Klíma-mumus

Sokan koppantak Koppenhágában. Valami átütő erejű kötelezettség vállalásra számítottak, erre született egy dokumentum, ami még a papírt sem nagyon éri meg amire kinyomtatták. A résztvevők többet tettek volna a felmelegedés ellen, ha otthon maradnak, s nem kell fűteni a konferencia termeket, nem kell annyi röpcsi az utazásaikhoz.

De vajon tényleg ilyen ijesztő a klímaváltozás, vagy megint egy gigaüzlet csőbehúzásának vagyunk áldozatai?
Az átlaghőmérséklet az ismert Föld-történetben mindig is változott. A változás üteme az ember számára kevéssé érzékelhető, mert az egyed amortizációs ideje rövid ezekhez a változásokhoz képest. A rendszeres meteorológiai feljegyzések sem ölelnek át irdatlan időket.

Azt tudjuk, hogy Európában a XV. század körül mini jégkorszak volt, jött és ment, majd a ’930-as évek táján melegrekordokat mértek, (a nagy gazdasági visszaesés idején), melyeket csak mai napság sikerült űberelni.
Minap -25°C-t mértek Szécsényben. Nem szólt senki az ottani időjárásnak, hogy globális felmelegedés van?

Nagyfokú önteltség részünkről azt hinni, hogy mi okozzuk a klímaváltozást. Legfeljebb oly mértékben, ahogy a kisegér részt vesz a dübörgés létrehozásában, mikor átsétál az elefánttal a hídon. A Szent Helen vulkán kitörése becslések szerint több felmelegedést okozó port és üvegház hatású gázt lökött a légtérbe, mint amennyit az emberiség az ókortól napjainkig produkált. A Krakatoa robbanásáról ne is beszéljünk. Mégsem fogunk vulkándugók kifejlesztésébe, inkább kínos pedantériával kapcsolgatjuk ki készenléti állapotú elektromos berendezéseinket. Majd kocsiba ülünk, és a dugóban elvárakozunk két évnyi készenléti energia megtermeléséhez elegendő benzint.

Nem gúnyolódni akarok a javító szándékon. Testem lelkem tiltakozik a pazarlás ellen, az inert gázok elfáklyázása ellen. De a hangsúlyt nem a lelkiismeret nyugtalanítására tenném, pláne nem orbitális csúsztatások árán. Az élet minőségét nem feltétlenül a termékek fogyasztásának növelése jelenti. A termelési lehetőségeink megugrásával még mindig gyermekkorát éli az emberiség, örül, hogy mennyi mindent megengedhet magának. Aztán ott romlik rá a sok ünnepi kajamaradék, gyomrát elrontotta, s nem tudja már hova kivinni a szemetet.

Fő erőforrásainkat az alkalmazkodásra kell fordítani, ha tetszik a védekezésre nem pedig az álszent siránkozásra. S azt lehet konferencia nélkül is.

Pánik-Skála .

Veszélyes, nem veszélyes? Mennyire veszélyes? Kicsit, nagyon? Mihez képest? Klasszikusok szerint a Vasedényhez képest, de sokan már azt sem tudják, mi volt a Vasedény. Hallom, hogy az új influenza veszélyes, máshonnan hallom, hogy az oltás az. Van már pandemiás szakértőnk, eddig járványügyi szakértőnk sem volt, pedig azt a szót legalább ismernénk.
Röpködnek a jelzők, hol irodalmiak, a fennebb stílnek megfelelők, hol alpáriak, semminek meg nem felelően.
Csakhogy mérnökembernek a szám szebben beszél. Szeretünk skálázni. Nem hangszeren – bár sokan azon is – de az adatokat rendszerezve, összehasonlítható módon vizsgálni mindenképpen. Szeretnénk mérhető adatokkal dolgozni, százalékokkal, arányokkal, nem pedig az értelmezhetetlen magában álló „gyors, veszélyes, súlyos stb” jelzőket találgatni.
Megítélni valamit a mérnök így tud.
Mint ahogyan az is csúsztatás számára, ha kimutatják egy-egy sajnálatosan elhunyt hazánkfiáról, hogy szervezetében ott volt az új kórokozó IS(!). Világért sem bagatellizálni akarok, de ha a korokozó jelenléte és az elhalálozás oka közti összefüggés bizonyítása nélkül akár a tömött fogakkal is rémisztgethetünk, hiszen az is volt szegényeknek.
Kérném tehát, hogy a fenyegetődzés helyett tessenek észérvekkel megtámogatni a mondanivalót. A számok ugyanis később is számok maradnak, abból lehet skálát építeni, skála alapján lehet mérni. Addig csak olyan szinten folyik a vita, hogy vajh a türkiz kék e vagy zöld.
A skála lehet utólagosan értékelt eredmények alapján kalibrált is mint pl a földrengéseké, de akkor is van már miről beszélni. Így csak nagyokat mondunk.
Ja, hogy mondjam meg milyen nagyokat?! Nagyon nagyokat…

Ezopusz élt, él, élni fog!

Történt pedig, kezdi tanmeséjét a nagy példabeszélő, hogy a skorpió át akart kelni a vízfolyáson. Megkérte a békát, ússzon át, miközben ő a hátára kapaszkodik.
- Nem teszem, - mondá a béka, mert megcsípsz.
- Á, dehogy, hisz akkor belefúlok a vízbe magam is – győzködte az álnok.
Ésszerűnek tűnt az ellenérv, nekivágtak az útnak. Már csaknem átértek, midőn a skorpió beleszúrta fullánkját a békába. A halódó kétéltű csodálkozó kérdésére, hogy miért tette, a válasz egyértelmű volt:
- Nem tehettem mást, ilyen a természetem.

A GE elbocsát 2570 dolgozót a következő két évben magyar gyáraiból. Annyiban különbözik a skorpiótól, hogy ő maga nem fog belefúlni a folyóba. Épphogy lejárt az elbocsátási moratórium ideje, már lépett is. (A dolgozók nem léptek, őket rúgják. Ki.) Még állami támogatást is kapott, amit már nem kell visszafizetnie.
Tungsramnak annyi, Váci Izzó kaputt. Most is piac kellett, a gyárak mennek tovább Kínába. Mi kis békák pedig újabb ígéretnek fogunk bedőlni. Segít állást szerezni, meg igyekszenek egy családból csak egy embert kirúgni. Hát nem szobrot érdemel az ilyen humanista?
Vasárnap rendeljünk külön imát nekik, esetleg becsomagolva párszáz milliós újabb segélybe, hogy Jeffrey R. Immelt GE főskorpió vehessen még egy szigetet a Bahamákon.
Sajnos az országot ellepte a skorpió invázió, de ellenmérget csak a h1n1-re kapunk. A baj csak az, hogy a címkét levakarva lehet, hogy alatt is csak azt látjuk: Made in Republic Scorpio.

Tudd meg most!!!

Kíváncsi vagy, bűncselekmény e a TV-ben szélhámoskodni?? Tudd meg most!! Hívd a Nemzeti Nyomozó Irodát (1062 Budapest, Aradi u. 21-23., telefon: 06-80-201-303.) Ingyenesen hívható szám!
Kíváncsi vagy milyen gazdasági szolgáltatást rejt a 17634?? Tudd meg most!! Hívd nem emeltdíjas tarifával a Gazdasági Verseny Hivatalt (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., telefon: 432-8900)!
Becsapott és lenyúlta a pénzedet a 17634?? Tudd meg most!! Kérdd ki a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (1088 Budapest, József krt. 6.) véleményét!! Hívd a szintén alapdíjas 459-4800 számot!
Vajon meddig tűri ezt a néphülyítést az ORTT?? Ne hívj senkit, úgysem mondják meg neked! A butaság vámszedői nagyon ügyesen kicsúsznak az esetleges felelősségre vonás törvényi betűi alól. De a szelleme, a törvény szelleme itt kéne legyen köztünk, és a bíróságon. A két csatorna (a Kirráály és a Rádió Tévé Lü...knek Klub), amelyen a hirdetések folyamatosan irritálják a gyanútlan nézőt „csak” közvetíti a hirdetést. A tulajdonosi szerkezet lenyomozhatatlan off-shore cégekbe torkollik, de a hirdető és a közvetítő valahol részben-egészében közös.
Persze nem ez az első akció, ami miatt logikusan gondolkodó emberek undorodva fordulnak el. Mindenki tudja, kivéve a telefonálókat(?), hogy csak lenyúlás zajlik, a hiszékenység vámszedői mégis gondtalanul robognak azon a soksávos autópályán, aminek szomszéd sávjain boldogan integetnek a parkolások zsebre-dolgozó cégei, s egyéb, hébe-hóba közbotrányokozók.
A televízióknak kötelességük lenne a lakosság szellemi színvonalának folyamatos emelése. Ez az elvárás nincs ugyan se bebetonozva, se kőbe vésve, se törvénybe foglalva, joguk viszont bálaszám van, mindenhez joguk van, ami nincs konkrétice tiltólistán.
Épp ideje, hogy ez a szellemi szemét oda kerüljön, rosszhiszemű gazdáival együtt.

Sötétben bujkáló .

Hallom minap, hogy az egészségügy vezetője zéró toleranciát gyakorolván rémhír terjesztéséért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, büntetni kívánván mindazokat, akik ki merik fejezni szkepszisüket az új, kellően rémisztőnek beharangozott, ám annál ’hál Isten sokkal „gyengébben” muzsikáló influenzavírus ellen kifejlesztett oltóanyag, hovatovább a védőoltások ellen, en bloc (amblokk).
Nosza fel is buzdultam és elképzeltem magamban a szép új világot, midőn az ipari (egyéb sallangokat elhagyva) miniszter ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz például az „elektroszmogot” ötödik lovasként feltüntető – bár az elektromágneses jelenségekre alapuló masinákat vígan használó – népekre gondolva.
Az is felsejlett, hogy a világ szabadalmi hivatalai esetleg közös fellépéssel tiltsák be mindazok hiábavaló mesterkedését, akik a jelenlegiektől eltérő energiaátalakító berendezésekkel – kvázi örökmozgóval – bombázzák őket. Minimum életfogytot a gaz reménytkeltőknek! Hiszen már a XIX. században kimondta a francia Tudományos Akadémia, hogy ilyen dolgokkal ne is zaklassák, mert az nem lehet. (Valószínűleg csak adaptálták nagy törvénykező királyunk felvilágosult mondását: „Boszorkányokról pedig, mivel azok nincsenek, többet szó ne essék”. Többen ugyan még ma is kétlik Könyves Kálmán igazát – némely rokonukra gondolva – de arról akkor sem volt szó, hogy aki nem hiszi, az kerül máglyára.)
Megfigyelhető, hogy az akadémiai verdikt azt nem mondta ki, hogy más energia fajták nem kutathatók, és annak átalakítása, hasznosítása, esetleg eme lehetőségről való csevely letöltendővel jár.
Arról már nem is beszélek, hogy nem jár rémhír-terjesztési Nobel-díj a politikai pártoknak, pedig…
Megfelelő józansággal nemcsak a mérnökök, de bárki egészséges óvatossággal vizsgál minden harsány propagandát. Tudjuk, hogy nem öncélúan jelennek meg az atomerőműveket közellenségnek kikiáltó tanulmányok, és nem a fosszilisokkal riogató társaik. Hasonlóan az elrémisztőnek szánt libatömési videókkal, az üzleti érdekek akarják manipulálni a fogyasztót. De ha tudjuk? Mi tudjuk. A nagy többség azonban félresöpörheti a szakmaiságot. (Mondhatnám stílszerűen „elsodorja”, mint a bős-nagymarosi erőművet). Erre játszanak, de az ellenvéleménynek nem rendőri, bírói erővel esnek neki, noha lehet, hogy ábrándoznak róla. Ábrándozni szabad.

Valahol…Európában? .

Nem, nem írtam rosszul, bár a hasonlóság nem a véletlen műve. Időszerű lenne a filmet többször játszani itthon, ötlött eszembe, mikor tudomásomra jutott, hogy több közéleti személy nyílt levelet írt a sukorói beruházás kapcsán. Legfőképp a tehetetlenség érzése fogott meg, ahogy egy ország belső ellenőrzését köpik szembe pont azok, akiknek sűrű hamu-fejrehintés közepette kéne helyrehozni a helyrehozhatót, miközben folyamatos bocsánatért esedezés hangzik ajkaikról. A filmben elhangzik egy ötlet: „..Gyerekeek, könyörgőőm, akasszuk fel!”. Az óhaj azonban akkor és ott rossz célszemély felé irányul, de híven tükrözi a csak magára számítható, védtelen gyerekek elkeseredett küzdelmét.
A második világháború közben játszódó MAFIRT filmben szereplő árván, otthontalanul kóborló gyerekek úgy tartják el magukat, ahogy tudják. Ők szerencséjükre, találnak egy védelmet nyújtó várat (állítólag vagyonadó nélkülit), melynek lakója, Simon Péter egykori karmester. A gyermekek rendbehozzák a várat, és megkedvelik a „trógert”, akinek eleinte hurkot akartak a nyakába kötni. Nem fogom magyarázni az analógiákat, de a mi várunknak is van egy védőbástyája, Állami Számvevőszéknek hívják.
Sajnos ma is igaz, amit Dobó István üzent Egerből Gárdonyi regényében: „a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”. Bár lehet, hogy már ezt is átírták, hátha szegény mai gyerekek nem értik. Nyugodjanak meg, értik. És mi, mai gyerekek is értjük az ÁSZ figyelmen kívül hagyását. Amit nem értünk az az, hogy miért tartjuk akkor fenn? Milyen nagy költségcsökkentő lépés lenne megszűntetni, persze szigorúan végkielégítés nélkül. A tanácsért járó sokmilliós honort azért kérem az ovimnak eljuttatni szíveskedjenek.

Az a fránya ákác, az!!

Bocsássanak meg, ha nem pontosan idézek klasszikust, de Hofi találó kommentje jut eszembe a kórházi főkapcsoló meghibásodása kapcsán. Ifjabbak kedvéért elmondom, hogy ebben a paródiájában Hofi egy futballcsapat magyarázkodásának parodizálásán keresztül – miszerint a kapufa gömbölyű volta miatt a labda nem befelé, hanem kifelé pattant, és ezért nem lett gól, elúszott a győzelem és ezzel minden további földi jó – gúnyolta azokat, akik sosem magukban keresik a hibát, mindig valaki más az oka szenvedéseiknek.
No, a kórházi főkapcsoló meghibásodása is a médiában azzal a megnyugtató kísérő szöveggel kommentáltatott, hogy vizsgálat indul kívül-belül, alul-felül, kinek a galád szabotázsa tör a betegek életére. Mert bűnös az mindig van! A mai szótárból kikopott a véletlen, a balszerencse, a balsors, az anyaghiba fogalma.
Nyilván a hatos csavart is át lehet ereszteni röntgenvizsgálaton, ki lehet próbálni nyújtógépen, de talán nem kéne minden egyes darabot megmustrálni, mert akkor nem 3,60 lesz az ára, legalábbis nem forintban, hanem esetleg angol fontban. Ki tudjuk fizetni?
Ja, és minden csavarhoz természetesen rendelendő egy kísérő nyilvántartás, miszerint 6 év múlva is tudni fogjuk, ki végezte a mérést, és aznap mikor kelt a Hold. Mondjuk egy DVD lemezre sok csavar adata ráfér, persze előtte a DVD-t is szigorúan minőség ellenőriztetni köll. A tartalék nyilvántartásra alapuljon közhivatal, melynek vezetőjét a pártok delegálják, az adatfeltöltést közbeszerzési eljárás keretében kell meghirdetni, majd a kiosztott vezetői prémiumok visszaperlésével szórakoztathatjuk a felelős kereső publikumot.
Az, hogy szerelők hada lepte el a kapcsoló helységet, és 12 óra múlva minden ment, talán még zavaró tényező is egy felajzó hírben. Aki látott már ilyen berendezést, az megemeli a kalapját a gyors munka előtt. Nem minden mögött gazságot keresni, mert esetleg eljő egy új „sötét” középkor. A fejekben.