Tudd meg most!!!

Kíváncsi vagy, bűncselekmény e a TV-ben szélhámoskodni?? Tudd meg most!! Hívd a Nemzeti Nyomozó Irodát (1062 Budapest, Aradi u. 21-23., telefon: 06-80-201-303.) Ingyenesen hívható szám!
Kíváncsi vagy milyen gazdasági szolgáltatást rejt a 17634?? Tudd meg most!! Hívd nem emeltdíjas tarifával a Gazdasági Verseny Hivatalt (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., telefon: 432-8900)!
Becsapott és lenyúlta a pénzedet a 17634?? Tudd meg most!! Kérdd ki a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (1088 Budapest, József krt. 6.) véleményét!! Hívd a szintén alapdíjas 459-4800 számot!
Vajon meddig tűri ezt a néphülyítést az ORTT?? Ne hívj senkit, úgysem mondják meg neked! A butaság vámszedői nagyon ügyesen kicsúsznak az esetleges felelősségre vonás törvényi betűi alól. De a szelleme, a törvény szelleme itt kéne legyen köztünk, és a bíróságon. A két csatorna (a Kirráály és a Rádió Tévé Lü...knek Klub), amelyen a hirdetések folyamatosan irritálják a gyanútlan nézőt „csak” közvetíti a hirdetést. A tulajdonosi szerkezet lenyomozhatatlan off-shore cégekbe torkollik, de a hirdető és a közvetítő valahol részben-egészében közös.
Persze nem ez az első akció, ami miatt logikusan gondolkodó emberek undorodva fordulnak el. Mindenki tudja, kivéve a telefonálókat(?), hogy csak lenyúlás zajlik, a hiszékenység vámszedői mégis gondtalanul robognak azon a soksávos autópályán, aminek szomszéd sávjain boldogan integetnek a parkolások zsebre-dolgozó cégei, s egyéb, hébe-hóba közbotrányokozók.
A televízióknak kötelességük lenne a lakosság szellemi színvonalának folyamatos emelése. Ez az elvárás nincs ugyan se bebetonozva, se kőbe vésve, se törvénybe foglalva, joguk viszont bálaszám van, mindenhez joguk van, ami nincs konkrétice tiltólistán.
Épp ideje, hogy ez a szellemi szemét oda kerüljön, rosszhiszemű gazdáival együtt.

Sötétben bujkáló .

Hallom minap, hogy az egészségügy vezetője zéró toleranciát gyakorolván rémhír terjesztéséért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, büntetni kívánván mindazokat, akik ki merik fejezni szkepszisüket az új, kellően rémisztőnek beharangozott, ám annál ’hál Isten sokkal „gyengébben” muzsikáló influenzavírus ellen kifejlesztett oltóanyag, hovatovább a védőoltások ellen, en bloc (amblokk).
Nosza fel is buzdultam és elképzeltem magamban a szép új világot, midőn az ipari (egyéb sallangokat elhagyva) miniszter ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz például az „elektroszmogot” ötödik lovasként feltüntető – bár az elektromágneses jelenségekre alapuló masinákat vígan használó – népekre gondolva.
Az is felsejlett, hogy a világ szabadalmi hivatalai esetleg közös fellépéssel tiltsák be mindazok hiábavaló mesterkedését, akik a jelenlegiektől eltérő energiaátalakító berendezésekkel – kvázi örökmozgóval – bombázzák őket. Minimum életfogytot a gaz reménytkeltőknek! Hiszen már a XIX. században kimondta a francia Tudományos Akadémia, hogy ilyen dolgokkal ne is zaklassák, mert az nem lehet. (Valószínűleg csak adaptálták nagy törvénykező királyunk felvilágosult mondását: „Boszorkányokról pedig, mivel azok nincsenek, többet szó ne essék”. Többen ugyan még ma is kétlik Könyves Kálmán igazát – némely rokonukra gondolva – de arról akkor sem volt szó, hogy aki nem hiszi, az kerül máglyára.)
Megfigyelhető, hogy az akadémiai verdikt azt nem mondta ki, hogy más energia fajták nem kutathatók, és annak átalakítása, hasznosítása, esetleg eme lehetőségről való csevely letöltendővel jár.
Arról már nem is beszélek, hogy nem jár rémhír-terjesztési Nobel-díj a politikai pártoknak, pedig…
Megfelelő józansággal nemcsak a mérnökök, de bárki egészséges óvatossággal vizsgál minden harsány propagandát. Tudjuk, hogy nem öncélúan jelennek meg az atomerőműveket közellenségnek kikiáltó tanulmányok, és nem a fosszilisokkal riogató társaik. Hasonlóan az elrémisztőnek szánt libatömési videókkal, az üzleti érdekek akarják manipulálni a fogyasztót. De ha tudjuk? Mi tudjuk. A nagy többség azonban félresöpörheti a szakmaiságot. (Mondhatnám stílszerűen „elsodorja”, mint a bős-nagymarosi erőművet). Erre játszanak, de az ellenvéleménynek nem rendőri, bírói erővel esnek neki, noha lehet, hogy ábrándoznak róla. Ábrándozni szabad.

Valahol…Európában? .

Nem, nem írtam rosszul, bár a hasonlóság nem a véletlen műve. Időszerű lenne a filmet többször játszani itthon, ötlött eszembe, mikor tudomásomra jutott, hogy több közéleti személy nyílt levelet írt a sukorói beruházás kapcsán. Legfőképp a tehetetlenség érzése fogott meg, ahogy egy ország belső ellenőrzését köpik szembe pont azok, akiknek sűrű hamu-fejrehintés közepette kéne helyrehozni a helyrehozhatót, miközben folyamatos bocsánatért esedezés hangzik ajkaikról. A filmben elhangzik egy ötlet: „..Gyerekeek, könyörgőőm, akasszuk fel!”. Az óhaj azonban akkor és ott rossz célszemély felé irányul, de híven tükrözi a csak magára számítható, védtelen gyerekek elkeseredett küzdelmét.
A második világháború közben játszódó MAFIRT filmben szereplő árván, otthontalanul kóborló gyerekek úgy tartják el magukat, ahogy tudják. Ők szerencséjükre, találnak egy védelmet nyújtó várat (állítólag vagyonadó nélkülit), melynek lakója, Simon Péter egykori karmester. A gyermekek rendbehozzák a várat, és megkedvelik a „trógert”, akinek eleinte hurkot akartak a nyakába kötni. Nem fogom magyarázni az analógiákat, de a mi várunknak is van egy védőbástyája, Állami Számvevőszéknek hívják.
Sajnos ma is igaz, amit Dobó István üzent Egerből Gárdonyi regényében: „a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”. Bár lehet, hogy már ezt is átírták, hátha szegény mai gyerekek nem értik. Nyugodjanak meg, értik. És mi, mai gyerekek is értjük az ÁSZ figyelmen kívül hagyását. Amit nem értünk az az, hogy miért tartjuk akkor fenn? Milyen nagy költségcsökkentő lépés lenne megszűntetni, persze szigorúan végkielégítés nélkül. A tanácsért járó sokmilliós honort azért kérem az ovimnak eljuttatni szíveskedjenek.

Az a fránya ákác, az!!

Bocsássanak meg, ha nem pontosan idézek klasszikust, de Hofi találó kommentje jut eszembe a kórházi főkapcsoló meghibásodása kapcsán. Ifjabbak kedvéért elmondom, hogy ebben a paródiájában Hofi egy futballcsapat magyarázkodásának parodizálásán keresztül – miszerint a kapufa gömbölyű volta miatt a labda nem befelé, hanem kifelé pattant, és ezért nem lett gól, elúszott a győzelem és ezzel minden további földi jó – gúnyolta azokat, akik sosem magukban keresik a hibát, mindig valaki más az oka szenvedéseiknek.
No, a kórházi főkapcsoló meghibásodása is a médiában azzal a megnyugtató kísérő szöveggel kommentáltatott, hogy vizsgálat indul kívül-belül, alul-felül, kinek a galád szabotázsa tör a betegek életére. Mert bűnös az mindig van! A mai szótárból kikopott a véletlen, a balszerencse, a balsors, az anyaghiba fogalma.
Nyilván a hatos csavart is át lehet ereszteni röntgenvizsgálaton, ki lehet próbálni nyújtógépen, de talán nem kéne minden egyes darabot megmustrálni, mert akkor nem 3,60 lesz az ára, legalábbis nem forintban, hanem esetleg angol fontban. Ki tudjuk fizetni?
Ja, és minden csavarhoz természetesen rendelendő egy kísérő nyilvántartás, miszerint 6 év múlva is tudni fogjuk, ki végezte a mérést, és aznap mikor kelt a Hold. Mondjuk egy DVD lemezre sok csavar adata ráfér, persze előtte a DVD-t is szigorúan minőség ellenőriztetni köll. A tartalék nyilvántartásra alapuljon közhivatal, melynek vezetőjét a pártok delegálják, az adatfeltöltést közbeszerzési eljárás keretében kell meghirdetni, majd a kiosztott vezetői prémiumok visszaperlésével szórakoztathatjuk a felelős kereső publikumot.
Az, hogy szerelők hada lepte el a kapcsoló helységet, és 12 óra múlva minden ment, talán még zavaró tényező is egy felajzó hírben. Aki látott már ilyen berendezést, az megemeli a kalapját a gyors munka előtt. Nem minden mögött gazságot keresni, mert esetleg eljő egy új „sötét” középkor. A fejekben.

Paradicsomi örömök?

Gazdasági válság ide vagy oda, éhező 800 milliók kiálló bordája, mind feledhető a Bunoliban augusztus végén szokásosan megrendezett Tomatina fesztiválon. Nagyszüleink még azt tanították, hogy aki ételt pocsékol, az egyéb gazemberségre is képes. Méricskélhetjük itt collstokkal, mérőléccel, bármivel a szénlábnyomunkat, ha utána ékesen demonstráljuk, mennyire nem gondoljuk komolyan.
Karsai urat is megszólták anno, hogy nem szégyell búzát égetni, pedig ő „csak” pelyvát, ocsút égetett, de akkor is…
Ha ilyen hagyományokat tartunk követendőnek, ne is csodálkozzunk az ocsmány graffitiken, a vandál rongálásokon, hiszen miért pont azoknak a járműveknek, épületeknek lenne értéke? Természetesen „rokonszakma” a roncsolásos technikai sportok tömege is. Ott műszaki cikkeket tesztelnek próba-szerencse (semmiképpen sem elméleti) alapon, meddig bírja.
Úgy tűnik, a világ azon felén túl nagy a jólét. Paradicsomi állapotok uralkodnak, mégse cserélnék velük. Leginkább fejet nem.

Akiért a sziréna szól…

Az esküvők java részét szombatra teszik a párok, hiszen vasárnap kipihenheti magát a násznép, esetleg megkerül az elragadott mennyasszony. Most szombaton, augusztus 8-a kora délutánján az Árpád híd legbelső sávján átszáguldó esküvői konvoj tagjai úgy vélhették, hogy a ritkán előforduló menyasszony-rablás szirénázó rendőrjárművek igénybevételével akadályozzák meg. Mivel a KRESZ szerint "a megkülönböztető jelzéseket adó berendezés akkor használható, ha az adott feladat
— sürgős ellátása vagy
— személy- élet és vagyonbiztonság veszélye vagy
— védett személyek és kíséretük biztonsága érdekében SZÜKSÉGES és a forgalmi viszonyok azt indokolttá teszik", csak a védés marad a vijjogó használatát indokolni.
Kicsit gyötör ugyan a kétség, hogy az elöl haladó rendőrautó, valamint a menetet záró szintén szirénázó és villogó kék-vörös jelzéssel suhanó rendőrségi kisbusz benne a kedélyes (és egyenruhás) ’Szolgálunk és Védünk’ gárdistákkal nem hivatalos utat tett, hanem egy megkésett legénybúcsú-félének lehettünk tanúi, de hát mit tegyenek, ha ez volt nekik kéznél? Nem kétlem azt sem, hogy eleget tettek a fiúk a 33/2000. BM rendeletnek is: ’A megkülönböztető jelzést adó készülék használatának kezdetét és végét haladéktalanul kötelesek bejelenteni saját ügyeletükre, ennek hiányában a kiindulás szerinti rendőrkapitányság ügyeletére’ (részletes szabályozást lásd 33/2000. BM rendelet 7. §).
Most felejtsük el azokat a rettentő populista gondolatokat is, hogy ezt az energiát talán bűnüldözésre és közbiztonság fokozására is lehetne használni, hiszen tegyük fel szabadidejükben áldoztak eme vigasságnak. De akkor miért szolgálati kocsiban? A mi adóforintjainkból?
Undorító ez a moralizálás, ott egye meg a fene azt a pár ezer forintnyi benzint.
DE! Ezek után nem biztos, hogy töröm magam szabad utat hagynia megkülönböztetett jelzést használó rendőrautónak. Hátha csak késésben van a havi sörözős buliról, vagy bekapcsolva hagyta az elektromos szúnyogirtót, esetleg sürgősen sétálni viszi a papagáját. A bizalomnak oda. S nem csak a szirénahasználat ügyében.

A reptérigazgatót lelövik, ugye?

Kínában aztán nem viccelnek. Semmi mellébeszélés üvegzsebről, fólia-pénztárcáról, erkölcsről és közmorálról. Helyette totális, abszolút zéró tolerancia.
Vesztegetést bizonyítottak a reptér igazgatójára, aki a felelősségre vonás elől nem ült fel az első bécsi gépre, hogy hosszas kiadatási procedúra után visszakísérjék Pekingbe, majd 6 év pereskedés, előzetes és házi örzés-védés után 6 és fél juan büntetéssel békés családi körben élvezze az édes életet.
Igaz, Kína is emelte már a tétet. Pár évvel, évtizeddel ezelőtt pár tucat sertés szabotázzsal történő elpusztítása is hasonló következményekkel járt, de az indoklás más erkölcsi alapokon nyugodott. A globalizáció jegyében ma fontosabb ott is a pénz, mint az országépítő dolgozók elleni aknamunka. Mivel takarékos nemzet, nem akarják 150 évig (ahogy egyes álszent ítéletek titulálják az életfogytot) a börtönkosztot sem fizetni.
Nem tisztem megítélni egyes kultúrák emberi élethez való hozzáállását, de nem is tudom magam távoltartani. Mint ahogy politikai meggyőződés miatt sem szabadna embert büntetni, pénz miatt sem szabadna életet kiontani. A vagyonelkobzás, a jóvátétel megkísérlése, a következő megkísértéstől való távoltartás számomra szimpatikusabb.
Persze lehet, hogy megint a mérnöki szemlélet az oka, de számomra úgy tűnik, az a pénz nem veszett el. Bekerült a gazdaságba, értéket „teremtett”, forgott tovább. Még akkor is, ha rosszabb sorsúak számára ez a forgás elérhetetlen magasságban történt és luxuscikkek élvezetében öltött testet. Nevezhetjük a „pénzmegmaradás törvényének” is. (Most nem nyitok vitát a pénznyomdák és a bankkölcsönök nulla hátterű természetéről vitát).
Félreértés ne essék, nem bagatellizálni akarom a tettet. De: annak ellenére, hogy az elkövetési érték nőhet az egekig, a retorziónak nem kötelező egyenes arányban lenni ezzel.
Egy konklúzió marad: a repülőgép veszélyes üzem. Odafent is, idelent is.