2010. március 4., csütörtök

Porhintés .

Sírjak, vagy nevessek? A Levegő Munkacsoport (igaz gyászkeret nélkül) közzétette, hogy az év 57. napján bekövetkezett a jóvátehetetlen, a tragikus, a szörnyű… 35. nap. Ez ugyi az a határszám, ami után a gaz várost be kell tiltani, fel kell szántani, a helyét sóval behinteni. Akarom mondani ez utóbbi elmaradhat, hiszen ez növeli a porszennyezést, s aztán jön a 36. és további piszok poros nap.

Az Európai Bizottság 2009 júliusában elutasította Magyarországnak azt a kérelmét, hogy kapjon haladékot a PM10 napi egészségügyi határértékének (köbméterenként 50 mikrogramm) betartására Budapesten (érdekes, hogy amatőr légszennyezési táblázatfigyelés szerint rendszeresen Sashalmon a legmagasabb a porzás). Azt is írják: „Az a tény, hogy immár az év első két hónapjában sem tudtuk betartani ezt az előírást, azzal a veszéllyel jár, hogy az Európai Bizottság súlyos büntetést szab ki az országra.”

Szerencsétlen chileiek és haitiak! Ha tudták volna, hogy határozatokkal lehet küzdeni a természet ellen, akkor biztos hoztak volna ilyet határozatot. Vagy legalább utólag, mint ahogy Xerxész tette, megkorbácsoltatták volna a tengert!
Mi (a magyar kormány) a porral kapcsolatban néhány héttel ezelőtt már megkaptuk az első komoly figyelmeztetést a Bizottságtól.

Egy szóval sem mondom, hogy örülök a pornak. Azt sem mondom, hogy nincs szerepe egyes légúti betegségek kialakulásában. Azt mondom viszont, hogy a betegségek kialakulásának nem EGYEDÜLI oka, ezért úgy beállítani, mint illetékes elvtárs butaság. Régen sokat szöszöltek úttakarítással, pedig nem is volt rá szovjet határozat. Való igaz, ha az utak szélén, a tömegközlekedési villamosok! sínjei között időnként (sűrűn) a por fel lenne takarítva, kevesebbet hordana ide-oda a szél.
Nem elemzem a munkacsoport további porhintését, a jelentés vége megható: „Mindezen okok miatt a Levegő Munkacsoport ismételten sürgeti a Fővárosi Önkormányzatot és a kormányt, hogy biztosítsa mindannyiunk számára a jogszabály által előírt levegőminőséget.”

A munkacsoport pedig most szüntesse meg a belvizet, nyáron pedig gondoskodjon az aszályos területek vízellátásáról. (A Szaharára addig is borítson védőfóliát, mert rengeteg port fúj onnan a szél Európába).

2010. február 24., szerda

Gombostűfej

Minden órás hírben, két napon keresztül szajkózza a hírbemondó, hogy gombostűfej vastagságú csavarokkal gondolták a tervezők, kivitelezők tartani az uszoda álmennyezetét. A kártérítést 58 millára tette a bíróság. Két napig nem volt egy szerkesztő, aki szólt volna, hogy a gombostűfejet hasonlatban esetleg az agy méretére vetítve említjük a magyar nyelvben. (Bár akkor is erős túlzás lenne, a borsószem épp megfelelő, s ha ízléstelenkedni szeretnék, a hasonlat szerzőjének .. de nem ízléstelenkedek). Ha vékonyságot példálódzunk valamivel, a cérnavékonyság emlegetése a bevett gyakorlat. Ha kis pontocskát óhajtunk szemléltetni, a tűhegy járja.

Dimenziók, ugye?
Az egyik térfogat, a másik hossz, a harmadik kiterjedés nélküli. Lehet, hogy elkelne egy műszaki lektor a (hír)szerkesztőségekbe? Esetleg nem tévednénk nagyságrendeket, nem tévesztenénk mértékegységeket. A közvélemény tájékoztatóinak nagy a felelőssége, az új nemzedékek ezt a pongyolaságot szokják tőlük.

De segíthetne eme szakember a tartalmi furcsaságok előgyomlálásában is. Esetleg nem néznénk értetlenül a bemondót, mikor azt fejtegeti, hogy nem törték fel a weboldalt, csak olyan tartalmakat csináltak, mintha egy weboldal aloldala lenne. Hogy hogyan kerül a mit sem sejtő fogyasztó a talmi oldalra, azt borítja néma csend.

Inkább az ilyen hír helyett kéne néma csend.

2010. február 9., kedd

A cél szentesíti...?

Végy óccón néhány MByte terhelő adatot, keverd össze egy adag sajtópolémiával, majd kasszírozd be a bűnbánók Euróit, amit eddig kisíboltak, eldugtak, optimalizáltak nemzeti hasznosítás elől. Ha nem lesznek bűnbánók, majd lesznek sírók-rívók, (esetleg fogcsikorgatók).
Ott egye a fene a bankok jóhírnevét, amit ezzel a lépéssel nem tudtunk tovább rombolni, hiszen mára a válság oknyomozói ezt megtették helyettünk. Ott egye a fene a terrorizmus elleni harcot, amely terrorizmus most nem tűzzel-vassal, hanem bizalmas információk bizalmatlan információvá való konvertálásával folyik. A vádalku intézménye is sokaknak csípi a csőrét, de ez az ügy minőségileg más.
Most a "teherautóról leesett" adatokat megvásárló kormányok vastagon fogó cerkával állítják ki saját impotensségükről a bizonyítványt. Ez a bizonyítvány pedig azt sugallja a többi adózónak, hogy képtelenek az adóeurókat hasznosan felhasználni egyes kormányszervek. Következő incselkedő gondolat az adóelkerülés lesz.
Tudom nehezen számszerűsíthető tételek rémképét vázolom, a befolyt adó és bünti pedig konkrét és most van.
Hiába no! Egyszer élünk!

2010. január 30., szombat

A Józan Ész Tanácsa

A Mindentudás Egyetemét gondolta matematikai ismeretek terjesztése terén megverni a KIA reklámstábja. Összecsődítve a világ nagy koponyáit, komoly töprengések, gondterhelten ráncolódó homlokok csillogása mellett megszületik a mindent elsöprő érv: a 7 több, mint a 2!

Heuréka!
Ezért válaszd a KIA-t! Ha netán más autófabrikátor ráeszmél, hogy a 16 mégtöbb, mint a 7, hát nagy bajban lesznek. Hallgassunk is róla mélyen!

Pár okos - mondhatnám Bölcs - kimaradt az előző grémiumból. Őket elnökünk vette szárnyai alá. Eme Bölcsek Tanácsa világ- (de legalábis ország-) jobbító szándékkal újfent feltalálta spanyolviaszt. Orwell Állatfarmjára hajazva kijelentik: Korrupció rossz, oktatás jó! Orwell diktátor disznai is érthetőre egyszerűsítették a jelszavakat: Két láb rossz, négy láb jó!

Komolyan ilyen mélyre sűllyedtünk? Ez az a szinvonal, ami még az érthetőség határát súrolja a tömegek számára?

A józan ész (cizelláltabb formájában a józan paraszti ész) régen a normális életvitelű, normális, a valóságtól nem elrugaszkodott gondolkodásmódot jellemezte. Ez a gondolkodásmód alkalmazkodott a külvilághoz, a természethez, s mivel létszám szerint a földmívesek tábora volt a legnagyobb, nevét is innen kapta. (Egyes természeti népeknél a vének nagyobb élettapasztalatát igyekszenek hasznosítani, ami mai munkaerő piacon ugye nonsznsz lenne).

Olvasóim megszokhatták, hogy néhány javaslatot teszek írásaimban. Most is így lesz. Javaslom, hogy mi itt cirka tízmillióan alakítsuk meg a Józan Ész Tanácsát! Ismerjük meg (oktatás) a természeti és társadalmi törvényeket, összefüggéseket. Ne az önjelölt megváltókra várjunk, és ne tekintsük a külvilágot se katasztrófafilmnek, se pszichothrillernek. Ez nem mozifilm, itt a sebesülés fáj, gyakran halálos, nem hekkelhető meg örök életre.
Majd elfelejtettem: .. és tarsuk szárazon a puskaport!

2010. január 22., péntek

Hülyének lenni alanyi jog

Akár a bíróságtól is ki akarja csiholni két magyarhonban is működő mobilszolgáltató a fentiek megállapítását. Az egyszerűség kedvéért csak a kéknek és a pirosnak nevezett óriás szembeszáll a Nemzeti Hírközlési Hatósággal (NHH) követelvén, hogy megtarthassa jogát a fogyasztók tájékoztatásának elmulasztására.
Az üzleti képlet egyszerű: kínálj egy szolgáltatást, de ne áruld el róla, hogy ez a fogyasztónak komoly pénzébe kerül. Kasszírozz, majd ha a fogyasztó reklamál, hogy ő ezt nem tudta, küld el melegebb éghajlatra, vagy legalábbis az általános iskolába, hogy tanuljon meg olvasni üzletszabályzatot, szerződéses feltételeket. (60 oldal apróbetű). Bónuszként fenyegesd meg a szolgáltatásból való kizárással.
Mérleg: Bevételi oldalon a sok bepalizott ügyfél "fogyasztásának" díja, kiadási oldal gyakorlatilag nulla, mert nincs az a magyar bíróság, mely ilyen stiklit elitélne morális alapokon.
A Pa.. akarom mondani a kék, és a Vo.. akarom mondani a piros vezetősége tehát minden morális gátat átszökkenve támadja az NHH határozatát. Ezzel párhuzamosan nem röstelli tele pofával harsogni a médiában az ő hihetetlen magas szintű CSR tevékenységét. Csak hogy emlékeztessünk: a vállalatok társadalmi felelőssége (angol műszóval: CSR – Corporate Social Responsibility) a fenntartható gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránti elkötelezettségként határozható meg. Tehát nem a morális fejlődéshez, nem az életminőség emeléséhez járul hozzá, (hacsak a kék és a piros tulajdonosi körét nem tekintjük a társadalom részhalmazának, és az ő gazdasági növekedésüket nem tartjuk eredménynek) nem a közjónak vannak elkötelezve.
A harmadik mobilos, a T-Mo.. akarom mondani a magenta vezetői gyorsabb processzorral számoltak. Elfogadták az NHH döntését, gondolom belátták, hogy jobb minden nap sok kövér veréb, mint csak ma! egy túzok.
Azért az meglep, hogy a kék meg a piros miért nem az Alkotmány Bírósággal akarja kimondatni a hülyeséghez való jogot? Egy füst alatt azt is, hogy vissza szabad élni az alulinformáltsággal, az emberek túlterheltségével, nem kellő odafigyelésével.
Végezetül közzéteszem egy levédetett ötletem, (hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, a jogdíjat majd behajtom). Küldjön a kék és a piros tájékoztatást emelt fogadási díjas SMS formában előfizetőinek, hogy emberi jogaik védelmében micsoda heroikus küzdelmet folytat a bürokrácia polipjával.

2010. január 11., hétfő

Hamisító kerestetik

A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) sajnálattal közli minden érintettel, hogy 2006 előtti gépjármű forgalmi engedélyek könnyen hamisíthatók, no meg trehányul feltöltött az elektronikás adatbázisa, ezért legyünk szívesek akkor is eredetiségvizsgát végeztetni a műszaki vizsga alkalmával, ha az autót az első tulajdonosa használja, csak pechére 2006 előtt gurult ki vele a szalonból.

Igaz ugyan, hogy a vizsgálatot a Gazdasági Verseny Hivatal tanulmánya szerint „népgazdasági” szinten ártalmas elvégezni. Kimutatták, hogy 4-5 millió! Forint/ lopott kocsi a szaldó: azaz az eredetvizsgálat díja osztva a lopott kocsik számának csökkenésével ezt az értéket adja, amiből egy jobb újat vehetne az érintett. Az állami kartell-szervezésről ne is beszéljünk.

Nem akarok ötletgazdai babérokra törni, de ezek alapján a nemzeti bankok akárhányszor rájönnek, hogy a pénz hamisítható, vonják be mindenkitől, és 20-50.000 pénzért adjanak nekik újat. (Tudom nem mondok újat, időnként meg is teszik, a haszon a gyűjtőknél kinnmaradt és a feledékeny dugdosóknál elfelejtődött bankókból, érmékből származik csak). Az ötletsor végére ugorva: nagyon várom azt, aki/amely hamisítani tudna egy ideális Hivatalt. Olyat, amelyik a saját hiányosságait és hibáit nem az én pénzem herdálásával maszatolja el, amelyik a tévedését belátva haladéktalanul kiköszörüli a csorbát, s nem az én testrészeimmel ütlegeli a csípős gazt.
Nem merem jövendölni, hogy eljő ez az idő is. Még hamis prófétának tartanának…

2010. január 5., kedd

Így mulat egy magyar!

Az üzleti szolgáltatások átalakítása címén 3,03 milliárd forint támogatást kap a British Petroleum (BP) olajipari tröszt a mintegy ezer embert foglalkoztató budapesti szolgáltató központjának létesítéséhez - derül ki a Gazdasági Közlönyből.
No fellélegezhetünk. Nem megyen immár csődbe a nagymúltú (szegről -végről magyar) cég. Erkölcsi kötelességünk ugyebár támogatni Britanniát, hiszen valószínűleg kalandozó őseink adták nevét is, csak a Berettyó szó azóta elferdült.
Nem ferdült el viszont a támogatási politikánk! Szilárdan hirdetjük a hazai kis- és közepes vállalkozások támogatását, majd sziklaszilárdan az összes pénzt benyomjuk a multiknak vásárolván rajta 1-2 munkahelyet.
Nem is értem miért nem látszik jó biznisznek: hisz 100 emberrel (no nem eddigi munka nélküliekkel) elkezdte a munkát a center (call de genere) már márciusban. S mivel ígérni még tudnak, ígérik 1000 (persze csupa-csupa új munkahely, mint a mesében)
lesz a 100-ből 4 év múlva, ha lesz, ha-ha-ha lesz, hisz be szokták tartani az ígéreteket (Főleg a multik, lásd GE elbocsátás: két órával a támogatás lejárati határideje után már röpült is 1200 ember). Azt már ne is hánytorgassuk fel, hogy Richard Hookway, a BP finomító és marketing üzletágának pénzügyi vezetője a márciusi bejelentés alkalmából tartott sajtótájékoztatón rutinosan elhajolt a szolgáltatóközpont létrehozásának költségét firtató kérdés elől, mint G. W. Bush a röppenő cipők elől.
Így aztán marad a szörnyű kétely, nem tartozunk e még e fene sok jóért a magasságos BP-nek?
Arany János kislánya halála után volt, hogy nem tudta a megkezdett emlékversét folytatni feltoluló érzelme miatt. Noha én nem vagyok egy Arany János, de ezt a dicsérő írást nem tudom folytatni én sem...