Késsel nyitott társadalom .

Soros úr leszerepelt. Bár elolvastam minden könyvét, amit felleltem itthon, egyet is értettem gazdasági fejtegetéseivel, - már amit megértettem belőle - de a nyitott társadalomról való áradozása elfedte azt a beállítódást, miszerint "a haszon mindenek előtt". A jóember előbb kirabol, aztán a tizedét visszaadja humanitárius segélyként. Aktív részvételének az OTP részvények árfolyamának romlásba döntésénben nem a ténye sérelmes, - hiszen esésre játszott minden téren - hanem annak szabálytalan végrehajtási módja. Minden elismerésem a PSZÁF-é, bár jobb lett volna, ha hamarabb tesz legalább megállapítást, csökkenthette volna a pánikot, valamint sok kisbefektető veszteségét.
Filantrópunk tehát valójában egy báránybőrbe bújt farkas, rács mögött a helye vagy a vadonban. Érdekes, hogy egyesek 80 millió forintos sunnyogásért börtönt járnak majd (ami jár, az jár), ennek többszörösét kitevő károkozást pénzbírsággal ki lehet váltani. Nálunk. Választott hazájában bíróság várná.
A pénzügyi Jekyll és Hyde számára semmi sem állít gátat. Csak hálánkat fejezhetjük ki, amiért felnyitotta szemünket, milyenek külföldi segítőink.
Köszönjük George bácsi!

Hihetetlenek

De nevezhetném őket hitelteleneknek is. Ha igaz, hogy gyümölcséről ismerszik meg a fa, akkor ezt a gyümölcsöst már rég tövestül ki kellett volna vágni, és friss, egészséges termést adó fákat ültetni helyette. Ezek a fák a hitelminősítők (a Moody's, a Standard & Poor's, a Fitch Ratings), hogy csak a legismertebbeket említsük. Kistestvérkéik az úgynevezett 'szakértők', akik attól azok, hogy a pénzügyi szektorban dolgoznak, makulátlan sötét öltönyben járnak (ebben tényleg szakértők).
Furcsa módon, ha egy mérnök mond valamit, meghallgatják, de nem biztos, hogy feltétlen elhiszik. Ha egy orvos, vagy egy közgazdász nyilatkozik, áhítattal csüggnek ajkain. A brókereknek akkor is újból 'bedőlnek', ha már többször tévedtek.
Mikor egy összegányolt alkatrészkupac teljesítményét megbecsüljük, kellő fenntartással kezeljük e becslést, de ha 'szakértők' hasraütéseit '...a visszaesés elérheti a n+1 százalékot...', vagy '...az árfolyam átlépheti a lélektani X-ezres árfolyamot...', netalán '...nem elképzelhetetlen ezmegaz és ekkor ígymegúgy...'. Ezeket a hasraütéseket ráadásul szépen lehet kalibrálni. 100 szakértőnk mond egy számot, valószínűleg egy eltalálja. Micsoda zseni!! kiáltunk fel, de ha a lottó ötös elnyerőjét zseniznénk le hülyének néznének. Joggal.
Van még két pszichológiai tényezője is ennek a cirkusznak. Az egyik főszám a Töprengő Bohóc. Síri hangot kijelenti, esetleg profétikusan világgá kürtöli kiötlött irányszámát, céldátumát. Elődjét nem ismételheti, hiszen azt nem publikálja kutya sem, ezért nagyobbat/kisebbet mond, egy, két vagy három lépcsővel arrébb jelöli a célt.
A médiában a pasztel szín sem divat. Harsogni kell, minden csoda vagy katasztrófa, közte semmi.
Nagyon jól emlékszem, hiszen megvannak az újságok, hogy ugyanazok, akik tavaly nyáron 210 forintos eurót vízionáltak tartósan!, egy szóval nem említették két hónappal később fiaskójukat.
A hitelminősítők is egymást tiporva módosítják véleményüket, mintha semmi közük nem lenne a negyed- félévvel azelőtt publikált besorolásukhoz. Ha egy mérnök tervez valamit félre, bizony keményen felelősségre vonatik. Ha egy hitelminősítő téved, 'rossz napja volt szegénynek'. Ébredjünk már rá, hogy a hitelminősítő (de behelyettesíthető egyéb pénzügyi guru-val is) meztelen! Ne bízzuk hentesre az operációt!
Dehát nem csinálhatunk mindent személyesen, nem néhetek személyesen utána a Rio Tintótol a koreai wonig, a winnipegi olajfinomítótól a La Roche-ig mindennek, nem beszélve a bulgár hároméves kamatozó kincstárjegy kockázatáról. Bizony ez igaz, ez a kérdés más dimenziókba vezet.
Legközelebb teszünk egy ilyen csillagugrást...(csodavárók ne reménykedjetek)

Akinek nem inge...

Kedvenc miniszteremnek, Molnár Csabának nincs felelősség mintás inge. Tehát nem is hordja. Másokat öltöztet, igaz meg is érdemlik a ruházást, jól megruházást, esetleg monoton csíkos mintás rabruházást. A HungaroControl előbb fél nevét vesztette el, (a Controlt pénzügyei felett) a hungaróknak meg maradt a veszteség, majd kifizetjük.
Csak emlékeztetőül, a tavalyi monori vonatkatasztrófánál egy órán belül lemodott a közlekedési miniszter, két órán belül lemondását elfogadták. Felvette az inget. Nyilván nem neki kellett volna bakterkodnia, de tudta a dolgát, lemondott. (Más kérdés, hogy el kellett e fogadni.) Csabának esze ágában sincs lemondani, hiszen csak annyi köze van a dologhoz, hogy mint munkáltató azonnal kirúghatja Kiss Lászlót, aki előzőleg a gazdasági vezérigazgató-helyettes és a treasurer munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. (Csak zárójelben: a felügyelő bizottságnak volt vajon végrehajtott ellenőrzési programja, vagy csak a tiszteletdíjuk kifizetését felügyelték?)
A Postabank esete óta megtanultuk, rosszul gazdálkodni nem bűntett, csak nemtörődömség, pechszéria. Itt is peches pénzügyi tranzakcióba futottak a meg nem nevezett tisztviselők. Valóban életszerű, hogy egy üzlet nyerő/bukó oldalán ilyen aránytalanság legyen? Vagy volt a mérleg nyerő oldali serpenyője alatt egy számunkra láthatatlan előny (sötét anyag), ami csak az érintettek számára ismert? Borítékolom, nem fogjuk megtudni. De ha igen, akkor azért kéne felpróbálni a miniszter úrnak azt az inget, ha meg nem, akkor azért, mert dilettánsokra bízott ellenőrzés nélkül ennyi pénzt.
Legfeljebb a miniszterelnök kimondja: Csabikám, ez az ing nem áll jól neked.

Újra itt van ...

Újra itt van...no nem a nagy csapat, hanem a jegybank elnöke. Valószínűleg kapott néhány telefont itthonról, s láss csudát, pénteken már válságültek. Megszakította éves rendesét, hogy a hazai bajokkal is megbírkózzon. Mostanában ezt azért is könnyebben teheti, mert nem kell ciprusi cégével bajlódnia, az nem lenne összeférhető főállásával. Bár az MNB sietett minket megnyugtatni, hogy "a Trevisol Management Services Ltd. nem off-shore társaság, hanem az EU egyik tagállamában, Cipruson bejegyzett normális, a helyi törvények szerint adózó vállalkozás", sokunkban azért felhorgadnak a kérdőjelek. Ha nem off-shore cég, akkor Cipruson végez (illetve jegybak elnöki kinevezéséig végzett) gazdasági tevékenységet, de legalábbis nincs kizárva ennek a lehetősége. Vélem csak azért, hogy ne kelljen rá kimondani az off-shore státust. Valahogy nem tudom élénken elképzelni, ahogy Simor úr kiruccan Ciprusra, hogy ott példának okáért cégvezetési tanácsadást nyújtson helyi kisvállalkozóknak.
Mindenesetre valami nem kerek, hasonlóan a svájci bankok titkaihoz. Náluk az adócsaló gazember, kiadhatóak az adatai, az adóelkerülő védendő. Lehet, hogy fordítási hiba megint, olyan amiből az elmúlt hetekben volt részünk eklég? Egy időben attól zengett a magyar közélet, hogy nem elég etikusnak, tisztességesnek, törvényesnek stb. lenni, annak is kell látszani. Ez az ügy nem annak látszik.

Madarat tolláról, forintot jegybank elnökről

Petőfi halhatatlan sorai jutottak eszembe a hét közepén (....Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. ...). Én a jegybankelnököt szeretem. Szeretem, ha itthon van, s ha a helyén van, mikor szakad az ég. Mások azt szeretik, ha tömegszerencsétlenség esetén beszáguldanak a szabadságon lévő orvosok a kórházba, megint mások imádják, ha a leszakadt vezetékeket azonnal nekilátnak a szerelők helyreállítani, még ha hazulról is kell jönniük, otthonhagyva kényelmes foteljüket. Szeretjük, ha ember van a gáton áradáskor, (nota bene még miniszterelnök is volt, aki megszakította árvíz miatt szabadságát), s szeretjük, ha dúvad időjáráskor a katasztrófavédelemnek van vezetője.
A múlt hét hazánk lakói nagy részének pénzügyi katasztrófa volt. Egy nap alatt közel fél millióval nőtt az adóssága annak, aki 8-10 millió forintnyi CHF kölcsönt görget. Jegybankelnökünknek ez nem gond, hiszen két napi fizetése több ennél a növekménynél, minek izgassa magát? Valószínű hitele sincs, volt befektetési bankárként nagyon jól tudja, hogy a bankhitel adva jó, nem kapva.
Úgy ítéli meg, nincs rá most szükség itthon. Sokan egyetértenek vele, én is. De sokan továbbmegyünk. Ilyen vezetőre máskor sincs szükség, se itthon, se másutt.
Íme költségvetés, máris leltem neked száz millát! (járulékkal még többet is). A PSZÁF elnök legalább dolgozott e vérzivatarban (igaz hibázott is, lásd nyilatkozat aláírásról való lekésése).
Jaj bocsánat..., elnézést..., vissza az egész! Hát nekünk független jegybankunk van! Független mindentől, mindenkitől.
Félek, független a mi problémáinktól is....

Mese az adósság törléséről

Mindenki ismeri a viccet az erdei állatok halállistájáról. Mosolygunk a dolog abszurditásán, hogy milyen egyszerű, hozzáállás kérdése, hogy valaki elfogadja e a halállistán maradást vagy nemes egyszerűséggel leiratkozik róla, ahogy az természetes.
E tréfa analóg számomra az adóság eltörlés újkori mítoszával. Mielőtt bárki országrontók szekértolójának tartana, én sem tartom jogosnak egy-egy szempont (most jelesül az adós fizess! szempontjának) mindenáron, az összes körülmény figyelembe vétele nélküli érvényesítését. Mint a törlés a halállistáról az adósság is újratárgyalható. (Most nem akarok arról értekezni, hogy milyen fedezete volt-van annak a kölcsönnek, aminek bitjeit -hiszen pénz, arany nem mozog! - jóváírják számunkra, ezt sokkal avatottabban megteszi helyettem Drábik János könyveiben). De érdemes viszont a reményt hozó-adó, s ha nem veszne több ezer éves múlt távolába nosztalgiának is nevezhető eljárásnak a felélesztéséről elmélkedni.
Az alapsztori a következő: Már az ókori, őskori ilyen meg olyan kultúrában ismert volt, hogy 7-10 évente, (ide emberileg belátható távlatot tessék illeszteni) a teljes adósságát, bárhol tartott a törlesztésben a kölcsönt kapó ELTÖRÖLTÉK.
Hát ez nagyon jól hangzik, el is lehet rajta ábrándozni. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot! Legyen a törlési ciklusidő hét év, a kezdőpont Krisztus születése, most van 2009, pont osztható héttel, tehát a DELETE évét tarthatjuk! (Valami dallam szólalt meg belül, ... hallga!..., " ma a múltat végképp eltöröljük, rabszolgahad indulj...) Ezt egyszer el lehet játszani. De ki ad a nyolcadik évben kölcsönt valakinek is? Akkor inkább eladakozom, úgy legalább jól érzem magam tőle, és nem nyomaszt, hogy visszakapom e, vagy sem, mert el sem várom. Ki az, aki fenntartja kölcsönadói oldalról a rendszert?
Könnyebben elhinném, hogy létezett hasonló, ha csak pihenőidőről lenne szó, hasonlóan a pihenő naphoz. (Hagyni kell levegőt venni időnként az áldozatot, ha nem megfojtani, csak fenyíteni akarják.)
Szóval újra kell tárgyalni, de nem árt ha a hátttérben jól látható mögöttünk Spartacus...

OFF Shore Stukát a Balatonra!

Jó esetben csak a Balaton keleti medencéjéből, rossz esetben - a dolognak híre terjedvén - az egész Balatonról sikerül elűzni a turistákat a volt szentkirályszabadjai légi bázis tervezett üzembehelyezésével. Mit nekünk Balaton törvény, elektromos hálózatot nem építhetünk föld felett a Balaton mellett, viszont napi 30, majd később 50 "kecsesen suhanó" repülőgéppel gyorsan és nagy mértékben emelhetjük a terület vonzizéjét. E sorok írójának boldogult ifjú korában volt szerencséje egy alkalommal megtapasztalni milyen élmény egy ilyen leszállás közelről. Történt pedig, hogy kisfeszültségű hálózat felmérését végeztem Szigethalmon. Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egyes udvarokon felállított furcsa vasszerkezeteknek, bár jobban tettem volna, ha nagyobb figyelmet fordítok rájuk. Főleg a halásztelki oldalon gyűltek az udvarokon rácsos tartók. Nem csigázom a kedves olvasót, a rácsok irányfények refelektorait tartották, amik a tököli katonai reptérre való landolást voltak hívatottak elősegíteni. Erre már csak azután jöttem rá, miután lélekszakadva kezdtem rohanni egy általam lezuhanni gondolt szállítógép elől. A gép óriási robajjal húzott el kissé távolabb tőlem, s én megkönnyebbülten, de szerencsére hiába vártam a filmekről ismert robbanást.
A gép - mint utóbb rájöttem - simán földet ért a tököli szovjet repülőgép bázison.
No, hasonló élményben lesz, lehet részük a gondtalanul pancsoló gyermekeknek, felnőtteknek a Siófok - Almádi vonalon. Egy, a megengedett 170 méteres magasságban elhúzó Airbus 320-as vagy Boeing 737-es, nem biztos, hogy az oviból ismert "hajrá repülő!" effektust fogja kiváltani.
Ha ijedt a gyerek, haragos a szülő. Nem a gyerekre, a repülőre. Lelőni nem tudja, ezért kocsiba ül, és oda megy nyaralni, ahol nyugodt a csemetéje. És láss csodát, a röpcsi hangja még külföldre is elhallatszik majd.
Ez van. Illetve ez lesz. Turista pedig nem lesz. Nem baj, lehet majd interpellálni a parlamentben, sopánkodni, hogy nincs vendég, lehet a szállodaiparnak nyomni a támogatást. Így adjuk el egy tál lencséért az eddigi állítólagos kétmilliárdos fejlesztésért az elsőszülöttségünket. (Kis képzavarral: az aranytoját majd tojni tudó csibénket)
Nem hiszem, hogy egy offshore tulajdonban lévő, "adóoptimalizált" cég ezt a kárt bármikor, bárhogyan helyre tudná hozni. Ha akarná sem. De gondolom, nem azért offshore, mert nagyon akarja...
TUDÁKOS