazoló papír megszerzésére gondolok) a hivatásra alkalmasságról való meggyőződés?
Jó ez az oktatóknak? Elékerül egy ismeretlen autószerelő-jelölt és ítélje meg? (Remélem sebész oklevelet nem szerezhet idegenlégiós jártassággal senki.)
Persze eszembe jutott egy helyeslő érv is: írok még néhány blog-bejegyzést és megyek a bölcsészkarra újságíró papírért...

Egy „furcsa” ember halála kapcsán

A mai napon elhunyt egy igazán furcsa ember. Robert Strange McNamara talán az élet művészeti oldalát kivéve jelképe mindannak, amit a múlt század fontos területeinek érzünk. Megérdemelne egy kis időt élettörténetének a tanulmányozása, mert Bögel György (valamint Dobó Mátyás, Szekfű Balázs, Pintér Róbert, Damjanovich Nebojsa, Szántó Balázs, Pécsi Ferenc) által írt blog-világ (kisbetűvel) című könyvben Bögel említi, hogy hallgatói már nem tudják, ki volt McNamara, pedig egy MBA hallgatónak nem ártana.
Nem tartom tisztemnek itt még egy rövid életrajzot sem adni, bár a magyar wikipédia ma még gyakorlatilag üres McNamarából. Lényegesnek tartom viszont megemlíteni, hogy ő volt a Ford gyár első, nem a tulajdonos családjából származó főnöke, vélhetően értett a termelés-szervezéshez. Ezt a szervezőzseniséget akarta hasznosítani John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson elnök is. Mint védelmi miniszter a vietnámi háborút is egy szervezési, termelési problémaként kezelte. (miért jut eszembe Robert Merle: Mesterségem a halál című műve?) Miután ott is kitelt a bicska ára, a Világ Bank élére röppent. A globalizáció kiteljesedése is mit ad Isten ebben az időben kezd virágozni teljes ’pompájában’. Mérnöki precizitás a termelésben, mérnöki precizitás a pusztításban, mérnöki precizitás az eladósításban. Noha nem mérnök volt (hanem közgazda a Berkeley-ről).Talán nem élt mégsem számunkra hasztalanul, ha le tudjuk vonni életéből a következtetést: nemcsak a lényeg a lényeg!

Teszek egy ajánlatot

Olvasom a sajtóban, hogy a General Motors német leánykájára, a hazánkban is méltán népszerű Opel gyárára még lehet ajánlatot tenni. Egy pillanatra elcsábultam. Milyen érzés lehet vajh Ford , Citroen, Bugatti nyomdokába lépni? Ford úr nevéhez kötjük egy, az akkoriban új gyártási kultúra bevezetését (a futószalagra gondolok), Citroen úr nagyot alkotott, de lám a szenvedélyét nem tudta uralni, és elkaszinózta vagyonát. Érdekes lehet párhuzamot vonni a mai magyar fiatalok alkotókedve, tehetsége és a statisztikai felmérések azon eredményei között, mely szerint igen nagy hányada (14-20%-a) lottónyereményben reménykedik, mint élete jobb sors felé fordító korongjára. Egyre jobban terjed az internetes szerencsejáték, és a póker, amit mindenki soroljon ízlése szerint a tudás-szektorhoz, illetve a szerencsejátékok közé.
Henry Ford sziszifuszi munkával nemcsak gyártási kultúrát, de fogyasztási kultúrát is teremtett. Gyárában a tempó feszített, a fluktuáció magas volt, legalábbis korához képest, de munkásai többszörösét keresték a kori átlagnak, így magas lehetett a gyáriak önfogyasztása (mármint autó-ön-el-fogyasztása). A világ autófogyasztása viszont nem tart lépést a termelőkapacitással. Túltermelésre méretezett ágazat, roncsprémium ide vagy oda.
Itt nyer értelmet Ettore Bugatti figyelmeztetése: 'A fék fontosabb, mint a motor!' Noha ő a versenyautó konstruktőröknek szánta kijelentését, szerintem sokkal tágabb értelmű. Nem mindig a több, a nagyobb, a gyorsabb a jobb. Természetesen nem hibáztatható egyik gyár sem az önkorlátozás hiányáért, de ebben a méretgazdaságossági versenyben úgy jártak, mint a cross-motorosok. (Ők egy vonalról rajtolnak, de a start után viszonylag hamar éles kanyarhoz érnek, aminek a bevétele iszonyatos lökdösődéshez, bukásokhoz vezet. Ettől még egy crosszos sem áll el a rajttól, és kövér gázzal igyekszik túlélni.)
Az autóipar is éles kanyarhoz ért, a fék fontosabbá vált, mint a motor. Kimerült a gyárak minden erölködése; vélem azt is, hogy nem vezetőink irántunk érzett aggodalma teszi kötelezővé az Euro XCVII norm. motorok Euro XCVIII-ra való lecserélését, ilyen-olyan plusz ketyere beépítését, neadj' Isten az Euro XCIV motorral szereltek belvárosokból való kitiltását, hanem annak kikényszerítése, hogy minél hamarabb váljunk meg még ki sem fizetett járgányunktól. Az autóipar immáron több mint száz éve alatt lett volna elég idő arra, hogy a kocsira ne úgy tekintsünk, mint vagyontárgyra, hanem mint használati eszközre. Amíg rendeltetésének megfelelően tudjuk használni csekély erőfeszítés (karbantartás) árán, addig ne cserélgessük, mint az alsóneműt!
A kocsi nem kincsképző eszköz, nem is vagyontárgy (vagyonadó nesze neked!), csak egy kicsit drágább, kicsit nehezebb eszköze háztartásunknak, mint a ventillátor vagy a hajszárító. (Kis kitérő: az átlagfogyasztás alig csökkent az utóbbi 40-50 évben, köszönhetően az állandóan súlycsökkentett, mégis egyre nehezebb és egyre nagyobb teljesítményű autóknak.)
Most hogy ilyen ügyesen lebeszéltem magamat a gyárvásárlásról, azért mégis teszek egy ajánlatot: próbáljuk meg az életünket úgy élni, hogy ne a kisebb-nagyobb kütyük megszerzésében és cseréjében lássuk életünk értelmét, hisz már eddig is rájöhettünk, hogy 'sekély e kéj'. Ha egyáltalán van...

Mehr Licht! (Több fényt!)

Úgy látszik nagyjaink végsóhajai sosem lelnek meghallgatásra. Ma is időszerű lenne Goethe utolsó mondata Friedrich nevű szolgájához, akár szó szerint is lehetne idézni. (Mach doch den zweiten Fensterladen auf, damit mehr Licht hereinkomme - Ugyan,nyisd már ki a másik ablaktáblát, hogy több világosság jöjjön be.)
Szegény lakók, akik udvarára (békebeli nevén, de mai minősítése szerint: Lichthof-jába - világítóudvarába) hotelt rittyent a beruházó, lassan az ablaktáblát sem tudják kinyitni; no nem azért mert nem tudnak szólni németül Friedrichhez, hanem mert a nyílászáró elem beleütközne a vendéglátó intézmény falába.
Egy tervező, ha nem látja a helyszínt, nagy valószínűséggel elhibáz egy-egy részletet, vagy akár gyökeresen rossz megoldást ötöl ki. Aki jóváhagy, látatlanban ad engedélyt, az sem érdemel teljes fizetést, hiszen még a fáradságot sem vette, hogy átmenjen a "szomszéd" utcába, megtekinteni a nem mindennapi éca helyszínét. Bár a belvárosi kerületek oly óriásiak, hogy valóban expedíció kell egy ilyen látogatáshoz, veszélyességi pótlékot sem kapnak, pedig előfordulhat, hogy harapós kerületi lakosokkal találkoznak...
Úgy végigmoziznám, mi történne, ha vadidegen elkezdené beépíteni pl. a MOM Park udvarát. Vélem, hogy csak csekély érdekérvényesítő erővel bíró kisnyugdíjasok udvarába lehet darukat állítani, olajkutat fúrni, vagy amit akartok.
Ezután nem csoda, hogy az építő konténerei engedély nélkül is tovább bitorolják az utcát is. Csak imádkozhatunk, hogy ne legyen genetikai kapcsolat köztük és a kisgömböc között, mert akkor csak idő kérdése, mikor nyel el minket is.
Ismerőseim csitítanak: sok kisgömböc garázdálkodik ebben az országban, ne aggódj, a nagygömböc megeszi a kisgömböcöt.
Valahogy nem vigasztal...

Műdugó - Mű-városvezetés

Rövid életű gondolatkisérlet borzolta kis hazánk lakóit. A fejnehéz ország fővárosának közlekedési gondjait egy csapásra megoldani gondoló városvezetők komolyan mérlegelték a nyári közlekedési dugók méretének növelési lehetőségeit. Ha a feladat az lett volna: "Hogyan tegyék még elviselhetetlenebbé az emberek hétköznapjait?", akkor sem lehetett volna orbitálisabb ötletet elővezetni. Szerény tehetségemmel a jövőre való előkészületek jegyében további javaslatokkal élek.
1. Rendeljük el a közvilágítás kikapcsolását, és a teljes elsötétítést. Előnyei: az energiamegtakarítás, a csillagvizsgálók működési feltételeinek jelentős javítása, kelet-európai kalandturizmus fellendítése. Hátránya nincs.
2. Vezessük be itthon is a riksa-rendszert, a riksákat közbeszerzési pályázaton, szigorúan meghívásos alapon lehessen beszerezni. Meghívottak cípőfelsőrész készítők és édesség nagykereskedők lehessenek.
3. Alternatív megoldás a gyaloghintók tömeges bevetése. Minden utazót minimum négy másik szállít, halkan, menet közben közösségi életet élve. A munkanélküli sereget az intézkedés azonnal felszívja. Itt még adókedvezményt is kaphatnak a túlsúlyosak, mert hozzájuk hat- illetve nyolc-'hordós' gyaloghintó kell, több munkanélkülinek munkát adva.
Az eset persze eszembe juttatta az egyszeri parasztembert, aki karóval esett szőlejének, mikor azt a jég verte, mondván: "Lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten!"
Lehet, hogy célt tévesztett a karója?...

Önérzet, óh!!

"...egy időre biztos megszakad a kapcsolatunk az E.ON-nal" idézi az MTI Katzer Zoltán (Ajka Kristály Kft.) ügyvezetőt, aki türelmetlennek tartja az áramszolgáltatót. Szerinte indokolatlan az elismert 160 millió forintos tartozás miatti kikapcsolás, ami azért is nagyon csúnya dolog mert a technológiai folyamatok megakadása óriási károkat okozhat. Felháborodás fokozónak elmondják, hogy több milliárd forintnyi energia számlát rendeztek eddig. Bezzeg a MÁSZ (Magyar Áramszolgáltató Zrt.) - igaz az anyacég kezesség vállalása mellett - ad néki villanyt.
Megint egy közéleti óvoda-jelenségnek vagyunk tanúi.
A csúnya szolgáltató nem finanszíroz engem - pedig micsoda rendelésállományom van (ugyan az nem derül ki mennyi nyereség képződik, életképes e a vállalkozásom; az anyacég mérlege szerint nem) - mennyi ember munkahelye kerül veszélybe! Nem ám az én gazdálkodási hibáim miatt, hanem mert nem hitelez tovább a szolgáltató!
Gondolom a benzinkútnál is elvárja, hogy hitelbe tankolhasson, hiszen már annyi pénzt költött eddig benzinre...
Biztos vagyok abban is, hogy hasonló gavallérossággal szállít a vevőinek, nem baj ha tartoznak, pár kamion árut adunk még nekik.
Mindenki hibás, csak én, a vállalkozó nem. Óvoda. Óvónéni nem én voltam...
Nyilván a szolgáltató nem fogja ajándékba adni nekik a tartozást, tehát hiába szeretné megszűntetni a kapcsolatot, nem fog menni. A MÁSZ sem fog Róbertbácsit játszani, ha csak időt akar nyerni valós megoldás nélkül, csak mélyebb válságba manőverezi magát.
Nem azt mondom, hogy ne tegyen meg valaki mindent a túlélésért, ez az ő feladata. A szolgáltatóé meg az, hogy a saját túlélésével törődjön. Ha az ő kockázatvállalásába nem fér bele, attól még nem gazember, bár ez így nem hangzott el, csak sugallatódott.
Gondolom a felek közötti szerződést nem kényszerből írták alá. Egyik oldal teljesített, másik nem. Aki aláírta, vagy a jogutódja felelősséggel tartozik a szerződés betartásáért. A felelősség, - sokan nem tudják - azt jelenti, hogy anyagileg helyt kell állni, vagy szabadságkorlátozást kell elszenvedni. (Ilyen értelemben a politikai felelősség csak a politikai közéletből való kirekesztést jelent, semmi többet). Nem csoda, hogy a felelősséget nem akarják vállalni, másra mutogatnak.
Korszerű magatartás. A vezetői díj az enyém a kötelezettség pedig ... Ki tudja, de hogy az enyém nem, az tuti.
Két nap múlva....
Újabb hír: Téves nyilvántartás miatt történt kikapcsolás, a Kft. 18,8 MFt-t ismer el. Egy mondattal később már ez sincs, sőt! Előre kifizetve 4,6 Mft májusi esedékességű számla. Kristálytiszta?
Ezután kis hadászat. Jön az ellentámadás. Csődeljárást jelentettem ugyan be magam ellen - legtöbb szolgáltató erre leállítja a szolgáltatást, ahogy itt is szerepelt a szerződésben, - bár ennek határideje lehet változó. Most tehát a korai leállítás a hiba. Sikerül mindent úgy összekavarni, hogy már egy közzéadott információ sem tekinthető hitelesnek.
Végkövetkeztetés: ne higgy senkinek! Nekem se...